Miért nem neoliberális Orbán?

By | 2020-04-19

Nem más mint a ballib Mérce írja le részletesen miért nem nevezhető Orbán neoliberálisnak – meglepő fejlemény. Tudni kell ehhez, hogy a Mérce egy álbalos média, azaz magát igyekszik úgy pozicionálni, mintha nem liberális lenne, hanem baloldali. Ennek része az is, hogy az Orbán-kormány elleni narratívát megduplázta a ballib agytröszt, hiszen egyszerre vádolják “kommunizmussal” (piacgazdaságellenességgel) és “neoliberalizmussal” (azaz szélsőséges piacpártisággal).

A cikk e tekintetben pozitív jelenség. Persze rögtön szabadkozik, hogy megzavarja a Mérce agyatlan törzskommentelőit azzal, hogy a jobboldal több piacot akar, míg a baloldal több államot, hiszen minden fanatikus ballib tudja, hogy aki kevesebb piacot és több államot akar, az fasiszta és nem baloldali, hiszen az igazi baloldali icpici államot akar és nagyon sok piacot.

Elhallgatva van a cikkben mi okozta a nyugati jóléti állam válságát a 70-es években. Pedig az ok tiszta: a gyarmatbirodalmak összeomlása a 60-as években. A friss, új államok létrejötte, s egyes harmadikállambeli államok értdekérvényesítő képességének megnövekedése nagyban csökkentette az elvonható pénzek mennyiségét, így a nyugati államok lassan pénzügyi válságba kerültel. Magyarul: lassan mindenhol megalakult helyi államaparátus,sok helyen még helyi nagytőke, ezek pedig bejelentették, hogy részt akarnak abból, ami addig 100 %-ban a nyugati magállamoknak ment.

A baloldali jóléti állam pénzügyi alapjai kezdtek elfogyni (ahogy ezt a nagy angol liberális politikus Margaret Thatcher megfogalmazta “A szocializmussal az az alapvető baj, hogy előbb-utóbb elfogy a mások pénze.”), s erre jött válaszként a jobboldali, liberális fordulat, amit – ki tudja miért – neoliberalizmusnak szokás csúfolni, pedig éppenhogy nem “neo”, hanem a lehető legklasszikusabb liberalizmus. Lényege pedig az, hogy a segélyeket vissza kell fogni, hiszen csökken az a pénz, amiből addig mindez finanszírozva lett.

Ami a mi – kelet-európaiak – nagy balszerencsénk, hogy ez a liberális modell éppen totális győzelmi helyzetben volt, amikor eljött a kommunizmus bukása. Mert míg a “neoliberális” módszer hozott eredményeket a magállamokban (s persze ott is csak részlegesen), addig mindenhol máshol pusztulást eredményezett, többek között Kelet-Európában is. Kelet-Európában az eredmény az lett, hogy minden mozgatható vagyon átkerült a magállami tőke birtokába, s helyi tőkésosztály eleve ki se tudott alakulni emiatt, s ahol mégis kialakult – lásd Oroszország – ott is ez az osztály nyugati szolgaként viselkedett, folyamatos hazaárulást elkövetve.

Magyarországon a rendszerváltozáskor kb. 99 %-os támogatottsággal bírt ez a nyugati modell – legalábbis az aktívan politizálók között. A parlamenten kívül rekedt Munkáspárt volt csak ellene, ill. picit később, megalakulása után, a MIÉP. Minden más, azaz minden oldal egymással abban versenyzett, ki követi hűebben ezt a modellt. Többek között, ez okozta az első Orbán-kormány bukását is, az átlagember ugyanis azt látta, Orbán nem a rendszer ellensége, hanem a rendszeren belüli alak, azaz lényegileg nem más, mint a “baloldali” politikusok. Akkor a jobboldal és a baloldal így szidta egymást: “te nem szolgálod elég jól a nyugatot, ezért az nem simogatja meg a buksinkat elég gyakran! majd jövök én, nyugatpártibb leszek nálad, s jólét lesz, hisz a nyugat majd minden nap ránk fog mosolyogni!“.

Szóval úgy lett a 2010-es Orbán mindennek az ellenfele, hogy tényleg az ellenfele lett. De ezt még a cikkíró is csak félig meri beismerni. Különösen miután az egyik ballib szentet, Bajnait is kritizálni merészeli. A ballib mitológia szerint Bajnai kritizálása főbenjáró bűn, ennél már csak az Árpi-bácsi személyi kultusz kétségbevonása nagyobb bűn.

De megvan a szerző szerint miben is Orbán neoliberális bűne, az egykulcsos adó! Mítosz ez is ballib körökben, mivel bár valóban liberális eszköz az egykulcsos adó, de csak magállamokban, ahol ez a gazdagokat jobban adóztató progresszív adót váltja fel, míg Kelet-Európában az egykulcsos adó jellemzően egy minden munkavállalót (de az igazi gazdagokat nem érintő) túladóztató rendszer helyett lett.

Mi is a valóság? Orbán a nyugati modell helyett a kelet-ázsiai modellt igyekszik bevezetni, ahol az állam szorosan együttműködve az általa létrehozott helyi nagytőkével igyekszik nagyobb részt kicsikarni a nyugati tőkével való együttműködésből.

Magyarországon egyszerűen ez a “jobboldal”, s ellenfele meg az a “baloldal”, melynek alapeszméje a nyugatnak való lefekvés. Liberalizmusban mérve a baloldal sokkal liberálisabb, s most ez alatt a gazdasági libertalizmust értve csak. S ezt a “baloldalt” támogtaja a Mérce című blog is, tegyük hozzá.