Spanyol

By | 2016-06-20

A spanyol a világ harmadik legnagyobb nyelve, anyanyelvi beszélőinek számát tekintve.

Európa:

speuropat

Afrika:

spafricat

Amerika:

spamericat

a spanyol nyelv státusza:

sötétzöld – hivatalos nyelv és a lakosság 90-100 %-a anyanyelvi beszélő (Argentína, Costa Rica, Chile, Domikai Közt., Honduras, Kolumbia, Kuba, Mexikó, Nicaragua, Panama, Puerto Rico, Salvador, Uruguay, Venezuela)

világoszöld – hivatalos nyelv és a lakosság 75-90 %-a anyanyelvi beszélő (Ecuador, Peru, Spanyolország)

narancssárga – hivatalos nyelv és a lakosság 50-75 %-a anyanyelvi beszélő (Bolívia, Guatemala, Paraguay)

citromsárga – hivatalos nyelv és a lakosság kevesebb mint 10 %-a anyanyelvi beszélő (Egyenlítői Guinea)

barna –  nem hivatalos nyelv, a lakosság legalább 10 %-a anyanyelvi beszélő (Amerikai Virgin-szk., Andorra, Belize, Gibraltár, USA)

A nyelvjárásokat illetően 10 fő nyelvjárás határozható meg, ezek közül 4 spanyolországi, 6 pedig amerikai:

  • közép-spanyolországi: Kasztília La Mancha és Madrid tartományok,
  • dél-spanyolországi: Andalúzia, Extramadura, Murcia tartományok, Ceuta és Melilla városok, valamint Gibraltár,
  • észak-spanyolországi: a többi spanyolországi tartomány, valamint Andorra,
  • kanári: Kanári-szigetek,
  • karibi: a karibi szigetek, Mexikó karibi partvidéke, Panama, valamint Kolumbia és Venezuela karibi partvidéke, s Belize,
  • mexikói: Mexikó, a karibi partvidék nélkül, valamint ez a legelterjedtebb az USA-ban,
  • közép-amerikai: a középamerikai államok, Mexikó és Panama kivételével,
  • andoki: Ecuador, Peru, Bolívia nyugati része, valamint Kolumbia és Venezuela andoki része,
  • argentín-uruguayi: Argentína, Paraguay, Uruguay, valamint Bolívia keleti része,
  • chilei: Chile.

A spanyol – hatalmas kiterjedése ellenére – rendkívül egységes nyelv, sosem volt próbálkozás saját helyi szabvány létrehozására. Manapság pedig a könnyű és gyors kommunikáció még inkább erősítik a nyelv egységét.

Az egyes nyelvjárások között a legnagyobb különbségek a szóhasználatban vannak, a különböző szavak jellemzően egymás szinonímái.

A kiejtés meglepően egységes. A helyi sajátosságok párt pontban foglalhatók össze:

  • az s és a d szóvégeken és mássalhangzók előtt gyakran eltűnik egyes esetekben, míg másokban nem,
  • az ll és a y ejtése egyes régiókban ugyanaz, másokban eltérő – eredetileg az előbbi ejtése a magyar ly eredeti ejtésével volt azonos, míg az utóbbi a mássalhangzó utáni szóvégi vagy mássalhangzók közti magyar j-nek felelt meg: érdekes, hogy a két hang a magyarban is egyesült (a palóc nyelvjárást leszámítva),
  • a y ejtése régiónként változó: az előbbi pontban leírtól a magyar zs-hangig terjedően,
  • a j ejtése kétféle lehet: akár lehet olyan, mint a magyar h ejtése magánhangzók között, akár olyan, mint a ch a magyar technika szóban,
  • nagyon jellemző, hogy a z és az s ejtése (valamint az e vagy i előtti e ejtése) azonos-e vagy sem,
  • végül talán a legjellemzőbb: az s ejtése, azaz a magyar sz-szel egyező ejtése, vagy a magyar selypített sz-ként való ejtés.

Íme ezekről egy táblázat:

spanyol

Ami érdekesség még, hogy a spanyol anyanyelvű átlagember hogyan érzékeli az egyes nyelvváltozatokat.

A /θ/ hang Spanylországon kívül nem fordul elő, a latin-amerikaik számára kifejezetten vicces ez a hang.

