Letünő kor

By | 2018-10-08

A gazdaság megbosszul, a tőzsde izgatott, meg a piac is idegesen reagál.

Ezek amolyan liberális mantrák.

Nemlétező dolgok nem képesek cselekvésre, márpedig a fogalmak nem léteznek anyagi értelemben.

A közösség, a társadalom viszont képes cselekedni, hiszen akarattal rendelkező emberekből áll.

Dehát mégis időnként bosszút áll a gazdaság, izgatott a tőzsde, s idegesen reagál a piac – mondják. Akkor hogyan?

Hát úgy, hogy azok reagálnak, akik mozgatják a piacot,  a tőzsdét, a gazdaságot. Azaz szemben a liberális narratívával nem valamiféle szinte természeti jelenségről van szó, valamiféle racionális, spontán reakcióról, hanem bizonyos egyének reagálásáról valamely őket érintő eseményre.

Hogyan lehet tehát a nekünk kedvezőtlen reakciókat megváltoztatni? Hiszen nem lehet célunk alkalmazkodni szűk csoportok önös érdekeihez. Úgy, hogy kicsavarjuk a reagálás hatalmát ezen szűk csoportok kezéből.

A liberális rend olyan, mint egy túszszedés. A túszokat szedőkkel nyilván kénytelenek vagyunk tárgyalni, ígérgetni nekik, hiszen fenyegetésük komoly. Dehát a végcél mindig egy dolog: hogy ne teljesítsük amit akarnak. S ha kell, a végén le is lesznek puffantva.

Most ott tartunk, hogy még folyik a tárgyalás, de már kezd lassan kicsúszni a kezükből az események irányítása, s ezt – lévén okos emberek – ők is érzik, így éppen pánikolnak. Jó jel!