Metró

By | 2018-09-25

A metrón utazó emberekről.

Két metrót ismerek jól, a budapestit és a szófiait. Ezért először egy kis összehasonlítás.

Mindkét városban a metróhálózat összhossza 40 km.

Az eltérés, hogy Budapesten 4 vonal van, 52 megállóval, míg Szófiában 2 vonal 35 megállóval.

A hálózat kora nagyon más. Az első budapesti vonal még 1896-ben lett átadva, míg az első szófiai vonal 102 évvel később, 1998-ban!

A szófiai metró sajátossága, hogy a 35 állomásból 13 mindkét létező vonalon rajta van.

A kettes vonal ugyanis masniszerű alakzatban halad.

Az egyes vonal Szófia észanyugati részén indul, onnan délkelet felé haladva átmegy a városközponton, majd az irányt folytatva elér a szófiai körgyűrű déli szakaszáig.

A kettes vonal pedig a keleti irányban lévő repülőtér kettes termináljáról indul, majd 6 megálló után csatlakozik az egyes vonalhoz, ezután jön a közös 13 megálló, majd onnan elmegy északkeletre, majd dékeletre, így átfogva a véros északnyugati részeit – egyik megálló a központi pályaudvar – aztán áthaéadva a városközponton elhalad a város déli részéig.

Jelenleg épül a hármas vonal 12 állomása, mely 1-1 helyen találkozik az egyes és a kettes vonallal.

Ami az üzemeltetést illeti, a különbség kevés. Budapesten sokkal több az ellenőr, drasztikusan több, Szófiában pl. ismeretlen jelenség a jegyellenőrzés a metrókocsikon kívül.  Számomra a legviccesebb jelenség Budapesten, hogy a végállamoson nem csak azt mondják be, hogy “hagyják el a metrót”, hanem azt is, hogy “figyelmeztessék erre utastársaikat is”. Szófiában viszont terrorizmusellenes figyelmeztető szöveg hangzik el pár állomásonként, hogy jelentsük azonnal, ha őrizetlen, gazdátlan csomagra lelünk.

piros: egyes, kék: kettes, zöld: épülő hármas vonal

Nagy különbség az árban is van, egy normál jegy Szófiában 260 Ft, míg Budapesten 350 Ft. A normál havi bérlet árában a kölö9nbség: Budapesten 10500 Ft, míg Szófiában 8200 Ft, Szófiában egyébként teljesen megszüntették pár éve a papíralapú bérleteket, már csak plasztikkártya alakú bérlet van.

De ez csak egy ismertető volt, most jön a lényeg: az embertípusok.

A reggeli és a délutáni csúcsforgalom legnagyobb része a dolgozók, őket nézzük meg. Öt főtípust sikerült megtalálnom. Ezek: a karrierista, a meselény, a proli, a reménylény, s a cinikus.

Karrierista. Ő az, aki átlátja a rendszert, s elhatározta, abban vezető szerepet fog betölteni. Nincs illúziója, kiröhögi a meséket, tudja, úgy tud feljutni egyre magasabbra, ha ezért konkrét lépéseket tesz. Nem jónak kell lenni, hanem jónak látszani. Meg kell szerezni a megfelelő emberek ismeretségét, kapcsolati háló kell, hűnek kell mutatkozni, más nem kell. A vezető szakember, s abben szakember, hogy vezető. Ezek után már csak szerencse kell, de a legjobb a szerencsét elősegíteni, pl. a konkurrensek ügyes, finom, nem átlátszó fúrásával.

Egy irodában ő az, aki folyton haverkodik a megfelelő emberekkel. Képes a legkülönbözőbb emberekkel szót érteni. Ha nő, akkor titkárnőnek öltözik. Ha férfi, akkor mindig ingben van, s valószínűleg mindig van nála eltéve egy nyakkendő.

Meselény. Ő az, aki nagyon nem érti a rendszert, de meg van győződve, érti azt. Kiépít magának egy alternatív valóságot, ebben megerősítik őt a hollywoodi mesék is. Ebben a fantáziavilágban a jók, a szorgalmasak nyernek előbb-utóbb, a jó mindig győz, a rossz veszít. A jutalom mindig megjön, ahogy a büntetés is. Mivel mindez sose jön bele, hisztériás lesz, s mindenkit hibáztatni kezd. Elkezd hinni összeesküvéselméletekben. Majd lassan a két szék között a földre esik, mind a karrieristák, mind a prolik megutálják őt.

Egy irodában ő az, aki igyekszik túlteljesíteni. Perfekcionista, túlórázik, képes hozzá tanulni a munkához szabadidejében. Ha nő, extravagáns stílusú leginkább.

Proli. Őt nem érdekli a rendszer, de ő is érti. Azt választja azonban, hogy a rendszer marginálisa lesz. Ő az antielit, míg a karrierista az elit (és a cinikus meg a kontraelit). Vagy erős dohányos, vagy iszik keményen, vagy a szex a fő témája, esetleg lehet valamilyen, sok időt igénybevevő hobbija.

Egy irodában ő az, aki igyekszik a lehető legkevesebbet dolgozni. De rendkívül aktív mindenféle szociális tevékenység szervezésében. Ha nő, akkor sportosan öltözik. Ha férfi, szintén, ez az típus, aki képes strandruhában, papucsban bejönni nyáron dolgozni.

Reménylény. Folyton azon imádkozik, történjen valami csoda, s többet ne kelljen bemennie dolgozni. Nem érti a rendszert, de nem is akarja érteni. Ő be van zárkózva a saját világába, s más nem is érdekli.

Egy irodában ő az, aki alig kommunikál másokkal. Az utolsó pillanatban érkezik, s azonnal megy. Ha nő, akkor jellemzően szürke típus, azaz öltözködése se nem extravagáns, se nem titkárnős, se nem sportos. Ugyanez férfiben.

Cinikus. A rendszert jól érti, legalább olyan jól, mint a karrierista, csak – vele ellentétben – annak lerontásában hisz.

Egy irodában ő az, aki elvégzi mindig a munkát, de sose többet a szükségesnél, s folyton hangoztatja, mekkor hülyeség az egész. Jellemzően kihúzza magát a programok alól, azt is a munka részének tekinti. Ha nő, bárhogy lehet öltözve, még váltogatja is a stílusokat. Férfiben minden stílus lehet, az üzleti kivételével.