Nyelvek

By | 2019-09-19

Az emberi faj ősnyelve természetesen egy. Minden emberi nyelv tehát rokonságban áll egymással, ahogy minden ember is. A kérdés csak a rokonság foka.

Tudományos bizonyíték nagyon kevés van azonban, de mégis az egyes nyelveket megnézve, ezt összevetve az emberi populációk migrációjával erős következtetéseket lehet levonni.

Az ember első megjelenése valamikor 300 ezer éve lehetett a mai Uganda, Tanzánia, Etiópia, Dél-Szudán határvidékén.

Az első tartós elvándorlás déli irányban zajlott, 200 ezer éve, ez a pigmeusok migrációja. Ezzel kapcsolatban erős érzésem, hogy a pigmeusok nem emberek, hanem a homo nem külön faja (vagy alfaja), mint amilyen a neandertáliak vagy deniszoviak voltak. De ez végülis mindegy, hiszen ha így is van, az csak azt jelenti, ebből a fajból jobban fennmaradtak egyedek, mint az említett másik 2 fajból, melyekből mára csak genetikai maradányok vannak (a neandertáli gének a fehér rasszban jelennek meg, a deniszoviak a sárga rasszban, s ha igazam van, akkor pedig a pigemus fajé a fekete rasszban, de önállóan is).

A pigmeus nyelvek rendkívül sajátosak, hatalmas mennyiségű hangjuk, köztük csettintő hangjaik miatt. Mára alig 400 ezer ember beszél ilyen nyelveken. Hivatalosan 5 nyelvcsaládra oszlanak a pigmeus nyelvek, kapcsolatuk nem tisztázott. Az átlagember az Istenek a fejükre estek című dél-afrikai filmből ismerik ezeket a nyelveket.

Az emberi őshazából való következő migráció déli és nyugati irányban 120 ezer éve mehetett végbe. Mindkét irányban ez lett a domináns néger lakosság alapja, ezek a mai niger-kongói nyelvek, melyek a világ lakossága 6 %-ának anyanyelve. Fekete-Afrika lakosságának fele ilyen anyanyelvű. A legnagyobb nyelv anyanyelvi beszélőit tekintve az ibo nyelv Nyugat-Afrikában, de minden beszélőt számítva a kelet-afrikai szuahéli, az egyetlen igazán sikeres fekete-afrikai nyelv, melyet használnak állami célokra is széles körben.

A nyugatra vándorolt, de közelben maradt lakosság a nílus-szaharai nyelvcsalád, ennek beszélői kb. a világ lakosságának 1 %-a. Ezek a nyelvek a nem-szakemberek számára gyakorlatilag teljesen ismeretlenek.

sárga – afroázsiai, kék – indoeurópai, barna – asztronéziai, zöld – pigmeus, narancs – nílus-szaharai

Ez tehát az első csoport: a “néger nyelvek”, bár az elnevezés pontatlan, mert Fekete-Afrika lakosságának legészakibb része nem tartozik ide. Az emberiség kb. 9 %-a.

Északra vándorolva lett az afro-ázsiai nyelvcsalád, ennek beszélői ma a világ kb. 6 %-a. Ez az első csoport, mely elhagyta Afrikát is Szuez és Jemen felé. Ez mind ma, mind történelmileg Észak-Afrika domináns nyelvcsaládja, beszélői Észak.Afrika és a Fekete-Afrika északi sávjának lakossága. A legismertebb nyelvek innen a kihalt egyiptomi nyelv, az arab, a héber, a berber, a szomáli, az amhara. A világ lakosságának kb. 6 %-a ilyen nyelvet beszél. Afrikán kívül az egész, északról és keletről Törökország és Irán által határolt térség is ilyen nyelvű.

Innen kezdődött Európa benépesítése is, három hullámban, az első a közvetlen benépesítés a Közel-Keletről 40 ezer éve, a második Közép-Ázsián keresztül 8-10 ezer éve, majd a harmadik 5-6 ezer éve. Az első hullámból a nyelvek nem maradtak meg, a másodikból a legtöbb nyelv kihalt, a baszk és az észak-kaukázusi nyelvek kivételével.

A harmadik hullám a Közép-Ázsiából nyugat felé haladókból lett, akik valahol a mai Ukrajnában lettek az indoeurópai nyelvcsalád kezdete. A keletre migrálókból lett Indiában a dravida nyelvcsalád, az északabbra menőkből a dél-kaukázusi nyelvcsalád, az uráli-altáji nyelvek, azok keleti ágaiból a koreai és a japán, még távolabb pedig az eszkimó nyelvek.

A dravida nyelvek közt van a világ legrégebbi megszakítás nélküli írásbeliséggel rendelkező nyelve, a tamil. A dél-kaukázusi nyelvek fő képviselője a grúz. Az uráli-altáji nyelvek közé pedig pl. a mongol, az összes török nyelv, s a magyar tartozik. Az indoeurópai nyelvekről felesleges írni, ezeket mindenki ismeri.

Tehát ez a második nagy csoport. A legnagyobb, itt van a világ 63 %-a, ebből ebből az indoeurópai aránya 46 %, ezek tulajdonképpen a “fehér” és “barna” nyelvek, embertípusra értve, plusz Korea és Japán, az eszkimók, valamint Fekete-Afrika északi sávja.

Külön csoportot alkot az előbb említett, Európa benépesítésének második hulláma, az Észak-Kaukázusból kiindult nyelvek csoportja: itt van az észak-kaukázusi nyelvcsalád (legismertebb tagja a csecsen) , a legnyugatibb megmaradt ősi nyelv, a baszk, valamint a keletre ment ágból a hatalmas sino-tibeti nyelvcsalád (itt van a kínai, a burmai, , továbbá Amerikában a na.dene nyelvcsalád (legismertebb tagja a navaho)). Az indoeurópain kívül a sino-tibeti az egyetlen, melynek beszélői meghaladják az 1 milliárdot. A csoport a világ lakosságának 20 %-át teszi ki. Ez a csoport 40 ezer éve migrált őshazájából, az amerikai rész pedig azokat az indiánokat jelenyi, akik a legkésőbb mentek át Ázsiából Amerikába.

A negyedik csoport a Szibériából Amerikába vándorolt népek (kivéve az eszkimók, s a na-dene nyelvek), ezek 20 ezer éve haladtak át az amerikai kontinensre, lassan benépesítve az egész kontinenst. Összesen a világ kevesebb mint 1 %-a.

Az ötödik csoport a korán keletre indult migráció, 50 ezer éve Ázsia déli partjai mentén. Itt vannak az asztronéziai (legnagyobb képviselője a maláj), az ausztroázsiai nyelvek (legnagyobb képviselője a vietnámi) . a kra-dai nyelvek (legnagyobb képviselője a thai) , a hmong-mien nyelvek, ide tartozik a világ legkésőbb betelepült régiója is, a csendes-óceáni szigtevilág (alig 2-3 éve lakott). A pápuai nyelveket és az ausztrália nyelveket is ide szokták sorolni, bár az utóbbiak esete erősen vitás. Összesen a világ 8 %-a.

Jó lenne az ősnyelvet megtalálni, de ez teljes képtelenség. Az emberiség történetének 98 %-áról nincs semmilyen nyelvemlékünk.