Pogácsa és a ballib péksütemények

By | 2020-03-06

Kiváló cikk jelent meg a Mércében Pogátsa Zoltántól.

Főbb megállapításait igyekszem összegezni először. Ezek nagy része olyan eretnek gondolat, mely 20 éve még egyedül a Magyar Fórumban jelenhetett volna meg. Szerintem a 8 legfontosabb megállapítás:

  1. A nyugat által megállapított egyetlen igaz gazdaságpolitikát nem alkalmazta sem a nyugat soha a saját felemelkedése során, sem azóta a pár frissen kiemelkedett államok egyike se. Sőt, ahol volt sikeres felzárkózás, ott mindenhol éppen az “egyetlen igaz” módszer ellenkezőjét alkalmazták.
  2. A magyar liberális elit sose volt képes vitára, ezért választotta a “független szakértőség” álcáát. Ennek az elitnek társadalmi támogatottsága nincs a valóságban. S ez az elit teljesen azonos a későkádári technokrata nomenklatúrával.
  3. Húsz év kellett ahhoz, hogy kiderüljön mindenki számára: az “egyetlen igaz” politika nem működik. Pogátsa nem beszél más oszágokról, s nem bontja ki ezt, én hozzátenném: máig az a ballib mítosz, hogy ez a politika valójában éppen mostanában hozta volna meg gyümölcseit, ha nem kett volna Orbán győzelme 2010-ben, erre hozzák fel a hamis érvet, mely szerint a régió már nagy mértékben elkezdett felzárkózni, csak Magyarország maradt le. S persze innen a Bajnai-kultusz, amit csak az gyengít, hogy mára Gyurcsány lett az ellenzék vezére, márpedig közismert a Gyurcsány és Bajnai közti személyes utálat.
  4. Pogátsa egész odáig meg, még a szent korrupciós narratívát is megkérdőjelezi. Nagy bátorság! Nehéz lesz ezután az Új Egynelőség stúdiójába behívni ballib megmondóembereket…
  5. Ami még nagyon fontos: Pogátsa elmondja, az magyar “baloldali” és “jobboldali” gazdaságpolitika azonos volt teljes mértékben, csak az utóbbi időben – már 2010 után – lett egy jelentősen különböző másik gazdaságpolitika, ami nevezhető “jobboldalinak”, mivel a Fidesz képviseli. (Persze a “baloldali” és ” jobboldali” szónak ebben a valóságban semmi értelme.)
  6. Az új fideszes gazdasági kurzus fő képviselői, ez a következő megjegyzés, sokkal közelebb állnak a baloldali ideológusokhoz, mint az elméletileg “baloldali”, akarom mondani “független” szakértők.
  7. Az aktuális politikai helyzetet elemezve, Pogátsa megállapítja, a DK és a Momentum ugyanazt képviselik, az ellentét köztük nemzedéki csupán
  8. A magyar elit két táborra oszlik, s mindenki vagy ki van szorítva, vagy kénytelen beállni valamelyik tábor segéderejének.

Gyakorlatilag minden egyes mondat a legtisztább igazság. Írtam ugyanerről több tucat cikket.

Persze kellett a cikkbe vörös farok, hgy megjelentethető legyen egy elkötelezetten ballib médiában. Itt ez csak pár mondat arról, hogy a “neoliberális Fidesz” ellen miért nem tiltakoznak a nyugatellenes fideszes megmondóemberek, külön kiemelve Bogár Lászlót.

Egy bekezdésen komolyan elmosolyodtam. Amikor a szerző leírja őszinte bánatát, hogy Magyarországon minden rendszerkritika automatikusan fideszes, mivel a ballib oldal képtelen bármilyen kritikára a mai világban uralkodó liberális fősodorral szemben, sőt minden ilyen kritikát azonnal fideszes propagandának minősít.

Érthető itt Pogátsa személyes fájdalma: ő végülis a ballibeket szeretné jó útra téríteni, de azok nem hagyják, számukra Pogátsa szövege Fidesz-szagú, a Fidesz viszont elfogadhatatlan az ő számára kultúrpolitikai okokból. Pogátsa Szirizát vagy Podemost, végső esetben Linkét szeretne: kulturálisan ballib, gazdaságilag ballibellenes üzenetet. Magyarországon ez azonban képtelenség. Részben én magam is hasonló helyzetben vagyok: kulturálisan közel állok a magát jobboldalnak nevező magyar áramlathoz (leszámítva a nacionalista eszmét), s gazdaságilag meg még most se állok közel senkihez, pedig a Fidesz határozottan jó úton kezd ebben haladni 2010 óta, de nekem még így is túl liberális a Fidesz, tulajdonképpen caak azért preferálom a Fideszt, mert a másik oldal még távolibb számomra.

Egy dologban téved Pogátsa: az etnizálást alapvetőnek tekinti, miközben éppen a mostani Fideszben jelent meg először az az álláspont, hogy kötelességünk kibékülni szomszédainkkal, s ez még akkor is igaz, ha egészben ma is erős a hagyományos, buta, nacionalista narratíva.

Pogátsa, a baloldali olvasat a magyar “baloldalon” fasizmusnak számít, nem veszed észre? Dehogynem. Ha nem látnád ezt, nem írtad volna meg ezt a cikket se.