Para Zita

By | 2020-02-26

Én még akkor láttam az Oszkár-díjas koreai filmet, amikor nem is volt híres még.

Úgy 85-re értékeltem 100 maximumból.

Ami tény: remekmű az Oszkár-díjasok között, Oszkárt ugyanis banális marhaságok szoktak kapni, mint pl. tavaly a Zöld Könyv, vagy tavalyelőtt a Víz Alakja.

Általánosságban viszont nem remekmű, csak film.

Tulajdonképpen arról szól a film, hogy a modern liberális rendszerekben a társadalom annyira egymástól elszakadt rétegekre oszlik, hogy már a szimpla kommunikáció is nehézségekbe ütközik. S a legnagyobb kár nem a szegényeket éri (Dél-Koreában igazi nyomor eleve nincs, az ottani szegénység olyan nagyjából, mint a kelet-európai: a biológiai lét nincs veszélyben, leginkább a szociális helyzet az ami elkeserít), mert a szegények vagy megszokják, amiben léteznek, vagy – ahogy ez a filmben történik – megtalálják a kiskapukat, s a rendszer parazitáivá válnak: azaz nem lázadnak semmilyen módon, csak kihasználják a rendszert ahogy ez lehetséges. A legnagyobb kár éppen a gazdagokat éri, ők is paraziták, sőt ők az igazi paraziták, s ők – ellentétben a szegény parazitákkal – meg se értik az egész rendet, amiben élnek.

Én magam kamaszkorom óta rettegek attól, hogy gazdag leszek, pontosan emiatt, bár csak 10-15 éve vagyok képes kifejteni miért érzek így. Nyilván most is gazdag vagyok világviszonylatban – a világ 95-99 %-a biztosan jóval rosszabban él, mint én -, de saját kelet-európai környezetemben csak alsóközéposztálybelinek számítok.

A vicces: eddig állítólag csakis angolnyelvű filmeknek adták a fő Oszkárt, szóval mi történt?