Korunk 3 fő eszméje

By | 2016-10-11

Korunk 3 fő eszméje és azok egymáshoz való kapcsolódása, röviden.

Három eszme: a kommunizmus, a liberalizmus és a nacionalizmus. A lényegüket később fogom részletesebben vázolni – ezt régóta tervezem, de ez több időt igényel, hiszen felületes elemzésnek értelme nincs -, most csak a kapcsolatokat írnám le.

cln

Bár manapság a liberalizmus számít a “progresszív” eszmének, valójában ez a legrégibb a 3 közül.

Mind a nacionalizmus, mind a kommunizmus későbbi eszme, melyek a liberalizmussal szemben jöttek létre. A liberalizmus alapja az egyén, míg a nacionalizmus és a kommunizmus alapja a közösség – a nacionalizmus esetében ez nemzeti/faji alapú, míg a kommunizmus esetében osztályalapú.

Meg kell jegyezni, a kommunista eszme és a liberális eszme között a távolság valamivel nagyobb, mint a nacionalista eszme és a liberális eszme között. Ennek oka az a tény, hogy a korai liberalizmus maga is nacionalista volt sok tekintetben, pontosabban volt egy nacionalista és egy kozmopolita verziója. A nacionalista verzió nevezhető egyszerűen “francia” verziónak is, ez az a liberalizmus, mely a XVIII. végi Franciaországban jött létre: lényege a nemzetállamok keretein belüli liberális rend megteremtése, míg a kozmopolita változat a “brit” verzió (ez korábbi a franciához képest). A kettő között az alapvető különbség: a nacionalista liberalizmus erős nemzetállapot akar építeni, legalábbis ideiglenesen, amíg a liberális rend győz, mert ezt tekinti a liberális rend kifejlődése ideális keretének, míg a kozmopolita liberalizmus rögtön a világállam felé törekszik, a nemzetállami kereteket akadálynak tekintve.

A liberalizmus lassan eltolódott a kozmopolita verzió felé, ez a XIX. sz. végén és a XX. sz. elején következett be, korábban éppen a nacionalista verzió volt a fő változat. (A magyar Kossuth Lajos pl. nacionalista liberális volt, s ebben nem tért el semmiben kora fősodrú liberalizmusától.)

A liberalizmus nacionalista verziója ma jellemzően konzervatívizmus néven szerepel, de nem szabad elfelejtenni: ez NEM antiliberális konzervatívizmus, hanem a liberalizmuson BELÜLI konzervatívizmus, másképp konzervatív liberalizmus esetleg nemzeti liberalizmus. Az eredeti konzervatívizmus, azaz az, mely eleve ellenezte a liberalizmust a kezdetektől fogva sosem nevezte magát konzervatívizmusnak, sőt ellenfelei se nevezték így őt.

Az antiliberális nacionalizmus ettől különálló jelenség, bár eredetében ugyanonnan származik azonban. A liberalizmus nacionalista irányzatának erős csökkenése kellett ahhoz, hogy ez az önálló nacionalista irány létrejöhessen. Ez nagyon érdekes dolog, hiszen így az eredetileg mindenképpen liberális nacionalista eszme szembefordult eredetével. A liberalizmus előtti korban ugyanis nacionalista eszme nem létezett. Azt lehet mondani leegyszerűsítve, hogy a nacionalista eszme arra épül, hogy nem tagadva a liberalizmus fő értékeit, azokat korlátozni akarja nemzeti kereteken belül, sőt egyes esetben ezt egyenesen faji alapon kívánja tenni.

Azaz egy részt van egy tiszta nacionalizmus, mely nemzeti/faji keretekben gondolkozik, s ezeken belül ismeri el a liberális alapelveket, s van egy nacionalista liberalizmus, mely elsősorban liberalizmus keretekben gondolkodik, ezekhez a nemzetállamot tekintve az ideálisnak. S végül lehetséges egy másfajta konzervatívizmus is, mely a nacionalizmus és a liberalizmus között áll, ez kombinálni igyekszik a két eszmét. Itt tulajdonképpen fokozatokról beszélhetünk.

A liberalizmus nagyobbik ellenfele nem a nacionalizmus, hanem  a kommunizmus. A kommunizmus elutasítja liberalizmus mindkét verzióját és természetesen az önálló nacionalista irányt is.

Mindhárom eszme kombinálható 3 párba, aszerint, hogy mi bennük a közös.

