Aki járt iskolában Kádár alatt, azt hallott Battonyáról és Nemesmedvesről.
A 80-as évek vége előtt Magyarországon csak valutás boltokban lehetett kapni dobozos italokat. Nem volt se dobozos sör, se dobozos üdítő.
Ismét nagyon cinikus, de sok tekintetben igaz gondolatok, persze csak részben.
Meglepő lesz, de tény: ez az elit egységesen és kőkeményen szovjetellenes volt.
Minden idealizmus, szellemi érték tagadása.
A nemzeti kérdéshez való viszony.
Viszony a marxizmushoz. A magyar technokrácia marxizmuskritikája következetesen jobboldali, liberális volt. A kedvenc érv volt erre, hogy lám, maga Lenin is visszahozta a kapitalizmust, lásd a NEP-korszakot, mert rájött, hogy a rendszer nem működik.
Na, az ez a kérdés, melyben nekik volt igazuk, én viszont tévedtem. A technokrácia mélyen nem hitt a demokráciában. Abszolút következetesek voltak: ahogy nem hittek a népi demokráciában, úgy a liberális demokráciában se.
Kiegészítő cikk technokrata témájú sorozatomhoz. Természetesen az én szempontomból nézve – aki idén augusztusban leszek 51 éves -, azaz ez a mostanában divatosan X nemzedéknek nevezett korosztály, de leginkább annak csak első szakasza, azaz mondjuk az 1960-1975 közt születettek, azaz azok, akik később, a rendszerváltozáskor már legalább felső tagozatosak voltak, de inkább már fiatal felnőttek, de még 30… Read More »
Azt hiszem, itt kezdődött a máig ható magyar konszenzus, melyet még a 2010 utáni Fidesz is csak részben tört le. A kapitalizmus totális fetisizálása, mindennek a makrogazdasági számokon keresztül való nézése, az emberi tényező mély lenézése. Az ami az akkori Amerikában még a neoliberális Reagan-Thatcher számára is túlzásnak tűnt, s kicsi amerikai thinktankokban testesült meg (lásd Ayn Rand… Read More »
Ezzel a címmel – A kádárista technokratizmus rögeszméi – sorozatot indítok, amit 8 részesre tervezek. Hogy ki ez az elit, arról írtam már.
Azért írom meg ezt a személyes cikket, mert sokszor megkapom a kérdést: miért nem írok szinte soha a Fidesz hibáiról.