Misztikus teológia

By | 2019-01-16

Pszeudo-Dionüsziosz avagy Ál-Areopagita Dénes műve. A többségi vélemény szerint ez egy ismeretlen V. századi görög szerző, a kisebbségi vélemény szerint pedig a Bibliában is szereplő I. századi, pogányból kereszténnyé lett filozófus, akinek írása 400 éven keresztül titokban maradt. (Lásd: “Néhányan azért csatlakoztak hozzá, köztük Areopagita Dénes” – ApCsel 17:34.)

Az isteni homály titkait fel tudjuk fedni, ha elhagyunk minden értelmit és érzékit, egyesülve Istennel, aki túl van a léten és nemléten, aki nem a létező felső eleme. Isten mint a végső ok magában foglalhat minden tulajdonságot, de még inkább minden tulajdonság tagadását is, s e kettő nincs egymással semmilyen ellentmondásban, mert a végok minden dolog lényegén felüli. Ennek eléréséhez el kell hagyni mindent, mindenen felül kell emelkedni. az isteni fényt is ideértve, s bemerülni a homályba, mely túl van minden létezőn. Ahogy Mózes először megtisztult, majd látni kezdte az isteni fényeket és hangokat, de ezek nem maga Isten, hanem annak egyfajta kifejezése, azaz az érzések és az értelem által felfogható legszentebb dolgok sem maga Isten, csupán mindent felülmúló jelei. Ez után Mózes végre elszakad minden érzékitől és értelmitől, a tudatlanság homályába lépve behatol a valódi titokba, az érinthetetlenbe, teljesen egybeolvadva létezése legjobbb részében Istennel, a tudás felett állva nem-tudva, mivel maga Isten is felette áll a tudásnak.

Miért jobb a tagadás az állításnál? Az állításnál az alapelvektől haladunk lefelé, míg a tagadásnál alulról haladunk felfelé, az alapelvekhez úgy érünk el, hogy eldobunk minden feleslegest, így megértjük azt a tudatlanságot, amely a tudható világában rejtve van, s meglátjuk azt a legerősebb homályt, melyet elrejtett a létező fénye.

A felfelé való haladáskor egyre kevesebb a szó, míg elérünk a kimondhatatlanig. Amikor az állítás útján haladunk arra vonatkozón, amiről nincs elegendő állításunk, akkor annak legközelebb lévőjéről szólunk, viszont amikor a tagadás útján haladunk, akkor a tőle legtávolabbi tulajdonságokat kell először elvetnünk. Ez utóbbi a biztosabb út.

A végok minden teremtett felett van. Kívül az érzekelésen. Nem beszélhetünk róla, az értelem nem képes megérteni őt. Még csak nem is istenség, jóság, szellem abban az értelemben, ahogy ezt mi értjük. Nem hasonlít semmilyen létezőhöz vagy nemlétezőhöz. Senki sem ismeri őt, egyáltalán nem lehet semmit se megerősíteni, se tagadni róla. Amikor az alatta lévőkről állítunk bármit is, az se nem hozzáadás, se nem elvétel belőle, mert minden róla való meghatározásnál vagy tagadásnál feljebb áll, mindkettőtől teljesen szabad, azon túl van, s mindent meghalad.