Közös vonás a liberalizmusban és a nacionalizmusban: a szabad piacban való hit, mely – akár elsőrendű tényezőként, akár másodlagos tényezőként – képes rendezni a társadalmat. Velük szemben a kommunista eszme számára a szabad piac csupán a gazdasági hatalommal rendelkezők uralmának álarca. Innen következik: bár mindegyik eszme számára alapvető az egyének egyenlősége, ez csak a kommunizmus számára jelent anyagi egyenlőséget, a másik két eszme számára az egyenlőség csakis esélyegyenlőséget jelent: a liberalizmus ezt általános értelemben veszi, míg a nacionalizmus nemzeti keretek között, de mindkettő számára az anyagi egyenlőtlenség igazságos, hiszen ez számukra az egyének teljesítményének eredménye. A nacionalizmus tulajdonképpen a liberális anyagi egyenlőtlenség természetes mivoltát kiterjeszti a nemzeti közösségek közötti viszonyokra is, azaz vannak tehetségesebb és tehetségtelenebb népek/nemzetek, így köztük meglévő különbségek természetesek és nem igazságtalanok, a fajelmélet pedig ez egyenesen veleszületett, biológiai tényezőkre vezeti vissza (pl. a négerek természettől fogva lusták, ezért kell rabszolgáknak lenniük). A náci fajelmélet szélsőség e tekintetben, de alapvetően ugyanez kisebb mértékben jellemző minden liberális eszmére: hiszen ez a kései gyarmatosítás alapja is.

Közös vonás a liberalizmusban és a kommunizmusban: mindkét eszme szerint az államnak lassan meg kell szűnnie a társadalmi fejlődés során, a kommunista eszme szerint az állam egy adott időpontban teljesen meg fog szűnni, helyét felváltja az önigazgató közösség, míg a liberális eszme szerint az államnak csupán minimális szerepe lehet a társadalmi rend fenntartására, minden mást a piac szabályoz (a liberális eszme nacionalista verziójában az államokból több van, az egyes államok is versenyeznek egymással piaci alapon, míg a liberális eszme kozmopolita verziójában a végső stádium egy minimalista világállam). Ezekkel szemben a nacionalizmus szerint az erős állam alapvető érték, ez adja az egyéni megvalósulásának egyetlen lehetséges keretét.

Közös vonás a nacionalizmusban és a kommunizmusban: mindkét eszme szerint az egyén megvalósulásának ideális kerete a közösség, míg a liberalizmus szerint a közösség mindenképpen csak ideiglenes kényszer lehet, mely mindenképpen másodrendű az egyénhez képest.

A lehetséges fő kombinációk a három eszme között:

  • L-N: konzervatívizmus,
  • L-C: szociáldemokrácia, szociálliberalizmus.
  • N-C: nemzetiszocializmus, fasizmus.

Az egyes kombinációk annak függvényében mások és mások, hogy melyik a kiindulópont és milyen mértékű az elemek vegyítése.

S természetesen nagyon sok a közös vonás a három eszmében is, ezek a kommunizmus, a liberalizmus és a nacionalizmus közös alapjai. Ezek többek között: a felvilágodás igenlése, a materializmus, az egyén abszolút szabadsága, Isten elutasítása társadalmi értelemben.

  • ZorróAszter

    Tök érdekes néha ilyen cikkekkel bepillantást nyerni a maga zűrzavaros kobakjába.

  • ZorróAszter

    Néha rákattintok a hirdetéseire. Maga abból mennyi lóvét kap kattintásonként?

    • maxval bircaman

      5-10 cent körül.

  • Jakab.gipsz

    Érdekes és látszólagosan tényszerű kifejtés, csakhogy a valóság teljesen más, sokkal zavarba ejtőbb és meghökkentőbb, mit ez a felvilágosodás korabeli metszet. Kettő százéves mechanikai társadalom filozófiai kórkép és mint ilyen inkább enciklopédiai őskövület.
    Ne feledd a harmadik évezred elején járunk, a felsorolt kombinációkat le teszteltük, mind katasztrófával végződött, a jelenlegi állapot sem megnyugtató. Tartok tőle “egy fel-nem-ismert” természeti törvénnyel kerültünk szembe, (már mint az emberiség mint faj).

    Célszerűbbnek tartom a már ismert természeti törvényeink revíziója felől megközelíteni a jelenlegi globális válságot, Ugyanis egy nem ismert törvény keresése esetében, lényegesen leegyszerűsíthetőbb a vizsgálódás, azért mert a tudomásul vételét követően tanulhatunk meg alkalmazkodni és a javunkra fordítani úgy, hogy kiküszöböljük irreális félelmeinket. Ez esetben feloldhatjuk a jelenlegi patthelyzetünket, amely jelenleg sajna csak egy negatív irányú billenés pont felé jósolható meg.