Kulturális imperializmus

By | 2017-05-16

A magát baloldalinak hazudó, a valóságban ultraliberális Kettős Mérce blog megdöbbentő cikket jelentetett meg.

Gyakorlatilag mintha valaki feltörte volna a blogot és oda önleleplező írást tett volna fel.

A cikket érdemes végigolvasni, mert igaz megállapításokat tesz. Aki mégse olvasná végig, annak leírom egy bekezdésben miről is szól.

A liberalizmus aktivizmusának teljes csődjének oka Kelet-Európában – köztük Magyarországon – az, hogy ez az aktivizmus nem más, mint a nyugati magállamok kulturális imperializmusa. Ezek az aktivisták szinte sose önkéntesek, hanem idegen pénzből finanszírozott álcivil szervezetek alkalmazottai, akik sokszor ugyanolyan monotón módon végzik munkájukat, mint bármely magáncég átlagalkalmazottja. Jó példa, amikor egy budapesti mikrotüntetésre kiviszik a Black live matters jelszót, mely egyébként egy amerikai néger, rasszista mondat, de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy ez a jelszó abszolút érdektelen Magyarországon, ahol néger kisebbség nem létezik, a meglévő néger lakosság kizárólag migránsokból és leginkább afrikai-magyar vegyesházasságokból jön, emiatt nincs az országban néger probléma semmilyen szinten. A cikk megjegyzi egyetértően: öngyarmatosítás ez az egész tevékenység.

Igen, abszolút igaz mindez. Évek óta figyelem ezt a jelenséget, Magyarországon és Bulgáriában személyesen, de az oroszországi helyzetre is jó rálátásom van. S mindig megdöbbenek: tényleg ekkora marhák lennének gyarmatosítóink? S a válasz: igen, azok.

Bulgáriában a dolog annyiból tisztább, hogy a nyugati minták szolgai követését szorgalmazók jobboldaliaknak vallják magukat, így legalább nincs ellentét aközött, hogy ugyanazok az emberek istenítik a globális kapitalizmust, mint akik a nyugat kulturális értékrendjét is. Ennek a következménye Bulgáriában, hogy ellenoldal is hasonlóan reagál, azaz jellemzően nacionalista és baloldali egyszerre. (Latin-Amerikában ez a szokás alapszinten szintén.) Magyarországon a helyzet azért komikusabb, mert baloldalinak számítanak ezek az emberek, s azoknak is nevezik magukat, sőt az ellenoldal is azoknak tekinti őket. Míg a baloldal szó világszerte elsősorban arról szó, hogy kritizáljuk a kapitalizmust, a nyugati imperializmust. ellenezzük az USA háborús tevékenységét, addig az átlag, magát baloldalinak nevező magyar arról ismert, hogy:

  • elutasítja a kapitalizmus bármilyen kritikáját, az ilyen kritikát fasiszta és/vagy kommunista demagógiának tartja,
  • a nyugati imperializmust a “progresszió” részének tartja
  • az USA és a nyugat háborús céljait pedig béketeremtésnek, a civilizáció terjesztésének hiszi.

S mi minderre az átlagember spontán reakciója? Hát az, hogy nulla érdeklődést mutat ezen “baloldali” aktivizmus felé.

Mert vajon mi a hitele annak, akinek egy szava sincs a Munka Törvénykönyvének azon szigorítási terve ellen, mely hátrányosan érinti a munkavállalók munkaidejét, de közben éjt nappallá téve napokig ordít pl. amiatt, hogy egy provokatívan viselkedő újságírónőt udvariasan kitessékeltek egy rendezvényről? Vagy mi a hitele annak, aki a magyar bérszintet piaci alapúnak, normálisnak tekinti, viszont elsőrendű programpontja a perverzek úgynevezett házasodása?

