Szobrok

By | 2019-10-11

Kellett egy kis művészettörténetet tanulnom a 80-as évek végén. De csak a középkor előtti időszakról.

Az ókori görögök művészete a legkorábbi időszakban (az i. e. V. sz. előtt) szinte csak férfiakat ábrázolt, s a lehető leggyakrabban meztelenül, mindent, a nemi szerveket is abszolút részletességgel bemutatva. Ennek oka nem az volt, hogy az emberek akkor homokosak voltak, hanem mélyen filozófiai, esztétikai. A korabeli elképzelés szerint ugyanis a tökéletes ember a férfi, a nő pedig csak valamiféle félig kész ember. Kevesen voltak, akik ezt nem így gondolták (pl. Püthagorasz, Platón).

Így a fiatal és egészséges férfi test csodálata az ember csodálata volt, hiszen a férfi a tökéletes ember, s a tökéletes férfi pedig a egészséges, sportban edzett fiatal férfi.

Szóval a nők ábrázolása sokkal ritkább volt. S amikor, a későbbi korban (az i. e. V. sz-tól kezdődően), megnőtt a nőábrázolások aránya, az a tendencia volt megfigyelhető, hogy míg a férfiak továbbra is meztelenek, a nők legnagyobb része fel van öltözve. A női test ugyanis alacsonyabbrendű a férfitestnél, nem példa a tökéletes emberi testre, így nem is kell jól láthatóan ábrázolni. De mivel a görög szobrászat realizmusra törekedett, láttatni kellette mégis diszkréten a nő testét is, s ennek módja a “nedves ruhában” ábrázolás volt, azaz annyira testre tapadó ruhában, mintha az nedves lenne.

Ez sokáig fennmaradt, míg végül a nők is meztelenek lettek, azaz “normalizálódott” a helyzet, mármint mai szemmel.

Nagyjából 23-24 éves koromig vonzott valamennyire az éjszakai élet, bár annak túlzásai sose érdekeltek, azaz sose akartam pl. se drogozni, se orgiákon részt venni. Szóval abban az időszakban amikor a művészettörténet is volt.

Az elején nagyon izgatott a sztriptíz. De hamar beleuntam. Miért? Mert a táncosnők arcán látzott az unalom, plusz hamar az egész egyfajta szigorú műfajjá lett, vasszabályokkal. Tessék megnézni videómegosztokon videókat sztriptíztáncról: sokszor még a ruha és a mozdulatok is azonosak. Olyan az egész mint egy adott stílus a népzenében, egy ideig jó, de aztán amikor az ember századszor hallja tök ugyanaz, már nem igazán érdekfeszítő. Már csak az amatőr előadók tűntek jónak, akik bulikon esetleg produkálták magukat, de ők is jelemzően utánozni próbáltak profikat. Erről jut eszembe: ki találta ki, hogy a sztriptíztáncsnők kötelező kelléke a harisnyatartó? Szerintem semmi erotikus nincs benne, mégis, 10 esetből 9-szer ilyet hord magán a táncosnő. Persze a mai tendenciákat nem ismerem, 20+ éve nem láttam sztriptízt sehol, de a 90-es években még ez volt, amit leírtam.

De miért is írtam le mindezt a görög téma után? Mert jártam vagy 30 éve egy olyan klubban, amolyan diákklubban, ahol az volt az egyik attrakció, hogy nagyjából 2 négyzetméteres alapú, három oldalról átlátszó üvegfalu, a negyedikről nyitott kabinszerűségek voltak elhelyezve, nagyjából 3-4 darab az egész klubban. A kabinok talajából az egyik falhoz rögzítve ezüst cső volt, mely kb. 2 méter magasságban széles zuhanyrózsában végződött.

S igen, normál zuhanyfülkék a valóságban. S később pár lány be is állt, majd magára engedte a vizet. De semmi meztelenkedés.

Sajnos akkoriban még nem voltam állandóan fényképezős típus, szóval nincs róla képem. Pedig az én barátnőm – aki most a feleségem – is beállt, miután látta, hogy tetszik nekem a vizes lányok kinézete, pont olyan öltözékben, mely ragad a testre. 15 évvel később születésnapomon modellt állt nekem hasonló módon.

Szóval akkor értettem meg mi is az a nedves ruha technika az ógörögöknél. Ráadásul, ezt a technológiát már a homokosság iránt semleges, sőt pozitív ógörögök is kizárólag nőkkel alkalmazták.