Tag Archives: liberalizmus

Még egy érv

Még egy érv a liberális demokrácia ellen az, ami az USA-ban zajlott az utóbbi héten Trump elnök körül. Még a liberálisok is büszkén hirdetik, a médiák jelentik a negyedik hatalmi ágat. Persze a valóságban három hatalmi ág sincs, ez szemfényvesztés, a hatalmi “ágak” száma 1. De ezt most hagyjuk, fogadjuk el munkahipotézisként, hogy vannak hatalmi ágak. Dehát miféle… Read More »

A mások pénze

A fideszes gondolkodás ma kb. a kereszténydemokrácia és a populizmus között mozog, szerencsére az előbbitől az utóbbiig. Ami kereszténydemokrata benne, az rossz. Ami populista benne, az pedig jó. Az egyik legidegesítőbb kereszténydemokrata beidegződés máig a fideszes táborban a Reagan-Thatcher-Pinochet trió istenítése. Ezek közül valójában egyetlen egy ember nyújtott értékelhető teljesítményt: Ronald Reagan, s ő is kizárólag külpolitikai téren:… Read More »

A liberális utópia

A liberálisok azt mondják, a marxizmus azért rossz, mert utópia. Pedig a liberalizmus is utópia, csak rosszabb módon. Mert ha a marxista utópia megvalósítható lenne, nem lenne rossz benne élni. Míg a liberális utópia ténylegesen meg is valósítható, csak szerencsére a liberálisok 99+ %-a se akarja megvalósítani, mert még ők is értik, hogy ha ez megtörténne, a lehető… Read More »

Pszichopátia?

A nyugati értelmezés jellemzően az, hogy az akarat lehet jó is és rossz is. Az értelem viszont mindig jó, hiszen a rosszakaratú ember is érzi belül, hogy rosszat tett, amikor kiélte rossz akaratát. Ez az értelmezés gyakorlatilag azt jelenti, hogy egyes elmebajos eseteket (pszichopátia) leszámítva mindenki aki rosszat tesz, tudja ezt. A következmény: az emberek akaratára kell hatni,… Read More »

Tüntetnek a nők és a gyerekek

Van egy vicces jelenség a liberális médiákban. Amikor valamilyen, liberális szemszögbúl pozitív ügyért tüntetnek bárhol a világban, mindig előjön, hogy a férfiakból álló rendőrség/csendőrség/katonaság erőszakos a nőkből – sőt gyerekekből – álló békes tüntetőkkel szemben. Lám, micsoda emberek ezek, a legelemibb tisztesség is hiányzik ebből a hatalomból és fogdmegjeiből: erős férfiak vernek gyenge nőket. Persze, egyrészt nem igaz,… Read More »

Racionalitás

A liberalizmus hívei rendszeresen hivatkoznak arra, hogy a liberalizmus valójában nem is filozófia vagy politikai eszme, hanem a tiszta racionalitás, hiszen a liberális elmélet tényeken és a józan észen alapszik, nincsenek benne dogmák. A gond az, hogy ez nem csak tényszerűen nem igaz (erről már sokszor értekeztem), hanem elméletileg se az, sőt egyszerűen képtelenség, hogy az legyen. Erről… Read More »

A konzervatívizmus abszurditása

A ún. konzervatívizmus sose volt egyéb, mint gazdasági ultraliberalizmus, mérsékelten liberális kultúrpolitikával. Szükség rá ugyanúgy nincs, mint a “fajtiszta” liberalizmusra. Sőt, ma már ez se igaz. Egymás után vezetik be pl. a nyugati konzervatív pártok a homokos “házasságot”. Azt szoktam mondani: a mai konzervatív az 50 évvel ezelőtti liberális, a mai liberális pedig az 50 évvel későbbi jövőbeli… Read More »

Sietés

A liberális demokrácia, a polgári társadalom egyik legutálatosabb jellemzője a folytonos sietés. Folyton futni kell. A reklám is azt mondja “nincs idő a fájdalomra”. Más reklámokban az emberek futnak egész nap. Sőt büszkének kell lenni arra, ha az ember egész nap futkározik, aki nem így tesz az egyenesen “lusta disznó”. Liberális erény keveset aludni, este későig dolgozni, korán… Read More »

Az elfogadásról

A liberális narratíva két mágikus szava: a tolerancia és az elfogadás. A liberálisok okos emberek, igyekeznek a nyelvi terroron keresztül győzni. Ennek lényege: a szavaknak olyan tartalmat adni, mely eltér az eredetitől, s új értelmében mindenképpen a liberális narratívát erősíti. A toleranciáról már írtam. Valós jelentőse: eltűrni azt, amit nem szeretünk. Azaz nem azt jelenti, hogy valamivel egyetértünk,… Read More »

Tombolnak az elnyomók

Mindig jó hír, amikor az ellenség pánikolva tombol. HaFr, megbízott blogger a nemzet totális lepolgárosítására és liberálissá züllesztésére őszinte cikket írt: maga is belátja, hogy tervei esélytelenek. A szerző következtetései helyesek. Egyrészt a hatalom egyre gyengébb és bizonytalanabb. A brüsszeli csúcsoligarchia képtelen akaratát rákényszeríteni saját félperifériájára, a kényszerpolgárosodás elmaradt, hiába igáznak le minket immár 30 éve. A kétsebességes… Read More »