Rendszerszint

A kelet-európai modell abszurditása.

A nyugati tőke befektet domináns módon, azaz ők határozzák meg a bérszintet, azaz mivek a tőke extraprofitot szerez a bérszint miatt, így a tőke harcol, hogy ne nőjjön a bérszint.

Következmény: nem csapódik le elég profit az osrzágban.

További következmény: a legjobb szakemberek kitántorognak, nincs értelme jobb oktatást finanszírozni, mert ez csak a nyugatnak termel ingyen embereket.

A kör bezárul, s sose lehet ebből kilépni.

Drasztikusan változtatni nem lehet, se politikai, se gazdasági okokból. A börtönt lassan lazítani lehet a legjobb esetben. Egy ponton lehet lazítani csak: az állam illegálisan átcsoportosít pénzeket a hazai tőke felé. Ami viszont nem biztos, hogy segít bármin is, mert ez a tőke egyrészt esetleg parazitává válik, másrészt lepaktál az idegen tőkével.

A bolygó egy nagy egész, nem lehet a problémákat megoldani lokálisan, így éppen a magállamok rendszerét kell lerombolni, erre kell törekedni.

Egyénileg nem lehet semmit se elkezdeni azzal, ami rendszerszintű kérdés. Pl. abszurdum az a zöld aktvista, aki újrahasznosít otthonában heti 5 kiló anyagot, mikozben az ipar 5 milliárd kilót nem hasznosít újra.

Ami biztos még magasabb szinten: az a rendszer nem jó, ahol a leggazdagabbak a semmit se termelő, fedezet nélküli papírok cserebéjéből élő milliárdosok. Pénztermelésből nem lehet jóllakni, ill. ha mégis lehet, az a rendszer rosszságát jelzi.

A jelenlegi válság ok is eza: elszakadt immár teljesen a pénztömeg a valóságos anyagi értékektől.

Mi egyébként drukkolunk a válságnak, mert könnyebb dolgunk lesz, ha egy pusztító válság először tönkrevágja a nyugati világot.