Sas József

By | 2021-01-30

Meghalt Sas József, a humortalan magyar humor egyik főalakja. Már a Kádár-korban ő volt a tehetségtelenség egyik oszlopa. Ő volt a Hofi-féle humor ellentétje: míg Hofi tehetséges és humoros is volt, addig Sas mindkettőben pont az ellentétje volt. (S ne tessék most azzal előhozakodni, hogy Hofi a rendszer támasza volt, mert ez nyilvánvaló tény, csak ez éppen semmit se von le tehetségéből: Hofi csak a rendszerváltozás után degradálta le magát, amikor képtelen volt hozzászokni a cenzúra hiányához.)

Sokszor annyira rossz volt Sas, hogy az ember már szánta őt. Meg azt, ahogy nyalta a hatalom seggét, ráadásul úgy, hogy erre semmi szüksége nem volt. Nem is értettem miért csinálta ezt. Mélypontja az volt, amikor a 80-as évek végén Lenint népszerűsítette, egy olyan pillanatban, amikor már a hatalom is válni akart Lenintől.

Nem tudom, hogyan sikerült mégis ilyen szép karriert befutnia. Valószínűleg mert mindig akadtak megfelelő barátai. Annak idején színháza, a Mikroszkóp Színpad csak azért nem bukott meg teljesen, mert volt Sas körül pár tehetséges ember is, itt elsősorban Beregi Péterre gondolok.

Nekem emberileg akkor lett Sas szimpatikus, amikor elítélték adócsalásért. Nem ismerem az ügy körülményeit, de aki az értelmiségi szférában dolgozva adót csal, az a legtöbb esetben jellemes, gerinces ember szokott lenni.

Szóval ami negatívat írtam róla, az kizárólag művészeti teljesítményére értendő. Sas mint embert nem szeretném elítélni, nincs is ehhez elég ismeretem, de a kevés meglévő adatból inkább pozitív az összkép.

Sajnos sok követője akadt Sasnak a humortalan humor műfajban. A következő nemzedékből Nagy Bandó Andrást tudnám kiemelni, az utána következőből pedig Bödőcs Tibort.