Miért bukik a nyugati rend?

Teljesen aktuálpolitikailag semlegesen is logikus folyamat a mai nyugati rend bukása.

Azt kell csak végig gondolni, mi az emberi civilizáció alapja.

Miért lett emberi állam? Az ősember nem élt államban, hanem kis közösségekben.

A kisközösségi lét problémamentes, mert egy bizonyos létszám alatt a közösség képes saját magát igazgatni spontán módon.

Az önigazgatás fő kérdése: az egyéni érdek és a közösségi érdek összehangolása. Az egyéni érdek nyilvánvaló, ez magától
értetődik: ez azt jelenti, mindenki ki akarja elégíteni először alacsony szintű igényeit (élelem, lakhatás, szaporodás), majd ezek
után a magasabb szintűeket is, ezek a csak az emberre igaz kulturális igények. A közösségi érdek viszont az, ami az egész csoportot érinti: a csoport fennmaradása.

Az erkölcs célja e feladat megoldása: az egyén segítségével képes átlátni, hogy a közösség érdekeinek tisztelete az ő érdeke is
közvetve. Az erkölcs ugyanis sose öncélú, valamiféle önsanyargató, önsorsrontó valami, hanem az egyéni érdek kifejeződése egy
magasabb szinten.

Minden közösségben akad azonban antiszociális magatartás, melyet kezelni kell. Ennek két fokozata van: a szabályszegés és a szabályszegés elnézése. A szabályszegő megsérti a normákat, miközben ő maga elvárja a többiektől a szabály betartását, hiszen ellenkező esetben kilépne a közösségből, magyarul: élvezi a közösség adta pozitívumokat anélkül, hogy maga betartaná a közösséget fenntartó szabályrendet. A szabályszegést elnéző meg az, aki maga nem sért szabályt, de nem reagál, ha valaki más szabályt sért – ez ugyanolyan antiszociális magatartás azonban, mint a szabálysértés. Aki a rosszra jót tesz, az alapvetően példát mutat, hiszen arra számít, ez észre téríti a rossztevőt, de aki ezt folyamatosan teszi ezt egy jóra térni nem akaró személlyel szemben, az valójában elősegíti a rosszat. Ezért a büntetés ugyanolyan fontos, mint a bűntelenség.

A kis közösség – kutatások szerint a kezelhető közösség maximális létszáma valahol 100-150 között van – képes hatékonyan
ellenőrizni a szabálysértést. Itt még mindenki ismeri a másikat, a kapcsolat közvetlen, eleve nehéz szabályt sérteni, s ha mégis
megesik ez, az szinte biztosan gyorsan ki is derül. Az ősemberek kisközösségeiben a büntetés kőkemény volt minden esetben:
kiutasítás a törzsből a kiutasított minden vagyonának elkobzása mellett, s ha a kiutasított visszatért mégis, annak megölése.

Állam azért lett, mert a kis közösségek egyesültek, s már nem tudott ott működni a spontán ellenőrzés. Ezért lett állami hatalom: törvényhozás, végrehajtás, törvénykezés, mind a mai napig ez így van, minden emberi civilizációban, csak a formák eltérőek, s minél fejlettebb egy civilizáció, annál kifinomultabb az ügyek intézése. De mindig az alap ugyanaz: a közösség fenntartása a fő érték, majd annak jólétének biztosítása.

A modern liberális államban 2 ponton is kezd megbomlani a rend.

Az egyik: a parazita rétegek növekedése. Sok nyugati országban migránsgettók jöttek létre, olyan lakossággal, mely nem ad
semmi a közösségnek, viszont mindent követel tőle. A leggazdagabb államok ezt a kérdést kezelni tudták mindaddig, míg volt
elegendő pénz rá. A pénz a világ többi részének kizsákmányolásából bőséges volt, a tortából kis részt kapott a nyugati
kisember is, s maradt a parazitákra is.

A másik pont viszont pont ez kezdi ki: a nyugati liberális oligarchák egyre kevésbé érzik kötelességüknek saját országaik
támogatását. 100 évvel ezelőtt egy nyugati nagytőkés kegyetlenül kizsákmányolta ugyan a világot, de a pénzből adott saját
országának is, mely ezáltal fel tudta emelni a nyugati átlagemberek életszínvonalát. Ez az életszínvonal a múlt század 70-es
éveiben tetőzött, azóta csökken. Általános élmény a mai nyugati középkorú kisembereknél, hogy ők nem élnek olyan jól, mint
annak idején szüleik.

A nyugati tőke ugyanis felmondta a szolidaritást. Mára a leggazdagabb réteg vagyonának nagyobb része el van rejtve ofsór
számlákon, sőt a világ összvagyonának már az egyötöde lehet ofsór övezetekben eldugva.

A liberális elit tehát egyrészt integrálhatatlan tömegekkel árasztja el a nyugatot, másrészt növekvő ütemben vonja el a nyugat
pénzét.

A nyugati kisember egyre kevésbé érdekelt a liberális rend fennmaradásában. A globálkulákság, úgy tűnik, saját maga alatt vágja az ágat.