Szélkakas

By | 2015-07-16

Foglalkoztam már a hitgyűlölő Balavány esetével. Ez az ember egy jelenség.

Az ember, aki pénzért változtatta meg nézeteit. S mivel korábbi nézetei erősen ellenjavaltak jelenlegi helyezkedéséhez képest, így most kényszeresen igyekszik túlteljesíteni gazdái elvárásásait.

Korábban rendszeresen olvastam a blogját. Akkor még nem tagadta meg alapelveit, csak politikailag pártolt el addig égbe dicsőített pártjától, a Fidesztől. Így kifejezett érdekes dolgokat írt: ő volt akkoriban a Fideszből kiábrándult volt fanatikus főfideszes, aki azonban saját alapelveit megtartotta.

Aztán elkezdett pénzért írni, így kénytelen volt immár feladni minden elvét. Mai tevékenysége arról szól: hogyan magyarázzuk ki minden korábbi elvünket, úgy hogy közben mégse válljunk teljesen nevetségessé.

Aláhúzom: nem a vélemény változásáról van szó. Ez mindenkinek szent joga. Hozzáteszem: a ballib körökben természetesen csak a ballib felé változó véleményváltozás szent dolog, míg az ellenkezőjének a neve aljas gerinctelenség. Dehát ez nem a ballib eszmeiség egyetlen abszurduma. Én ezt sosem osztottam: számomra a kommunistából liberálissá vedlett Horn és a kommunistából nacionalistává vedlett Pozsgay esete ugyanaz, s egyikben sem látok sem aljasságot, sem gerinctelenséget.

Ellenben a hazudozást utálom. S ennek minősített esete, amikor tényeket direkt kifacsarunk, hogy saját magunkat győztesként tudjuk kihozni.

A magát továbbra is hívő kereszténynek valló Balavány fő gondja manapság a kereszténység. Itt nem mondhatja,hogy hirtelen ateista lett, mert ez végképp elvenné a hitelességét. (Pedig ez lenne a tisztességes magatartás!) Ehelyett gyomorforgató tevékenységbe kezdett, a keresztény hit „kimagyarázásába”. A fő gondja most a homoszexualizmus kérdése. A homoszexualitást a kereszténység egységesen bűnnek tekinti, ebben felekezeti eltérések sem igen vannak: az apostoli kereszténységtől (katolicizmus, ortodoxia, ókeletiek, asszírok) a hagyományos protestantizmuson át egészen az újprotestánsokig (pl. a Hit Gyülekezete) a vélemény egységes ebben. Természetesen vannak pici, a homoklobbi által fenntartott protestáns csoportok, melyek nem osztják ezt a véleményt, de hozzáállásuk kb. olyan, mint a „reformvegetáriánusé”, aki szerint a húsevés megengedett dolog a vegetáriánizmusban..

Minden évben ír tehát ez a jóember egy-egy kereszténységferdítő cikket a homoszexuális büszkeségmenet idején. Tavalyi ökörségeit idén sikerült felülmúlnia. Idei cikkében a homoszexualizmust a rabszolgatartással igyekszik összehozni.

Szerinte a Biblia és eleve Isten parancsolatai időnként „elévülnek”, így azokat „tovább” kell gondolni. Azaz a „haladó” keresztények időről időre rájönnek, hogy Isten örök parancsolatai butaságok, így azokat át kell „értelmezni”, sok esetben az eredetihez képest pont totálisan ellenkező módon.

Például a XVIII-XIX. századi keresztények rádöbbentek, hogy a Biblia rabszolgaságot engedő szabályai „hülyeségek”, így a ezeket a részeket úgy kell értelmezni, hogy a Biblia elítéli a rabszolgaságot, s ez teljesen jogos, hiszen Isten szeretetről beszélt, ez a fő parancsa, márpedig hogyan is lehetne összeegyeztetni a rabszolgaságot a szeretettel? Tehát most – bár nyilvánvaló, hogy a homoszexualitást a keresztény tanítás ellenzi – ezt az ellenzést át kell szintén értelmezni a „szeretet” jegyében, úgy hogy mostanatól a homoszexualitás elítélése válljon a homoszexualitás igenlésébe. Ez a ma „haladó keresztényeinek” – ezek vezetője természetesen Balavány – feladata.

Valójában ez a tények totális elferdítése. A kereszténység szerint a rabszolgaság egy társadalmi intézmény, mely se nem jó, se nem rossz. A keresztény parancsolat: a rabszolgatartó bánjon emberként rabszolgájával. A rabszolgaság ellen küzdő keresztények politikai harcot folytattak, nem vallási harcot. Úgy vélekedtek, hogy a rabszolgaság egy rossz intézmény, ezért meg kell szüntetni. Ezzel SEMMIBEN sem mondtak ellent a kereszténységnek azonban, mert – mint mondtam – a kereszténység e kérdésben semleges. A kereszténység számára a rabszolgaság kérdése ugyanaz, mint egy ország államformájának kérdése: érdektelen. A rabszolgaság hívei és ellenzői egyaránt lehettek hívő keresztények, hiszen egyik álláspont sem ment szembe a keresztény tanítással.

Ezzel szemben a homoszexualitást elítélő parancsolatokat úgy értelmezni, hogy azok nem érvényesek nem más, mint beleavatkozni Isten dolgába. Ha pedig ebben a kérdésben felülbíráljuk Istent, miért nem bíráljuk fel minden egyébben? Eleve miért hiszünk a feltámadásban vagy Isten létezésében?

Szóval semmi gond, öreg, mondd azt, hogy eddig keresztény voltál, de már nem vagy az. Ez tisztességes álláspont. De légy szíves hagyd békén a vallásunkat!

what