Menón

By | 2017-08-16

A Menón fő témája: a jó erkölcs, a jóság, az erény hogyan érhető el. Erről folytat vitát Menón és Szókratész. Menón Szókratész kortársa volt és ismert közéleti személyiség.

Az első kérdés annak meghatározása mi is a jó erkölcs. Menón felsorol több dolgot – igazságosság, jámborság, hasznosság, stb. – melyet a jó erkölcs megjelenésének tekint, de Szókratész rámutat, ez nem válasz, hiszen pontosan az a kérdés, hogy ezen jónak tekintett tevékenységeket mi teszi jóvá, azaz magát a jó erkölcsöt, magát az erényt kell meghatározni, nem felsorolni, hogy az miben nyilvánulhat meg. Szókratész a mértani idomokat hozza fel példának: a “mi a mértani idom?” kérdésre se lehet válasz az, hogy felsorolunk egyes idomokat.

Menón ekkor azt a meghatározást mondja az erényre: a szép – mely azonos a jóval – akarása és a képesség elérésére. Felmerül: van-e ember, aki akarja tudatosan a rosszat, a válasz: nem, ez nem lehetséges, aki rosszat akar, az is valójában jót akar, csak esetleg a rosszat tévesen jónak hiszi. Ebből viszont az következik: a jó erkölcs nem más, mint bármi elérésének képessége, hiszen mindenki jónak hiszi azt, amit el akar érni. Viszont fontos megállapítani: az elérés módja csakis igazságos és jámbor lehet, hiszen nyilvánvalóan nem nevezhetó jó erkölcsnek, erénynek, ha valaki a célját igazságtalan módon éri el. Viszont ezzel a meghatározás értelmetlen lett, körkörös érveléssé vált, mivel mind az igazságosság, mind a jámborság  már a legelején fel lett sorolva mint az erény megjelenési alakjai.

Mindkét tétellel egyetértek. Szubjektív módon rossz ember nincs, s a cél nem szentesíti az eszközt.

Menón felteszi a kérdést: hogyan vagyunk képesek megtalálni a választ a feltett kérdésre, mivel amit nem ismerünk, azt hogyan tudjuk megtalálni: hiszen ha meg is találjuk, hogyan tudhatjuk, hogy az, amit kerestünk? Ez egy alapvető gondolat: a megismerés egyik fő problémája.

Szokratész itt válaszként előadja elméletét az emberi tudásról. A lélek halhatatlan, már mindent látott mind a földi világban, mind a túlvilágon. A tudás tehát nem új ismeret szerzése, hanem már meglévő ismeretre való visszaemlékezés. Ennek igazolására Szókratész hivatja Menón egyik rabszolgáját, aki sose járt iskolába, nem kapott semmilyen oktatást. A rabszolgát egymást követő kérdésekkel rávezeti olyan ismeretekre, melyeket nem tudhat, többek között kiszámoltatja vele egy mértani idom nagyságát, amit a rabszolga helyesen teljesít, annak ellenére, hogy sosem tanult semmit erről a témáról. Szókratész rámutat: minderre a tudatlan rabszolga magától jött rá, nem volt honnan máshonnan megtudnia mindezt, azaz a kérdések segítségével képes lett visszaemlékezni arra a tudásra, mely halhatatlan lelkében már megvolt.

Ezután visszatérnek az eredeti témára, mi is a jó erkölcs, az erény. A jó erkölcs tudás-e, mert ha igen, akkor megtanulható, hiszen ebben az esetben már benne van a lélekben, azaz az ember képes visszaemlékezni rá. Minden tudás lehet jó is és rossz is azonban, minden a tudás felhasználásának módjától függ, ahogy pl. a bátorság lehet jó, ha értelemmel párosul, míg az értelmetlen bátorság, a vakmerőség rossz dolog. Az erény azonban mindenképpen jó, nem lehet rossz felhasználása, azaz nem egy a lélekben meglévő tudások közül. Azaz a jó erkölcs nem tanulható.

Lehet-e jó példák alapján elsajátítani a jó erkölcsöt? Nem lehetséges, hiszen ha így lenne, a jó erkölcsű apa fia is mindig erényes lenne, ami pedig a tapasztalatból tudhatóan nem igaz.

