Sztálin antiszemitizmusa

By | 2019-04-28

A Sztálin-kori antiszemitizmus egy hatalmas mítosz.

Sztálin állama másodikként ismerte el Izraelt, rögtön az USA után. S mindig voltak zsidók a szovjet vezetésben.

Az tény, ogy egy rakás Lenin-korabeli zsidó kommunista vezért likvidált Sztálin, csak hát nem az illetők nemzetisége miatt volt ez. Lenin idejében a zsidók a vezetés harmadát tették ki, azaz eleve felülreprezentáltak voltak. (Ennek oka, hogy az oroszországi kommunisták zöme városi értelmiségi volt, s a zsidók is ebben a rétegben voltak a legnagyobb számban.)

Sztálin ugyanígy likvidálta a más nemzetiségűeket is, ha azokat veszélyesnek tartotta, s a veszélytelennek tartott, hozzá hű zsidókat meg nem bántotta.

A szovjet antiszemitizmus jóval Sztálin halála után jelent meg. S persze akkor se jelentett többet mint karrierbeli diszkriminációt hivatalos szinten. Természetesen népi antiszemitizmus mindig volt – talán ma a leggyengébb ez, de ma is létezik -, de az akkor is volt, amikor tilos volt.

Szóval Sztálin sose folytatott antiszemita politikát, végig voltak közeli körében zsidók.

Sztálint a nemzetiség nem érdekelte, sose ilyen alapon cselekedett. Kivéve a II. vh. idejét, amikor egyes népeket nácikollaboráns-gyanúsnak minősített, s ellenük kollektív büntetést alkalmazott, de ezek közé nem tartoztak a zsidók.

A valóságban Brezsnyev alatt kezdődött a zsidók diszkriminálása az SZU-ban, egyes területeken a zsidó nemzetiség negatívumnak kezdett számítani, pl. a hadseregben, a legfelsőbb pártvezetésben. A zsidók számára csak a tudományos karrier maradt meg nyitva.

Tegyük hozzá: a 60-as évek végétől már minden nem szláv ellen volt ilyesmi. Különösen a legmagasabb pozíciót illetően. Közismert Aliyev esete, a későbbi független Azerbajdzsán “alapítója”, akit mindenki alkalmasnak tartott utódnak Brezsnyev után, de mivel azeri és muszlim volt, nem lehetett belőle soha első ember. (Pedig egyébként nyertek volna vele, Aliyev a kínai típusú utat akarta a gorbacsovi helyett.)