Sose volt államok

By | 2020-08-21

Már írtam arról a vad kommunista – bár nem csak kommunista – szokásról, mely szerint a térképeknek a vágyálmokat kell tükrözniük, nem a tényeket. Lásd, amikor az ukrán kormányzat manapság hisztizik, ha valahol olyan térképet mutatnak be, mely a Krímet Oroszország részeként ábrázolja, pedig ez a valós tény: a Krím Oroszország része, s akkor is az, ha valaki ellenzi a Krím csatlakozását Oroszországhoz, azt törvénytelennek tekinti.

Mindez a mágikus gondolkodás maradványa: ha a világot álmainknak megfelelően ábrázoljuk, akkor az álom valósággá válik. Népszerű ez manapság sok agyatlan személyiségfejlesztő áltanfolyamon is: csak akarni kell és megkapod, gondolkozz pozitívan, stb. Egyesek még nem átalják Jézust is kiforgatni, az “a hit hegyeket mozgat” mondásával, pedig az egészen mást jelent. (“Mert gyenge a hitetek. Bizony mondom nektek, ha … akkora hitetek lesz … s azt mondjátok ennek a hegynek itt: Menj innét oda! – odamegy, s nem lesz nektek semmi sem lehetetlen.“)

Szóval röviden: a kommunista térképek nem voltak hajlandóan ábrázolni azt, ami nem tetszett a hivatalos vonalnak. De míg a legtöbb esetben valamilyen jelzéssel legalább mutatták a valóságot is, volt egy eset, ahol minden apró jelzés is meg volt tagadva. Ez a Dél-Afrika által a saját területéből kialakított 4 állam, melyek 1976 és 1981 között lettek létrehozva. Népszerű nevükön: bantusztánok.

A bantusztánok létrehozásának fő célja az volt, hogy miután a bantusztánok területe “külfölddé” válik, növekedjen a fehér lakosság aránya a maradék Dél-Afrikában. A fehér lakosság aránya Dél-Afrikában az első bantusztán függetlenségének kinyilvánítása előtti évben már alig 18 % volt, ez 4 százalékpontos esés az 50 évvel korábbi állapothoz képest. A négy függetlenné nyilvánított bantusztán létrehozásával sikerült a fehér arányt feltornázni 23 %-ra.

Jelenleg a fehérek aránya Dél-Afrikában 9 %, ennek oka felerészben az, hogy az apartheid végeztétevel kb. a fehérek negyede elhagyta az országot, felerészben pedig a jóval kisebb természetes szaporulat, a fehéreknél az átlag szaproulat alig fele, mint a néger és más dél-afrikaiaknál.

Az eredeti tervek szerint további 6 független bantusztán lett volna létrehozva, de ennek kivitelezésére már nem került sor, közbeszólt az apartheid rendszer agóniája, majd megszűnése. Egyébként ha mind a 10 bantusztán független állammá lett volna nyilvánítva, akkor is kisebbség maradt volna a fehér lakosság Dél-Afrikában, egyszerűen csak aránya felment volna kb. 40-45 %-ra.

Gyakorlatilag az amerikai indián rezervátumok voltak a minta, de azzel megtoldva, hogy a bantusztánok egyenesen megszűntek az ország részei lenni.

Ennek előnye dél-afrikai szemszögből sokféle volt az említett etnikai arányjavításon kívül:

  • a nemkívánatos néger lakosság jelentős része külföldi lett, hiszen a bantusztáni állampolgárság megszerzésével elvesztették dél-afrikai állampolgárságukat,
  • az immár külföldivé lett néger lakosság ezután már munkavállalási engedélyre szorult a dél-afrikai munkához,
  • Dél-Afrika remélte, hogy a független államok léte egyfajta új hazafiságot teremt az érintett lakosság körében, továbbá az egyes bantusztánok érdekellentétei majd meggátoljuk, hogy közösen lépjenek fel, szövetségben egymással.

A legkisebb független bantusztán Venda volt, 7 ezer km2 területtel, a legnagyobb Bophuthatswana 44 ezer km2 területtel.

a 4 független bantusztán:
világoszöld – Bophuthatswana, sötétkék – Venda, narancs – Transkei, sötétzöld – Ciskei,
fehér – maradék Dél-Afrika

A fő akadálya a tervnek nem csak a széleskörű ellenzés volt. A független bantusztánokat hivatalosan csak Dél-Afrika ismerte el, még nem-hivatalos kapcsolataik a világgal is erősen szűkösek voltak, gyakorlatilag csak pár szomszédos afrikai állammal és az apartheid-rendszerrel baráti kapcsolatot ápoló Izraellel voltak valamilyen kapcsolatok. S természetesen a dél-afrikai néger és apartheid ellenes mozgalom ellenezte a leghatározottabban a bantusztánokat.

Az igazi probléma kétféle volt: a gazdasági életképtelenség és a politikai instabilitás.

Egyrészt a bantusztánok területe úgy volt megállapítva, hogy afő közlkedési vonalak Dél-Afrikában maradjanak, így az egyes bantusztánok belül a közlekedés sokszor csak Dél-Afrika területén keresztül volt lehetséges. Továbbá egyedül Ciskei területe állt egyetlen darabból, az ellenkező véglet Bophuthatswana volt, melynek területe 7 különálló részből állt.

Maga az országméret nem lett volna probléma, hiszen kisebb országok is léteznek a világon. A 2 nagyobb bantisztán pl. területileg nagyobb volt Szváziföldnél és Lesothónál is.

Ezen kívül minden bantusztán gazdaságilag olyan alacsony szinten volt, hogy még a saját kormányzati apparátusukat is a valóságban a dél-afrikai kormány fizette. A lakosság zöme úgy tudott megélni, hogy naponta átjárt a közeli dél-afrikai városokba dolgozni. Az egyetlen kivétel Bophuthatswana volt, a gazdaságilag legerősebb a 4 bantusztán közül, melyben a máig létező Sun City kaszinókomplexum működött.

A politika is igencsak sajátos volt. 13-18 éves független létezésük alatt egyik bantusztán se volt képes politikailag stabil kormányzást létrehozni, mindegyikben legalább egy, de van ahol több katonai puccs is lezajlott ez idő alatt.

Bár a bantusztánok úgy voltak megállapítva, hogy egyes népek “nemzetállama” legyen, a projektek gyakorlatilag sikertelenek maradtak. Sok esetben a bantusztánok lakosságának egy része a saját “hazája” helyett inkább a Dél-Afrikába szökést választotta.

Cisket és Transkei a xhosa nép hazája kellett volna, hogy legyen. A xhosák ma Dél-Afrika második legnagyobb etnikuma, 16 % aránnyal. (A legismertebb xhosa Nelson Mandela, egyébként az egyik xhosa királyi dinasztia leszármazottja.) Venda a venda nép hazája lett volna, a vendák ma Dél-Afrikában a lakosság kb. 3 %-a. Bophuthatswana pedig a tswana nép otthona (ma a lakosság 8 %-a).

Amikor 1994-ben a független bantusztánok meg lettek szüntetve, azaz vissza lettek csatolva Dél-Afrikához, az egyedüli mely komolyabb ellenállást mutatott Bophuthatswana volt. A viosszacsatolást nagyban elősegítette, hogy a volt bantusztánok kormányzati alkalmazottait (s elsősorban a rendőröket és katonákat) automatikusan átvette a dél-afrikai kormány, mivel a kormányzati alkalmazottak voltak szinte az egyetlenek, akik érdekeltek voltak a független államiság fennmaradásában.