Számvetés

Amikor az embernek születésnapja van, számot vet az eltelt évről.

Ha kínai lennék, nagyon szerencsés ember lennék. Kínában a legszerencsésebb számnak a 8-as számít. Sok szülő igyekszik november elejére betervezni  a gyereknemzést, hogy a jövevény augusztusban születhessen. Augusztus 8-án születni pedig maga a csúcs. Hát, én meg pont akkor születtem: augusztus 8-án…

Szóval számomra az elmúlt év meghatározó eseménye apám halála volt.

Bár az utóbbi években nagyon gyér volt a kapcsolatunk, az ember szülőjének halála kiemelkedő esemény mindenkinek az életében, leszámítva talán csak azokat, akiknek rossz volt kapcsolatuk szüleikkel.

Azon gondolkoztam el, mi a legfontosabb amit apámtól tanultam. A legfontosabb egy dolog.

Ez a következő: nem szabad soha túl magasra igyekezni, mert ez olyan kompromisszumokra kényszeríti az embert, melyeket később sajnálni fog.

Apám felnőtt és aktív életéből 10 évet töltött el a kapitalista rendben, 32 évet pedig a kommunista rendszerben. (2000-től nyugdíjas.) A fentieket azonban mindig betartotta. Hozzáteszem: én magam sem értettem meg akkor, miért viselkedik így. Csak 40 éves koromban kezdtem érteni, míg ő, úgy tűnik, ugyanezt már huszonévesen felismerte.

A kommunista diktatúrában tudta apám, hogy ha ellenzéki lesz, azzal magát marginalizálja, aminek semmi értelme. De azt is tudta, az ellenkezője ugyanolyan hiba. Mindig csodálkoztam akkor: miért menekül a nagy karrierlehetőségektől, miközben mégiscsak épített karriert. Ez akkor úgy tűnt, mint az ember, aki szeretne nyerni egy kis pénzt a lottón, de retteg a dzsekpottól.

Amikor be akarták szervezni informátornak a belügyi szervek, nemet mondott. Természetesen sosem mondott nemet nyíltan, alapvetően konformista természetétől idegen lett volna a nyílt ellenkezés: mindig kamuokokkal mondott nemet, lásd “szeretnék segíteni, de képtelen vagyok titkokat tartani, azaz alkalmatlan vagyok” és hasonló halandzsázások.

Aztán 1982-ben felfigyeltek rá magas helyről – Marjai József miniszterelnökhelyettes, akkoriban a magyar külkereskedelem egyszemélyi ura figyelt fel rá -, rettegett, s mindent megtett, hogy legyen elfelejtve. Ha élt volna lehetőségekkel, lehetett volna miniszterhelyettes, vagy akár magasabb rangú is, kb. Párt KB osztályvezető-helyettesig vihette volna.

Aztán, amikor a 80-as évek végén a magyar kommunisták is elkezdték készíteni az ország kiárusítását új, nyugati gazdáiknak, jött a második lehetőség. Ha apám kihasznált volna mindent, lehetett volna banki felsővezető, akár bankelnök is.

Akkor azután, rendszerváltozás után pedig ott volt a harmadik lehetőség: a rablóprivatizáció. Könnyedén milliomos lehetett volna apám, megvoltak mind a kapcsolatai, mind a szükséges ismeretei.

A konszolidálódott új magyar kapitalizmusban szintén lettek volna karrierlehetőségek. A mai magyar társadalomban vannak olyan közismert személyek, akik apám kollégai voltak, egykor vele azonos pozícióban, sőt nála alacsonyabb rangú helyzetben. Ők ma gazdagok, hatalmasak.

S közben apám sosem volt ellenzéki, sőt kifejezetten konformista volt: számára minden rendszer létező adottság volt, melyet el kell fogadni és élni benne. De mindegyik rendszerben fékezte saját karrierjét, direkt nem használta ki azokat a lehetőségeket, melyek magasra vitték volna.

Ez tehát a legfontosabb tapasztalat, amit kaptam tőle.

 

 

  • Manetti

    Isten éltessen Max, még nagyon sokáig! Egyben fogadd részvétem édesapád elvesztése miatt! Nyugodjon békében! Azt azonban nagyon remélném, hogy te nem követed azt a konformista utat, amit ő.
    Benned nagyon sok érték van, képzett vagy, nyelveket beszélsz, jó orrod, jó szemed van – ismered a kapcsolati rendszert is… ráadásul a legjobb férfikorban vagy! Ne akarj karriert mint ahogy Apád sem akart, de akarj magasra jutni egy jó célért! Légy bátor, indulj neki! Ajándékozz meg ezzel másokat, civileket a születésnapodon! Nagy szükség van rá!
    Isten éltessen! Éljenek az Oroszlánok!

