Kis dolgokból

By | 2020-03-11

A bolgár életszínvonalról. Mely sose volt a magyar szint felett. S mely talán csak a 80-as évek elején járt közel a magyar szinthez. Ill. most ismét közeledik hozzá, jelenleg nagyjából a magyar szint 85 %-án áll.

A kis dolgokon mérhető le leginkább az életszínvonal változása.

Számok helyett a gyakorlat.

Olyasmit kell figyelembe venni, ami nem technikafüggő. Szóval pl. nem szabad a mobiltelefon- vagy a nethasználatot nézni, ezek ugyanis semmit se árulnak el a valós helyzetről.

S olyat se szabad választani, mely kulturálisan terhelt. Pl. a bolgár kávézókban mindig van ember, a legrosszabb időkben is volt. Bemegy az ember e legolcsóbb, műanyag pohárban önkiszolgálós kávét áruló helyre, rendel egy kávét a pultnál, majd leül, s ül mellette 3 órát. Magyarországon ugyanez egyszerűen nem szokás, azaz ebből nem vonható le semmi.

Vagy az öltözködés. A bolgár nő, legalábbis bizonyos korig, igyekszik jól kinézni. A pénz nem akadály. Ha kell, olcsót vesz, ami azonban hatásos. S elvan a legolcsóbb sminkkel is. Magyarországon ez is kicsit másképp van.

Én most 3 területet választottam ki, mely szerintem mérhető benyomást ad: a gyorséttermeket, a nemzetközi buszt, s az apró bűnözést.

Az összehasonlítás időtartama 25 év, azaz 1995 és 2020.

1995-ben Bulgáriában a gyorséttermek folyamatosan üresek voltak, alig pár asztalnál ült ember, s jellemzően bűnözők. Normál ember csak ünnepi alkalommal ment be.

Ma a gyorséttermek tömve vannak, sok a fiatal, a gyerek, s még nyugdíjas is akad. Ami nagy szó, a bolgár átlagnyugdíjas jóval szegényebb a magyar társánál. Persze a nyugdíjas most se gyakori jelenség, de azért akad, akkor is, ha mindig a lgolcsóbbat rendeli.

A nemzetközi járatokon buszozó ember sose szegény, legalábbis relatívan nem, hiszen az igazán szegény ember nem utazik sehová. Szóval aki külföldre megy busszal, az tipikus átlagember, aki gazdagabb a szegénynél, de mégis szűkös anyagiakban, hiszen különben nem az utazásnak ezt a legkényelmetlenebb módját választaná.

1995-ben az átlag bolgár buszozó – pl. a Szófia-Budapest-Prága járaton – a bokrokban pisilt, de ha be is ment egy benzinkút ingyenes vécéjébe, ott semmit se vett. Ezek az emberek akkor fillérre beosztott pénzzel mentek, nem engedhettek meg maguknak semmi extrát. Szóval az úti élelem az otthonról csomagolt kaja volt kizárólag.

Ma ugyanez egészen más. Manapság a buszozók fele simán vásárol magának szendvicset, csokit, kávét, sört, stb. útközben a benzinkúton.

Ami pedig az apró bűnözést illeti, drasztikus a változás. 1995-ben Bulgáriában rosszabb volt a helyzet, mint egy magyarországi cigánytelepen. Az autóról lelopták az ablaktörlőt, betörték az ablakot egy üres zacskó miatt is. Manapság a bűnözés normál nyugati szinten van, csak akkor törnek fel egy autót, ha abban tényleg jól látható érték van.

A magyarok esetében is van ilyen emelkedés, de kevésbé látványos, mert az eredeti 1995-ös helyzet nem volt annyira lent, mint a bolgároknál. A 4 visegrádi ország közös jellemzője (s ide vehető még Szlovénia is), hogy a kommunizmus bukása nem hozott olyan drasztikus életszínvonal csökkenést, mint a többi európai ex-kommunista államban.

A magyar életszínvonalnak kb. a 85 %-án áll most a bolgár.