Kitérő a fő témától: a tudás és a vélemény különbsége. Bár a helyes vélemény – azaz a tudás nélküli helyes álláspont – is hasznos, mégis hasznosabb nála a tudás. Miért? Mert a vélemény, ha helyes is, ideiglenes  ismeret, míg a tudás a már említett lélekbeli visszemlékezés. A vélemény úgy válik tudássá, hogy az ember felismeri alapjait, amit nem más, mint a visszaemlékezés. Viszont egy cselekedet szempontjából mindegy, hogy annak alapja helyes vélemény vagy értelemmel párosult tudás, bármelyik is az alapja egy adott cselekedetnek, az jó cselekedet lesz.

S innen következik a probléma megoldása: a jó erkölcs, az erény nyilvánvalóan helyes vélemény. Fentről jön az emberre, mint minden más helyes vélemény, egyfajta isteni sors, melyben az értelem nem játszik szerepet.

Nagyon érdekes, hogy abban a vitában, hogy a világ megismerhető-e Platón nemcsak a megismerhetőség mellett érvel, hanem egyenes azt mondja, a lélek már eleve ismer mindent.

Én nem értek egyet azzal a tézissel, hogy a jó nem meglévő tudás. Szerintem mindenki tudja mi a jó, de egyesek direkt, makacs módon úgy tesznek, mintha nem tudnák. Ennek oka lehet tévképzet, de külső hatás is. A rossz külső hatástól a legtöbb ember képtelen megszabadulni, mert ösztönös emberi magatartás alkalmazkodni ahhoz, amit a közösség valamiről gondol.

  • ZorróAszter

    Kedves MaxVal!

    Szerintem Ön mint az előző részben itt is a mai ésszel értelmez és nem veszi figyelembe, hogy ez a filozófia és tudomány hajnala. Amikor egy csomó filozófiai szakkifejezés még nem létezett. Helyette köznapi kifejezéseket használnak, és arra se ügyelnek, hogy jelezzék, nem teljesen a megszokott értelemben használják.

    Például itt az emlékezés szót a veleszületett logikai készség és tanulási képessék helyett használják, mert ezek még nem léteztek. Kivehető, hogy nem valamiféle kollegtív tudatalattiszerűségre vagy valóságos visszaemlékezésre gondolnak, hanem a készségre, képességre.

    Érdekes, hogy egyikük sem ismeri fel, hogy az erkölcs az közösségfüggő elsősorban. És hogy igenis vannak emberek, akik tudatosan erkölcstelenek, “rosszak” és “rosszat is akarnak” saját hasznukra. És ennektudatában is vannak.

    Furi hogy Önnek, egy egyetemet végzett humán értelmiséginek mindez nem magától értetődő.

    • Én ezt konkrétan nem így látom. Látható, Platón az emlékezés alatt tényleg visszaemlékezést értett. Nyilván ez nem igaz minden esetre, hiszen pl. van logikailag nem levezethető tudás. Pl. ha egy iskolázatlan emberrel beszélgetek nyilván sehogy se tudom rávezetni mi Ausztrália fővárosa. De szerintem ezt Platón is jól tudta.

      • ZorróAszter

        Gondolom, a Platon csak nyelvbotlás.

        Fenntartom, hogy itt azt látjuk, hogy a filozófia hajnalán a később megszülető fogalmakat helyettesítik azokra emlékeztető köznapi kifejezésekkel.

        És itt nem visszaemlkezésről van szó, hanem a képesség kifejezést nevezik visszaemlékezésnek. Mi azt mondanánk, úgy kezdené körülírni, hogy a képesség az valamiféle visszaemlékezésszerűség. De ők ezt nem jelzik. A filozófiában az ilyesfajta pontatlanságok okozta levezetési hibákra majd csak Arisztotelés hívja fel a figyelmet.

        Ha Önt ez a kérdés ennyire rdekli, akkor próbálja elkerülni, hogy későbbi, netán mai szemmel értelmezi a dolgokat, mert az biztosan félrevezeti.

        Én nem akarom magát ostorozni vagy kipécézni. Ez a hiba manapság teljesen általános. De jó lenne abbahagyni.

  • ZorróAszter

    “körkörös érveléssé vált”

    Nem vált, mert Szokratész elutasítja a felsorolásos definíciót – hibásan.
    Menón erre átvált más módszerre.

    Az igazságosság és jámborság pedig definiálható ezeken kívül. Bár ezt nem teszik meg.

    De ettől még nem körkörös definició.