Folytatás. A felebarát szeretetének félrértelmezése gyakori. Utálom Lars von Trier munkásságát, egyetlen filmjét bírtam végignézni, a Dogville–t, ami persze szintén egy iszonyúan rosszul megcsinált “film” – idézőjelben, mert az egész valójában egy színdarab próbája, nem film -, de legalább a mondanivalója értelmes. (Egyébként Trier haverja és elvtársa, Thomas Vinterberg valamivel jobb filmeket készít, de azért azok is messze… Read More »
Korábban néha megesett, hogy hetente 4-5 alkalommal mentem moziba. De a legrosszabb esetben is mentem moziba heti 2 alkalommal. Továbbá rengeteg filmet néztem tévében. A változás 2007 körül állt be. Immár szinte minden letölthető a netről. Az utóbbi 13 évben összesen kevesebb mint 10-szer jártam moziban, s mondjuk összesen láttam talán 20 filmet tévében. Amit így elkerülök az… Read More »
Kifejezetten vártam Will Ferrell filmjét az Eurovízióról. Nekem Ferrell szimpatikus, nemcsak mert velem egyidős, hanem mert jó színész. Persze nem kiváló színész, gyakorlatilag mindig egyetlen szerepet játszik, de azt elég jól csinálja. A film azonban teljes csőd. Még a legkisebb mértékben sem parodizálja az Eurovíziós Dalfesztivált. S itt nem is számítottam arra, hogy ezt politikusan tegye, pl. utaljon… Read More »
A művészet, s különösen a tömegkultúra képes nagyon károsan hatni azzal, hogy téveszméket terjeszt. Lásd pl. a történelmi mítoszokat: az eredmény az, hogy az emberek jobban hisznek a mítosznak, mint a valóságnak. Kedvenc példám erre a Föld lapossága. Átlag 10 Kolumbusz-filmből 9-ben benne van egy olyan jelenet, hogy a buta, gonosz spanyol katolikus főpapok nem engedték a tudós… Read More »
A The Plot Against America című sorozat elvileg alternatív történelem. Állítólag azért készült, hogy a The Man in the High Castle sorozat locsogó stílusát helyre tegye. A történet persze más: itt nem győz Hitler a háborúban – de nem is veszít, a film a háború alatt zajlik, nem derül ki a vége, csak annyi tudható: Oroszország harcban áll Németországgal,… Read More »
Alex Garland új sorozata kifejezetten érdekes. Aki a Never Let Me Go című remekmű rendezője. Különösen az keltette fel bennem az érdeklődést, hogy sok volt róla a kezdeti negatív vélemény. Nyilván negatív azoknak, akik dinamikus, akciódús, speciális hatásokkal teli sci-fi-re számítottak. Én akkor kezdtem el nézni, amikor éppen kijött a 3. rész, s már az első rész közepén… Read More »
Megnéztem mind a Fiatal Pápa, mind az Új Pápa című sorozatot. Érdekes az eleje. Az új pápa nem “reformer”, hanem vissza akar térni az eredeti értékekhez. Talán csak az nagyon bulváros, hogy természetfeletti erő kell a pápának. Bár bizonyos szempontból igaz: a mai nyugati környezetben valóban csak csodákkal operálva lehetne Krisztust hirdetni, az egész környezet progresszív reformokra vágyik,… Read More »
Én még akkor láttam az Oszkár-díjas koreai filmet, amikor nem is volt híres még. Úgy 85-re értékeltem 100 maximumból. Ami tény: remekmű az Oszkár-díjasok között, Oszkárt ugyanis banális marhaságok szoktak kapni, mint pl. tavaly a Zöld Könyv, vagy tavalyelőtt a Víz Alakja. Általánosságban viszont nem remekmű, csak jó film. Tulajdonképpen arról szól a film, hogy a modern liberális… Read More »
Belenéztem a Két pápa című filmbe, s aztán végig is néztem, Anthony Hopkins kiváló színész. A rendező igyekezete dicshimnusz készítése volt a jelenlegi római pápa számára, melyben a bátor főpap végre modernizálja a velejéig romlott egyházát. De mivel a színészek jók, maga a történet kiment a rendezők akarata alól, s valami egész más az eredmény. Két ember, akik… Read More »
Új brit sci-fi sorozat Years and years címmel. Egy elképzelt közeljövőt ír le. Az elején úgy indul mint a modern liberalizmus paródiája. Az emberek fele homokos, a gyerekeknek pornóórájuk van az iskolában, megindul a transzhumán mozgalom, ukrán menekülthullám Angliában, a kereszténység csak Oroszországban van, stb. Aztán a végére a sorozat mondanivalója a modern liberalizmus felhőtlen dicsérete. A populista… Read More »