Liberális agymenések 1. – Elfogadlak olyannak, amilyen vagy

By | 2019-07-02

Tervezem, hogy írok pár nem-politikai jellegűen liberális – nem gazdaságpolitikai értelemben liberális – agymenésről.

Első témám: az elfogadás.

A liberális mantra szerint mind tökéletes egyéniségek vagyunk, nagyon értékesek, s szent jogunk olyannak lennünk, amilyennek akarunk lenni (nyilván kivéve, ha a liberálisok valamely tabuját sértjük meg egyéniségünkkel).

Szóval a liberálisok szerint pl. a párkapcsolatban mindkét fél autonóm egyéniség, az egymásra hatás pedig valamiféle erőszak (nyilván elsősorban akkor, ha a férfi hat a nőre).

A valóságban egy kapcsolatban mindkét fél változtatja a másikat, semmi gond ezzel. Ez a kapcsolat lényege. Aki “autonóm” akar maradni, az nem lép kapcsolatba.

S mindkét fél tesz olyan dolgokat a másik kedvéért, melyeket egyébként nem tenne. Ezzel sincs baj.

Sőt, minden önálló egyén is állandóan változik. Csak a súlyos elmebajban szenvedők nem változnak soha. S a személyi változások oka szinte minden esetben a környezet, az arra adott reakció.

A szabadság nem az, hogy nem ér minket hatás, hanem az, hogy a hatásra reagálhatunk sokféle módon.

A liberális ideált logikusan végigvíve a legjobb egy teljesen gyengeelméjű egyén, aki mindenkitől elzártan vegetál.