    ..ésss! Mert bolondos öreglány vagyok, küldök egy zenét is – a tehetséges embereket szeretem, tisztelem – mindenképpen… :)…

    https://www.youtube.com/watch?v=hSTivVclQQ0

    • maxval bircaman

      Köszönöm.

  • ZorróAszter

    Kedves MaxVal!

    Némi ellentmondást vélek felfedezni abban, amit ír:

    Például: “kb. Párt KB osztályvezető-helyettesig vihette volna.”

    Ez nem fér össze a többi mondatával. Azok alapján ugyanis ez kizárt.

    Aztán kiket nevez maga kommunistáknak? Akik az adott eszme elkötelezettjei, vagy propagandaszólamként használja ezt a kifejezést? Vagy a rendszer simulékony karrieristáit nevezi annak?

    • maxval bircaman

      Apám sosem volt kommunista, bár egész életében szimpatizált a baloldallal, amolyan szocdem típusú ballal, majd a rendszerváltozás körül lett liberális, de a liberalizmus túlzásait utálta (lásd magukról megfeledkezett bankárok, privatizátorok, stb.). Viszont a Pártba belépett 1969-ban, kifejezetten karrier célból, de mint írtam, fékezte magát, hogy ne menjen egy szint fölé. S kilépett 1987-ben, amikor már nem kellett ez semmihez.

      Az ellentmondás hol van itt? Egy rokonom van, aki tényleg magasra vitte, Major László KB-tag, előtte a KB külügyi osztályának munkatársa, Horn beosztottja, Kovács László munkatársa, az MSZMP utolsó szóvívője. (Ő az én másodunokatestvérem volt, a neve azért magyar, mert ő csak anyai ágon bolgár,) A szó igazi értelmében ő se volt komcsi, bár amolyan reformmarxista volt, erre emlékszem, amikor mesélt, ő kb. olyan eurokommunista nézeteket vallott akkoriban, sőt később is.

      Szóval kérdés mit értünk kommunista alatt.

      • ZorróAszter

        “Szóval kérdés mit értünk kommunista alatt.”

        Hát ezaz! Ezt mondom én is.

        Most hogy tudom hogy Édesapja elhunyt, nem szeretnék ezzel kapcsolatosan semmit sem feszegetni. De azt továbbra is állítom, hogy amiket mondott, az alapján semmiképpen se lehetett volna ilyen magasrangú pártvezető.

        • maxval bircaman

          S másodunokatestvérem hogyan lehetett hasonló családi háttérrel?

          • ZorróAszter

            Itt nem a családi háttér a legfontosabb, hanem a kimutatott elkötelezettség. Ami lehet megjátszott, de lehet persze őszinte is.

            Mikor maga azt mondja, elhiszi, hogy Pozsgai Kádár szemébe vágta hogy ő demokrata, stb. stb. akkor persze valójában maga se hiszi csak mondja.

            Hisz annyit maga is élt a komonizmusban hogy tudja, ez nem lehet igaz.

            • maxval bircaman

              Másodunokatestvérem lassan került be a hatalomba. Ő volt az első ember Mo-on, aki elkezdett a portuigál nyelvvel fogllakozni magas szinten, ő indította meg az ELTE-n a portugál oktatását. Kellett a KB külügyi osztályán portugál-szakértő, így lett meghívott szakértő, majd lassan már ismerve a viszonyokat hivatasásos pártalkalmazott lett. Azaz inkább a kapcsolati tőke, mint az elkötelezettség.

              • ZorróAszter

                Mi Braziliával vagy más portugál gyarmatokkal nem voltunk komoly kapcsolatban. De Portugália sem számított túl fontosnak. Egyes afrikai gyarmatai fontosabbak voltak náluk.

                A pártközpontba nyilván be lehetett kerülni kapcsolatokkal, de a KB tagság az már a második vonal volt. Oda nem lehetett egyszerűen bekerülni.

                Persze már beszélgettem olyan emberrel is, aki azt mondta, hogy Kun Bélát leküldték a Krímbe akasztgatni. És amikor mondtam neki, hogy Kun Béla a Komintern egyik vezetője volt, s mint ilyen, formailag Lenin főnöke, akkor vállat vont.