Sokan írtak már a halivúdi filmek sablonjairól, de íme az én pár rövid megfigyelésem. Kötelező a homokos szereplő. Ő minden esetben vagy kissé humoros figura, vagy mindenkinek segítő, nagyon rendes ember, sose gonosztevő. A gonosztevő viszont mindig olyan nemzetiségű, amit éppen utálni kell az éppen hivatalos amerikai kormánypropaganda szerint. Az analfabéta gettódrogos mindenre képes. Csak egy jó szó… Read More »
Két aktuális filmről.
Egykor nagy Star Wars rajongó voltam.
Érdemes figyelemmel kísérni az agonizáló liberalizmus egyik fontos részének, a homoklobbinak az agresszív tevékenységét nem csak politikai, hanem kulturális téren is.
A szovjet filmművészetet nem kedveltem, bár akkor is volt pár figyelemreméltó alkotás.
A két ünnep között sikerült megnéznem a Star Wars VII. részét. Még Karácsony másodnapján töltöttem le. Moziba nem szeretek járni, mert nagy a tülekedés, büdös van, s nem tudom bármikor félbeszakítani a filmet. Otthon jobb filmet nézni, heti átlagban 20-25 filmet kezdek el nézni (azért írom így, mert ha megérzem, hogy hülyeség, abbahagyom a nézést).
Ezzel a címmel jelent meg a Krím Oroszországba való visszacsatlakozásának 1. évfordulójára egy új, orosz dokumentumfilm.
Leviatán (Левиафан) a címe a tavalyi év egyik leghíresebb orosz filmjének.
Az egykor méltán híres szovjet színészóriás, Klim Vosztokogorszkij, akinek máig emékezetesek alakításai, többek között amikor bátor kazah sztahanovistát játszott, aki szembeszállt a korrupt tsz-elnökkel, ezúttal filmet rendezett Kajlov, dupla bíborszívű sarlókalapács díjas szovjet hősről.
A bolgár kommunista filmművészetnek – különösebb az enyhébb Zsivkov-korban – már része lehetett egyfajta rendszerkritikai hang is. Olyan film, mint a magyar Tanú, nem készült Bulgáriában, illetve készült, de csak a rendszer bukása után mutatták be.
Az öt legjobb film tavalyról
Ritkán szoktak tetszeni a nagyon felkapott filmek. Most is ez történt.