A d és s hangokat nem elharapó nyelvjárások beszélői számára a d és s hangokat elharapása “parasztosnak”, azaz műveletlen ejtésnek tűnik.

A tú személyes névmás (te) helyettesítése a vos névmással Dél-Amerikán és Közép-Amerika egy részén kívül ismeretlen, ennek használata így azonnal elárulja a beszélő eredetét. Fordítva ugyanez igaz a vosotros személyes névmásra (ti), ennek használata Spanyolországon kívül teljesen hiányzik, azaz aki ezt használja, az azonnal elárulja magáról, hogy ő spanyol. Ugyanez igaz a többes számú második személyű igaragozásra is: ennek használata teljesen hiányzik Latin-Amerikában, ez latin-amerikai füllel sznob beszédnek tűnik.

Az s ejtése annak selypítős változatában Spanyolországon kívül csak Chilében fordul elő, ez a hang a “normál magyar” sz-t ejtők számára kifejezetten komikus, míg fordítva meg a “normál magyar” sz ejtése “parasztos”.

Kerestem direkt pár videót, az egyes nyelvjárások bemutatására. Élő beszédet igyekeztem keresni, nem nyelvi tanítóanyagokat, mivel szerintem az előbbiek jobban kifejezik a nyelvet. A 4 legtipikusabb nyelvjárásra kerestem példát.

a spanyol államfő tavalyi karácsonyi beszéde – tipikus közép-spanyolországi nyelvjárás: /θ/ és selypített sz, a d-k és s-ek ejtése, erős /x/, nincs zs hang

a volt argentín elnök 2010-es újévi beszéde – argentín-uruguayi nyelvjárás: nincs se /θ/, se selypített sz, a d-k és s-ek laza ejtése, gyakori kihagyása, gyenge /ɦ/, zs hang

a mexikói elnök tavaly újévi beszéde: mexikói nyelvjárás: nincs se /θ/, se selypített sz, a d-k és s-ek pontos ejtése, erős /x/, nincs zs hang

a kubai vezető beszéde: karibi nyelvjárás: nincs se /θ/, se selypített sz, a d-k és s-ek laza ejtése, gyenge /ɦ/, nincs zs hang

Fontos ejtési tudnivalók magyar szemszögből:

  • mássalhangzók:
    • b ejtése:
      • m, n, ñ után, valamint szünet után: b,
      • minden más esetben: “laza v”, azaz az ajkak csak megközelítik egymást, ejtése:
    • c ejtése:
      • e és i előtt: sz (kivéve Spanyolországban, ott: pösze sz).
      • mindenhol máshol: k,
    • ch ejtése: cs,
    • d ejtése:
      • l, m, n, ñ után, valamint szünet után: d,
      • minden más esetben: “laza d”, azaz az ajkak csak megközelítik egymást,
    • g ejtése:
      • m, n, ñ után, valamint szünet után: g,
      • minden más esetben: “laza g”, azaz az ajkak csak megközelítik egymást,
    • h ejtése: mindig néma,
    • j ejtése: mint a magyar technika szóban a ch,
    • ll ejtése: azonos a y ejtésével, kivéve Spanyolországot, ahol mint a magyar ly eredeti ejtése (ly palóc nyelvjárásban),
    • ñ ejtése: ny,
    • r ejtése:
      • szó elején és n, l, s után: rr.
      • máshol: r,
    • s ejtése: sz,
    • v ejtése:
      • m, n, ñ után, valamint szünet után: b,
      • minden más esetben “laza v”, azaz az ajkak csak megközelítik egymást,
    • y ejtése:
      • önálló szóként: i,
      • kettős és hármashangzó részeként: j-szerű hang,
      • mindenhol máshol: mint a magyar j, kivéve Argentínát és Uruguayt, ahol zs-szerű hang, 
    • z ejtése: sz (kivéve Spanyolországot, ott: pösze sz), 
  • magánhangzók:
    • a: röviden ejtett magyar á,
    • e: röviden ejtett magyar é,
    • i:
      • kettős és hármashangzó részeként: j-szerű hang,
      • mindenhol máshol: i,
    • o: magyar o,
    • u:
      • kettős és hármashangzó részeként, u-szerű hang (kb. mint az angol w),
      • gue, gui, que, qui kapcsolat részeként: néma,
      • mindenhol máshol: u,
    • ü: u-szerű hang (kb. mint az angol w), csak kettőshangzók részeként fordul elő, g után.