Pszichológiai kísérletek

By | 2018-07-05

Mostanában menő téma lett két híres pszichológiai kísérlet bukása.

Magukat a kísérleti anyagokat sose olvastam, de mindkettőről készült film, melyeket láttam.

A börtönkísérlet szerintem nem annyira érdekes, sokkal izgalmasabb a másik, mely a fájdalomokozási engedelmességről szólt. Erről ez a film szól.

Amikor láttam pár éve, azonnal éreztem, valami itt bűzlik.

A cél, ugye, az volt, hogy ki lehessen deríteni, vajon miként lehetett rávenni átlagos, normális embereket is akár, hogy részt vegyenek egy népirtásban, konkrétan németek zsidók ellen 1942-1945 között.

Na most, azonnal felmerült bennem, hogy a kísérlet alkalmatlan, hiszen:

  • a holokausztáldozatok nem önkéntesek voltak, szemben a kísérleti áláldozatokkal,
  • a kísérletben részt vevők pénzt kaptak a részvételért, minden kísérletbeli “hóhér” jól tudta, hogy az “áldozatok” is pénzért résztvevő önkéntesek,
  • mindenki abbahagyhatta volna bármikor a részvételt, minden “hóhér” joggal tételezte fel, hogy az “áldozatok” is megtehetik ezt,
  • a holokausztcselekményeket végzők számára nem volt lehetőség a tevékenység felhagyásával minden következmény nélkül.

A dolog tehát minden tét nélküli volt. A “hóhérok” tudták, az egész nem komoly, csak egy játék. Hiszen nyilván az “áldozatokat” érő fájdalom csak olyan mértékű, amit megéri nekik elviselni pénz ellenében. Ha pedig így van, miért kellene az “áldozat” helyett dönteni? Maga az egyetemi labóratóriumi környezet is megerősítette mindezt: ki hinné el, hogy egyetemi kutatók tényleg valós fájdalmat okoznak embereknek, akár azok beleegyezésével is, beleegyezésük nélkül meg egyenesen kizárt ez..

Szóval kb. olyan ez, mintha úgy tesztelnénk a gyilkolási hajlamot, hogy hajlandó-e valaki lelöni az ellenséget egy videójátékban.

Most vicces, hogy látom: még az eredményeket is meghamisították. Bizony ez van, amikor hamarabb van meg az ítélet, mint a tárgyalás…