Nő és kereszténység

By | 2020-07-19

Alapvetően a nők elvárt öltözködésével kapcsolatban a keresztény kultúrkörben az a 2 fő álláspont, hogy egyrészt a női hivalkodás bűnre ad alapot, másrészt a női szépség Istent dicséri.

A szélsőséges álláspont, mely csak az előbbire összpontosít viszonylag ritka. Ezek egyes újprotestáns, s újprotestáns alapon kialakult marginális csoportok, melyek a nőiességet alapból valamiféle bűnnek kezelik. Itt szigorú dresszkód van, gyakorlatilag a nő köteles nem nőnek kinézni. Nincs se smink, se más kozmetika, s a nőknek kötelező rondán öltözködni. Talán a legextrémebb példa erre a fundamentalista mormonizmus, mely a XIX. századi amerikai puritán divatot a végletekig vitte.

fundamentalista mormon nők
fősodrú mormon nők istentiszteleten

Szemben velük a fősodrú mormonok követik az amerikai protestáns divatot, mely ma jelenleg kb. amolyan hivatalos vagy félhivatalos irodai öltözetnek felel meg. A nem hivalkodó ékszerezés és smink nemhogy nem tiltott, de kifejezetten jó szemmel nézik.

Ami érdekes, hogy az egyébként mindenbe belepofázó jehovisták kifejezetten engedékenyek az öltözködést illetően. Az egyetlen szabály, hogy nő nem viselhet nadrágot, vagy más hozzá hasonlót (pl. cicanadrágot), ennek oka, hogy “a nadrág férfi viselet“. A jehovisták emellett nem követelik meg az irodai stílust, ennek oka ideológiai is: a jehovizmus elutasítja a hivatalosságot, azt sátáninak véli, s valószínűleg ez hat ki arra, hogy a jehvista nőknek engedett nőiesen öltözködni, nagyobb mértékben, mint a jehovizmus hazájában, az USA-ban ez megszokott keresztény körökben.

jehovista misszionáriusnők

Személyes élményem tavalyelőtt: egyszerre benyomul a metróba kb. 30-40 nő, mind láthatóan kiöltözve, mindenki sminkkel, ékszerrel, párnak még a hajában is dísz. Először azt hittem, valami modern táncos találkozó, aztán vettem észre pár nőn a névtáblát, hogy “Jehova Tanúi”, szóval nem táncest volt, hanem valamilyen misszonáriusképző összejövetel.

Ami az ortodox kereszténységet illeti, az a nagy helyzet, hogy nincs egységes dresszkód a templomban. Nincs, mivel ez nem egyházi szabály, egyházi szabály csak egyházi személyek öltözékére van, nem világiakra.

Nagyjából 3 részre osztható kulturális szempontból az ortodoxia: nem-balkáni szláv (az egyszerűség kedvéért “orosznak” nevezem), balkáni, arab-etióp-indiai (az egyszerűség kedvéért: “arab”).

Ami közös bennük az pár tilalom: rövid szoknya, rövidnadrág, meztelen vállak, átlátszó öltözék, túlságosan testhezálló ruha. A kihívó öltözék tilos, de kultúrkörfüggő mi számít annak.

Íme néhány sajátosság:

  • smink: az araboknál az erős smink is jónak számít, ez ugyanis annak jele, hogy a nő ünnepélyesen öltözött, tisztelve a templomot ezzel, máshol a túl erős sminkre kicsit ferdén néznek, de sminkellenesség sehol sincs, ami viszont követelmény: az ikont megcsókoló hívő nő ne hagyjon semmiképpen rúzsnyomot, azaz vagy olyan rúzst használjon, mely nyomtalan, vagy ikoncsókolás előtt törölje le diszkréten a rúzst, majd utánna ismét tegye fel magára,
  • magassarkú cipő: az oroszoknál ez normál viselet, bár hivatalosan ott is harcolnak ellene, míg a többiben a túl magas sarok nem számít megfelelőnek templomban,
  • fejkendő: az oroszoknál ez gyakorlatilag kötelező, míg a másik két kultúrkörben csak idősebb nőknél általános, az araboknál egyenesen demonstratív fejkendőellenesség is van, ezt ott sokan egyfajta “nem vagyok muszlim” üzenetnek szánják,
  • vállkendő, sál: az oroszoknál nagy divat, a többiben ez jellemzően csak akkor használatos, ha célja az alatta lévő szabályellenes ruha takarása (jellemzűen rövid ujj eltakarása),
  • nadrág: a balkáni területen teljesen normálisnak számít, az araboknál nem kedvelt, mert a szoknya éppenhogy a “nem-muszlimság” jele, így az preferált, az oroszok csak akkor fogadják el, ha nem túl szűk és része nadrágkosztümnek,
  • cicanadrág: az araboknál azért se szokás, mert túl “muszlimnak” számít, ahogy mondtam, az arab keresztényeknél abszolút szoknya és női ruha uralom van, ez az, ami a leginkább eltér az arab muszlim női viselettől, az oroszoknál ferdén néznek rá (egyes kolostorokba be se engedik így a látogatót), a Balkánon elfogadott viselet, ha a vele együtt viselt felső ruha fenék alattig ér,
  • puritán viselet: apácáknál kötelező, de világiaknál ez tilos, ez egyrészt hivalkodásnak számít, lásd “bűntelen nő vagyok”, másrészt idegen, protestáns hatásnak, az alapszabály az, hogy az istentisztelet ünnep, így ünnepi módon kell öltözni hozzá, ami persze nem szabad, hogy hivalkodóan szexis legyen, de az ellenkező véglet, a szürkeség még nagyobb hivalkodásnak, lelki hivalkodásnak számít.
egyiptomi keresztény nők istentiszteleten, csak a hátsó sorban lévő apácákon van fejkendő és egyszínű ruha – Szent Márk Katedrális, Kairó, ez a kopt ortodox pápa de facto székhelye (jogilag a székhely Alexandria)