Pályaválasztás

By | 2020-04-15

Az én korosztályom az, mely már éppen felnőtt volt a kommunizmus bukásakor. Köztes helyzet, mert még a régi rendszer terméke volt, de a régi rendszerben se voltunk még stabil helyzetben.

S bár ismerettségi köröm legnagyobb része magyar, itt vannak más kelet-európaiak is, pár cseh, lengyel, bolgár, s ex-szovjet ismerős.

Saját tágabb ismeretségi köröm ebből a korosztályból különböző taktikákat választott a hirtelen ránk zúduló új helyzetben.

Volt egy kisebbség, mely komolyan hitt az új lehetőségekben és vállalkozó lett. A legnagyobb rész bukott ember lett. Kevesen anyagi sikert értek el, csupa olyan ember, akivel nem szívesen ülnék le ma beszélgetni se.

Egy nagyobb csoport azt mondta: nem történt semmi különös, a világ ugyanúgy megy tovább, ahogy eddig, azaz állást kell találni, majd karriert építeni, mindent teljesen ugyanúgy az új, ahogy a régi rendszerben. Vicces, de ez az a kategória, aki a legstabilabb életutat ért el mind a mai napig. Igazuk is volt: tulajdonképpen minden ugyanaz, csak picit könnyebb lett, mert most már legalább nem kell KISZ- és párttaggyűlésre járni, ezek helyett persze van tímbilding meg hasonlók, de ezek mégiscsak ritkább kötelezettségek.

Páran politizálni kezdtek, mármint profi módon. Lassan kiderült: az az új rendszerben nehezebb kenyér, mint a pártállam idején. Akkor ha az ember bekerült mondjuk a KISZ apparátusába, ott a legrosszabb esetben is el lehetett lébecolni a végtelenségig, míg manapság “ha kimaradsz, akkor lemaradsz”, nem lehet csendesnek lenni egyetlen pártban sem, mert akkor mások kitúrnak helyedről, s mehetsz vissza a munka világába, csak immár még rosszabb feltételekkel.

Nagyon népszerű volt a nagy alternatíva. Rendszeren kívüli megmondóembernek lenni. Anyagilag az ember ezzel nem jár jól, de megbecsülik. Kelet-európai jelenség, hogy az is felnéz a “hősökre”, aki saját maga nem akar hős lenni. Csakhát a gond az anyagiak.

Ha ugyanis az ember teljesen marginalizálódik, akkor előbb-utóbb rendszerenkívüliség szimpla lumpenségbe változik át. A végén alkoholista lesz (drogos nem, mert arra nincs pénze), leépül, elveszti a kapcsolatot a valósággal, s immár legfeljebb egy kocsma törzsközönsége körében lesz megbecsülése. S persze közben elvesztí családját, ha egyáltalán volt neki valaha. Sajnos van ilyen ismerősöm, aki ezt az utat járta végig.

A rendszerenkívüliek nagy szövege az volt “szerzek sok pénzt, majd abból élek a rendszeren kívül” vagy “dolgozom valami link munkát, megélek abból, s lesz időm”. A legritkább esetekben van azonban ilyesmi. Mert vagy a “sok pénz” keresése végtelen ideig tart, vagy a “link munka” karrierré változik.