Magyar közélet közelről (visszaemlékezés a 90-es évekre)

By | 2020-01-10

Életem utolsó pillanata ez, amikor aktív próbáltam lenni a közéletben tevőlegesen is, a szó szoros értelmében. Mert azóta is aktív vagyok, de immár csakis megfigyelőként és csakis onlájn. Politikai rendezvényen utoljára 1999-ben jártam, tüntetésen meg 1993-ben, utoljára párttag is 1993-ban voltam.

Az említett időszak a 90-as évek második fele. Akkorra már ki voltam maximálisan ábrándulva a ballib eszmeiségből, melynek feltétlen híve voltam 1990 végéig, de melyet még támogattam nagyjából 1993-ig is, immár nem feltétlenül, de amolyan kisebbik rosszként.

Amikor 1997 nyarán ismételten visszaköltöztem életvitelszerűen Magyarországra, gondoltam, most majd politizálni fogok aktívan. Akkoriban a MIÉP állt hozzám a legközelebb, de a KDNP – mely akkor még nem Fidesz-szatelitpárt volt – is tetszett.

Viszont kiválóan ismertem az ellenoldalt is. Saját családom (szülők, s a legtöbb rokon) nagyon erősen kötődött a ballib oldalhoz, így ismertem nem csak a ballib megmondóemberek mindenkori álláspontját (azt nem lehetett nem ismerni, a csapból is az folyt), hanem a ballib szavazótábori kisemberek mindenkori állápontját is.

Aki nem emlékezne, akkoriban a magyar politikai légkör olyan volt, hogy volt egy hatalmas ballib túlerő. A hivatalos politikában a ballib kormányzat a parlamenti mandátumok kétharmadát birtokolta (sőt majdnem 73 %-uk volt egy időben), de a szellemi, gazdasági, kulturális térben a súlyuk 90-95 %-os volt. A nem-ballib erők pedig szét voltak szakadva részekre: a maradék 27 % kb. így oszlott meg:

  • az 5 %-os KDNP éppen kettészakadt, egy rész egyesült de facto a Fidesszel, másik rész önálló maradt, ez a MIÉP-pel szövetkezett, majd többéves bírósági perlekedés indult a két rész közt, melyik az igazi KDNP (végül 5 évvel később a bíróság a Fidesz-párti résznek adott igazat),
  • a 10 %-os MDF elkezdte újabb zuhanását, képviselőinek majdnem fele kilépett, megalakítva a liberálisabb MDNP-t,
  • egyedül az 5 %-os Fidesz tudott egységes maradni, sőt növelte súlyát, az 1994-es nagyon szerény választási eredményhez képest lett plusz tizennéhány képviselője, többnyire volt KDNP-frakciótagok, de akkor még a Fideszt a nemzeti oldal nem tekintette részének, a Fidesz még, liberális múltja miatt, idegen testnek számított ezekben a körökben,
  • voltak még a kisgazdák, szintén szétesőben, de a kisgazdákat eleve senki se vette komolyan.

A mai fiatal embereknek valószínűleg hihetetlen, de tény: 1997-ben a Fideszt a jobboldali szavazótábor nem tekintette jobboldalinak. Egyesek egyenesen baloldalinak mondták őket, mások meg amolyan semlegesnek, a két tábor közti erőnek. Ami biztos: 1997-ben a jobbos keménymag nem tekintette megoldásnak, hogy 1998-ban majd a Fidesz kerül kormányra. Ez a tábor az MDF, a KDNP, a MIÉP alapján szeretett volna valami új projektet.

Honnan tudom mindezt? Számtalan gyűlésen részt vettem 1997-1999 között. Amolyan jobboldali aktivisták gyűlésein – kb. mint később a fideszes polgári körök, bár ekkor még nem intézményesítetten -, ahol nem csak az előadókat hallgattam meg, hanem a hallgatóságot is mindig alaposan figyeltem.

Személyes élményem: már 1998-ban a parlamenti választás 2. fordulója előtt szomszédom, aki mellékesen MIÉP alapszervezeti elnök volt mondta “akkor el kell menni szavazni a Fideszre”, de minden lelkesedés nélkül mondta, kissé még szomotúan is. Ugyanez az ember jelenleg fideszes színekben polgármester, ismétlem, nem függetlenként, akit a Fidesz is támogat, hanem hivatalos Fidesz-pártjelöltként, ezzel tudom érzékeltetni az akkori és a mostani idők közti hatalmas különbséget.

Ami a kor általános helyzetét illeti: a ballib gazdasági, szellemi fölény leírhatatlan volt minden tekintetben. A nem ballib résznek alig volt sajtója. Gyakorlatiag egyetlen napilap volt – az Új Magyarország, majd abból a Napi Magyarország -, az is fideszes volt, azaz nem tekintette sajátjának a nemzeti tábor. S volt két darab hetilap: a Demokrata és a Magyar Fórum. Fontosabb szerepet játszottak a “nemzeti könyvesboltok”, ahol máshol nem kapható irodalom voly beszerezhető. Az internet akkor még gyerekcipőben járt, kevesen neteztek, s a kevés netezőnek is csak kis része használta politikai célokra, a legnagyobb vitafórumok se jelentettek többet párezer embernél, jelentősége tehát minimális volt: a Magyar Fórum pl. akkoriban rendszeresen szidta a netet mint valamiféle globalista-liberális ármányt, abszolút nem felismerve jelentőségét.

Mindkét oldal abszolút szektás volt. A “baloldal” mindent, ami nem liberális, nácinak mondott (a ballib megmondóemberek régivágású gárdája máig megtartotta ezt a szokást). A jobboldal számára pedig a marginális szélsőjobb értékrend volt az iránymutató, pl. aki tagadta a különféle dilettáns magyar nyelvészeti, őstörténeti elméleteket, azok “kommunista” gyanúsaknak számítottak.

A magyar közélet könnyen szektásodik egyébként, s ezhhez politika se kell. Mint volt bioboltos annak idején sokszor megdöbbentem ezen. A tipikus törzsvásárlókat két részre lehetett osztani, mondjuk “jobbosokra” és “balosokra”, így nevezve őket az egyszerűség kedvéért.

A balosoknál a gyógynövény kedvelők köre gyanúsan egybeesett a vegetáriánusokkal, a Waldorf-iskolarendszer szekta híveivel, s a különféle újezotériikus tanok terjesztőivel. Kb. valami olyasmi, hogy a kamillatea fogyasztása a legjobb ha a tv ki van kapcsolva, mert a tv káros sugarai elveszik a hatóanyagot, s ivása közben hasznos, ha pozitívan gondolkodunk.

A jobbosoknál meg a gyógynövény kedvelése együtt járt valamilyen abszurd magyar áltörténelemmel, sámánokkal, csúnya zsidókkal. Kb. valami olyasmi, hogy a kamillatea az ősmagyarok tízezer éves találmánya, a zsidó gyógyszergyárak igyekeznek betiltani, s különösen hasznos, ha sámámdobolás közben főzzük.

Ezek persze végletes példák – direkt azok -, de jelzik a vonalat. Az fel se merült, hogy egyszerűen a kamillának vannak hatásai.

Részemről a Fidesznek jobboldalra való átmenésében, majd ennek a volt jobbos tábor általi elfogadásában – ez csak 2000 környékére lett meg – azt tartom a leginkább pozitívnak, hogy a fent leírt jobbos szektás kultúrát szétszakította, helyére plurális lett a jobboldali kulturális szemei háttér.

Kozben a baloldali rész máig monolit. Ez az egyik pont, am máig a vesztüket okozza.