Kisebbségi jogok

By | 2021-01-28

Elbukott a Minority Safepack kezdeményezés. Teljesen várható volt ez mindenki számára, aki ismeri az EU és a kisebbégek kapcsolatát. Persze – tisztán morális alapon – én is aláírtam (s direkt bolgárként írtam alá, nem magyarként, ezzel is növelve a bolgár aláírók csekély számát), de azzal a tudattal tettem ezt, hogy az egész akció teljesen értelmetlen.

Nyugat-Európában eleve az a hagyományos hozzáállás, hogy a nemzet az állampolgárok közösségével azonos, azaz nem lehet nemzeti kisebbségekről beszélni. Nyilván lehetnek a nemzeten belül sajátos csoportok, pl. nyelvi kisebbségek, akiknek az anyanyelve nem azonos a többség nyelvével, de ezek a kisebbségi csoportok nem képeznek önálló nemzeteket, nemzetileg ők nem idegenek.

Aki beszélt ilyen témáról nyugat-európai emberrel, tapasztalhatja, meg se értik mi mit értünk Kelet-Európában nemzet alatt, majd amikor megérti, csodálkozik rajta. Személyes tapasztalatom: svájci ismerős nem értette, hogyan lehet, hogy egy magyar-román meccsen a romániai magyar szurkoló miért a magyar csapatot támogatja. Hiszen ő németajkú svájci, de ettől még nem része a német nemzetnek, tehát miért lenne egy magyarajkú román a magyar nemzet része? A végén megértette, de akkor is csak azon az alapon, hogy Erdély korábban Magyarország része volt, azaz az ottaniak a magyar nemzet részei voltak, s ennek emléke tovább él egyesekben, azaz megint csak területi alapon tudta értelmezni a kérdést.

Persze Trianon előtt a magyar nemzetkép is ez volt hivatalosan, azaz minden országlakos a magyar nemzet része, de nyelvileg nem mindenki “magyarajkú”. Az ugyanúgy abszurdum volt, tegyük hozzá. S ennek maradványa pl. a liberális “a cigányok is magyarok” című dogma.

Még a magyar köztudatban példaértékű kisebbségi politikát folytató államként élő Finnország se ismeri el a nemzeti kisebbséget, a finnországi svéd kisebbség ott “svédajkú finnek” név alatt fut.

S az autonóm régiókból álló Spanyolországban is tabutéma a “nemzet” szó: a nemzet csakis a spanyol, melynek része mindenki. Tulajdonképpen a spanyol-katalán vita egyik jogi kérdése éppen ez: nevezhetik-e magukat a katalánok nemzetnek – a spanyol alkotmánybíróság szerint nem, mert nem lehet egy országon belül több nemzet.

Kelet-Európában jellemzően az a helyzet, hogy ott ismerik el a nemzeti kisebbségeket, ahol azok nincsenek vagy csak teljesen jelentéktelen számban vannak. Ahol viszont vannak kisebbségek komolyabb számban, ott azokat az “egységes nemzetállam” részének mondják. Ez utóbbit egyébként kevesen gondolják komolyan, ennek bizonyítéka, hogy ahol tagadják a belföldi idegen nemzeti kisebbségek létét, ott ezzel párhuzamosan a külföldön lévő saját kisebbségek létét pedig állítják.

Kelet-Európában is többségben vannak a nemzeti kisebbségeket el nem ismerő országok. Tulajdonképpen csak a volt Jugoszláviában, Lengyelországban, s Moldáviában van meg a magyarhoz hasonló kifejezetten elismerő hozzáállás. A volt Jugoszlávia és Lengyelország esetében az ok, mint Magyarország esetében: több a saját kisebbség külföldön, mint az idegen otthon, Moldávia esetében pedig ez klasszikus kényszerhelyzet eredménye.

Mindenhol máshol a “nemzeti kisebbség” fogalma vagy egyáltalán nincs elismerve, vagy el van ugyan ismerve, de mást értenek alatta. Tipikus pl. a bolgár megoldás: nem létezik kollektív kisebbségi jog, kizárólag egyéni, s a hangsúly a negatív oldalra van helyezve, azaz a kisebbségi alapon való diszkrimináció tilalmára.