Még egy érv

By | 2021-01-15

Még egy érv a liberális demokrácia ellen az, ami az USA-ban zajlott az utóbbi héten Trump elnök körül.

Még a liberálisok is büszkén hirdetik, a médiák jelentik a negyedik hatalmi ágat. Persze a valóságban három hatalmi ág sincs, ez szemfényvesztés, a hatalmi “ágak” száma 1. De ezt most hagyjuk, fogadjuk el munkahipotézisként, hogy vannak hatalmi ágak.

Dehát miféle legitím hatalom az, mely magánkézben van? Hogy hogy erre nem vonatkozik se a népszuverenitás, se a szabad választás, se a demokrácia elve?

Persze a premodern korban így volt: az államhatalom sok esetben magánhatalmakban fejeződött ki, csak hát kötötte őket egy csomó korlát. Az hogyan lehet, hogy valami egyszerre korlátlanul szabad magánszféra és közhatalom is egyben? Diktatúra a neve. Mert természetesen a liberális demokrácia a valóságban oligarchikus diktatúra.

De nézzük ezt a liberális elvek szemszögéből! Komolyan lehetséges, hogy magánemberek létrehoznak médiákat, azok negyedik hatalmi ággá válnak, s nincs felettük semmilyen kontroll? Majd ezek a médiák elkezdenek visszaélni monopolhelyzetükkel, a politikai életben egy bizonyos oldalra állva, az ellenvéleményeket letiltják.

Miközben sokkal kevésbé fontos, kifejezetten nem-politikai ügyekben is szigorú szabályok vannak, melyeket nem lehet megszegni a magántulajdonra való hivatkozással. Mert ismét USA-i jelenség: szigorúan megbüntetik pl. azt az esküvőszervező céget, mely tulajdonosa keresztény hite miatt diszkriminál, s nem hajlandó egynemű párokat kiszolgálni.

Most akkor, tessék mondani, az hogyan is van, hogy egy kis esküvőszervező cég – amely messze nincs monopolhelyzetben, az USA-ban több tízezer ilyen cég van, tehát egy ügyfél szabadon válogathat köztük, ha bármelyik nem akarja őt kiszolgálni – nem jogosult elutasítni egy ügyfelet, de ha mondjuk az esküvőszervező cég tulajdonosa létrehoz egy internetes médiát, mely monopóliumra tesz szert, akkor már szabadon diszkriminálhat, pedig ez utóbbi esetben az ügyfél nem tud máshová fordulni? Ez miféle abszurd logika?

A megoldás egyébként könnyű. Ha egy adott cég monopolhelyzetre tesz szert, szolgáltatási kötelessége kell, hogy legyen. Ahogy egy telefonos cég se mondhatja azt, hogy egyesekkel nem hajlandó szerződést kötni, mivel azok gyakran trágárkodnak a telefonban. S a telefonos cég tulajdoni viszonya lényegtelen: a 100 %-ban magáncég is köteles szerződni mindenkivel.

Ami biztos: tarthatatlan állapot, hogy magukat semleges szolgáltatónak beállító cégek részt vegyenek vitákban, visszaélve erőfölényükkel.