Palota

By | 2021-02-08

Most, hogy Nahalnij leleplezte Biden titkos palotáját, a Fehér Házat, én is igyekszem leleplezni magamat.

A legnagyobb ház, melyben éltem valaha 1980-1986 között Kubában volt, Havannában. Ez a ház az egyik nagy kubai szivargyár tulajdonosa lányának volt a tulajdona. A tulaj 1959-ben az USA-ba költözött, a házat 1961-ben államosították. Ezt a házat 1964-1991 között folyamatosan a magyar állam bérelte, felhasználása: kereskedelmi tanácsosi rezidencia, majd egyben rezidencia és iroda volt.

1991-ben a bérlés abbahagyásának oka két dolog volt: egyrészt a KGST megszűnésével a magyar-kubai kereskedelmi kapcsolat nagyjából nullára esett vissza, emiatt Magyarország meg is szüntette az önálló kereskedelmi képviseletet Havannában (szerepét az egyik követségi tanácsos vette át), másrészt a bérleti díjak piaciak lettek. A kommunista rendszer alatt ugyanis Kuba és Magyarországon kölcsönösen csak jelképes összegeket fizetett egymásnak a bérleményekért, ennek a háznak a havi bérleti díja pl. 850 akkori magyar forint volt, ez mai vásárlóértéken kb. 25 ezer Ft (nagyjából 3000 % a forint értéktelenedése akkortól számítva). Ennyiért egy szobát is nehezen lehet bérelni, ehhez képest ez egy 1500 négyzetméteres telken álló 500 m2-es ház volt (plusz az alagsorban egy kétkocsis garázs, nagy pincék, s egy komplett kétszobás cselédlakás saját konyhával, vécével, fürdőszobával). A méretekről: a 3 hálószoba közül a legkisebb is 30 m2 volt, plusz volt 2 nappali, 2 dolgozószoba, hatalmas méretű konyha, mosókonyha, 1 ebédlő bárhelyiséggel, ez akkora hogy a közepén álló 5 méter hosszú üvegasztal kényelmesen elfért benne. A garázsnak távirányítós ajtaja volt (ez akkor ritkaság volt), a pincében pedig volt egy 5 ezer literes víztartály – ez Kubában létszükség, mert naponta csak pár órán át volt központi vízellátás.

Összegezve: nagyjából az 50-es évekbeli amerikai felsőosztály lakásának kategóriája volt, abból viszont a szerényebb verzió, ez abból látszott, hogy nem volt kerti úszómedence, s a ház a városon belül volt, nem kerítéssel ellátott, teljesen elszeparált kertvárosi negyedben. Ez a ház a tulajának csak a második, kisebbik háza volt Havannában – ez volt a belvárosi ingatlanja, míg a fő lakása egy 3-szor ekkora ház volt Havanna külső részében, gondolom, hétköznap itt élt, míg hétvégén meg a nagyobbik ingatlanban. Egyébként a nagyobb házat is a magyar állam bérelte (sőt, máig bérli), az a magyar nagyköveti rezidencia. Mára csak 2 magyar állami ingatlan maradt Kubában: maga a nagykövetség épülete és a nagyköveti rezidencia, ha jól tudom, a nagykövetség épülete tulajdon, nem bérlemény.

Google Maps térképen bejelöltem a telket

Mindenesetre nagy sokk volt ide beköltözni 1980 augusztusában. Előtte Budapesten szüleimmel egy 55 m2-es panel lakásban éltem, ahol a konyha és a fürdőszoba közti folyosóban egy ember is csak kicsit oldalazva fért el. Szóval ehhez képest a havannai ház, ahol komoly sétát jelentett elmenni a hálószobából a konyhába furcsa élmény volt.

a kutyám (1980-1996) a terasz mellett, a kertben 1980 végén

Én egyébként nehezen szoktam meg a kubai életet. Elsősorban az éghajlat megszokásához 3 hét kellett, nehéz volt a párát megszokni, de amint megszoktam, kiderült, sokkal egészségesebb. Továbbá minden nagyon más volt.

A hálószoba ablakokon fareteszek voltak ablaküveg helyett, ez a meleg miatt. Még a vécék is máshogy voltak: az amerikai típusú vécékben több víz van alul, mint az európaiakban.

Kuba kultúrája furcsa keveréke az amerikai és a spanyol szokásoknak. A volt spanyol gyarmatok közül a 3 karibi sziget – Kuba, Domnika, Puerto Rico -hasonlít a legjobban az USA-ra. Ez most is igaz, a kommunizmus ellenére, csak ma már Kuba nem a mai USA-ra hasonlít, hanem a 60 évvel ezelőttire. Csak 2 példa az amerikanizálódásra: a fő kubai sport nem a futball – mint Spanyolországban -, hanem a bézból, s a kedvenc kubai ételapanyag nem a disznóhús – mint Spanyolországban -, hanem a marhahús.

Megmondom őszintén, már akkor kamaszként rájöttem, nekem a gazdagok élete nem jön be. Egy ilyen házhoz már személyzet kell ugyanis (ami nekünk persze nem volt, ez nem járt a magyar kiküldötteknek), s egyszerűen a méretek már túl kényelmetlenek. Az egyik hálószoba és fürdőszoba közelébe gyakorlatilag sose mentünk, az alagsori cselédlakás szép méretű bogarak paradicsoma volt, emiatt a pincéket se használtuk. Az ebédlő csak hivatalos alkalmakra volt használva, egyébként a konyhában étkeztünk. A kis dolgozószoba alig volt használva.

Ha egy ilyen ház az enyém lenne, nem érezném benne jól magamat, s igyekeznék eladni. Amit még értelmesnek látok: saját szauna, esetleg tornaterem, s egy olyan szoba, ahol elfér egy billiárdasztal, de ehhez nem kell hatalmas villa. Amikor volt családi házam, a dupla garázs felét elfalaztuk gipszkartonnal, s az egyik részben csináltunk mini “billiárdtermet”, s ez a ház a havannai negyede volt.