Mondok egy ellenpéldát a keresztény misszionáriusok történelméből. Természetesen a keresztény misszionáriusok is beleestek az erősak hibájába sok esetben, de ez leginkább egyes túlbuzgó egyének bűne volt, nem hivatalos politika. Amikor megindult a Brit-szigetek keresztényesítése. a kezdetben sok túlbuzgó pap tűzzel-vassal igyekezett téríteni, azaz a helyieknek elmagyarázta, hogy ostobák, minden szokásuk hibás, gonosz az egész életük, s egyetlen esélyük, ha mindent lerombolnak, ami eddigi életükhöz kapcsolódik, majd átveszik az egyetlen igaz hitet, annak minden tartozékával. A siker elmaradt,  a legtöbben nem keresztelkedtek meg, aki meg igen, az leginkább csak látszatra, azaz a megkeresztelkedés után folytatták korábbi hitüket, amikor a keresztények éppen nem volt a közelben. A sikeres misszó ezután kezdődött, s Írországban ez pl. Szent Patrik nevéhez fűződik. Patrik kiadta: csak a vallást kell terjeszteni, de nem a misszionárius által kereszténynek hitt életmódot. Ha pl. eddig egy faluban minden héten összegyűltek az emberek, közös étkezésre, dicsőítve a pogány isteneket, akkor nem betiltani kell  a heti ünnepi vacsorát, hanem ugyanúgy megtartani, csak ezúttal pogány idolok helyett a kereszt nevében. Ugyanez megesett a modern korban is. A többnejűségben élő pogányoknak mindig csak a jövőre nézve tiltották meg a többnejűséget  a keresztény missziók, azaz aki már ilyen családban élt, ott a férfinek nem kellett kirúgnia összes feleségét az elsőt leszámítva, csak a további többnejű házasságok lettek tiltva. Így nem okozott gondot a kereszténység felvétele. Mindig ez volt a kereszténység politikája: nem rombolni, hanem építeni. Így lett pl. a Karácsony is: a népszerű, de pogány téli napforduló nap ünneplése nem eltörölve és betiltva lett, hanem a meglévő ünnepre rá lett építve egy új, keresztény tartalom.

Máig képtelenek megérteni a magyar “baloldali” politikusok, miért nincs az országban kormányváltó hangulat, miért számít hatalmas sikernek, ha szerveződik egy párezres tüntetésük, s miért hatalmas a Fidesz előnye minden népszerűségkutató felmérés szerint. Nem értik, pedig egyszerű: az átlagember inkább eltűri azt, ami van, mint azt, ami jöhet helyette, ha egyszer tudja, mi ez a lehetséges új: a jól ismert, a nyugattal mindig mindenben egyetértő, a magyar embereket lenéző “baloldal”. Kétségtelen, hogy a Fidesz se népi, baloldali erő, de így is jobb, mint a fanatikusan nyugatpárti, országrontó”baloldal”. Olyan ez, mint Indiában 100 éve: lehet, hogy nem ideális állapot a helyi maharadzsa elny9mása alatt élni, de még mindig jobb, mint a brit gyarmati tisztviselő elnyomása alatt.

Pedig a liberális újgyarmatosítóknak csak a nyugati cégek gyakorlatát kellene követniük. A cégek egyetlen célja a profit, így sose tesznek olyat, ami ennek ellentmondana. Jó példa erre saját jelenlegi munkahelyem, a Coca-Cola működése. Sok nyugati országban hatalmas összegeket költ a cég a homoklobbi támogatására, mert ezt a ottani átlagember pozitívan értékeli, ez valamilyen “progresszív cég” imidzst ad. Oroszországban ugyanez “perverz cég” imidzst adna, így a cég ott semmi ilyesmit nem tesz, mert ezzel saját helyzetét rontaná: az orosz emberek imádják a kólát (a Coca-Cola mellett a Pepsit is), de ha hirtelen elterjedne a cégről, hogy “perverz”, sokan képesek lennének csak ezért abbahagyni  a termékek fogyasztását. Magyarországon pedig a cég köztes politikát folytat, azaz szponzorálja az éves homokbüszkeségi menetet (azon megjelennek Coca-Cola reklámok), de ezen túl nem foglalkozik a kérdéssel.

Van tehát egy nagy szerencsénk: a liberalizmus maximálisan intoleráns és kapkodó eszme, így nem képesek utánozni a keresztény misszionáriusokat. Őszintén mondanak saját maguktól akkora butaságokat, hogy az átlagember spontán ki is röhögi őket.