Miért jó mindkét oldalon lenni?

By | 2015-05-08

Bulgária helyzete érdekes. A II. vh. alatt mind a két oldalon harcolt aktívan.

1941-1944 között a tengyelyhatalmak oldalán, míg 1944-1945 között az angolszász-szovjet oldalon.

A tengelyhatalmak oldalán harcolva a bolgár haderő segítette a német megszálló erőket Jugoszláviában és Görögországban, míg az angolszász-szovjet oldalon harcolva pedig Jugoszláviában és Magyarországon segítette ezeket az erőket. (Pécsen pl. van bolgár katonai temető, de még kb. 15 magyarországi helységben is, a legnagyobb Harkányban.)

Mivel mind a két helyzetben ugyanaz a hadsereg harcolt, elmaradt a kommunizmus alatt a bolgár hadsereg totális megbélyegzése, bár természetesen a bolgár hadsereg követett el katonai bűncselekményeket (elsősorban Görögországban, ahová sok bolgár katona egyszerűen bosszúvággyal ment a balkáni háborúk alatti görög katonai bűncselekmény miatt).

Emellett szabadon lehetett beszélni az angolszászok által elkövetett katonai bűncselekményről is a II. vh. után, különösen az angol-amerikai bombázásákról: különösen a bombázók által kiszórt robbanó gyerekjátékokról. Persze: az oka ennek az, hogy a szovjetek nem vettek ebben részt, egészen 1944 szeptemberéig nem volt hadiállapot Bulgária és a Szovjetúnió között. (Sőt: a szovjet-német diplomáciai kapcsolatok megszakadása után a bolgár nagykövetek képviselték Moszkvában és Berlinben a német ill. szovjet érdekeket.) A bolgár államfő – III. Borisz cár – valahogy elfogadtatta Hitlerrel azt a sajátos bolgár álláspontot, hogy az ország hadat üzen Angliának és az USA-nak, de nem a Szovjetúniónak: a cár azzal adta el ez a pozíciót Hitlernek, hogy a bolgár katonai vezetés jelentős része oroszpárti, így megbízhatatlan lenne a hadsereg, ha bevetnék a szovjet fronton, azaz a bolgár részvétel csak hátráltatná a német érdekeket a keleti fronton. Hitler ezt elfogadta, cserébe fokozott bolgár részvételt követelt Jugoszláviában és Görögországban, amit meg is kapott.

Ugyanígy a zsidó holokauszt is elmaradt Bulgáriában. 1943-ra tervezték az ország zsidótlanításának elkezdését, de a legelső transzport előtt le lett állítva a kész terv véghez vitele. Borisz cár itt is elmagyarázta Hitlernek: a zsidókérdés megoldásának erőltetése felesleges németellenes érzelmeket kelteni, így Hitler bele is törődött a kérdésben már aláírt német-bolgár megállapodás felmondásába.

A kommunista rendszer bukása után pedig Bulgáriában nem jelentkezett az a vita, ami Magyarországra jellemző. Azaz nincs különbségtétel a tengyelyhatalmak oldalán 1941+-1944 között és az angolszász-szovjet oldalon  míg 1944-1945 között meghalt bolgár katonák megítélése között: mindenki hősnek számít. Emiatt emlékmű- és utcanévviták sincsenek. Az emlékműviták egyedül a külföldi emlékműveket érintik, nem a bolgár katonai emlékműveket. A mai antikommunisták sem látnak gondot a szovjet oldalon meghalt bolgár katonák emlékműveiben, s a mai nyugatpártiak sem kifogásolják az angol-amerikai haderő elleni harcban meghalt bolgárok emlékműveit. Egy időben pl. a szófiai munkahelyem a Dimitar Szpiszarevszki százados úton volt – ez a százados arról híres, hogy leszedett több brit és amerikai bombázót, mielőtt hősi halált halt Szófia felett.