Érdekes fejlemény. A valóság szempontjából teljesen vagy mérsékelten felesleges munkahelyek hazavihetők, míg a valóban fontosak nem. A kólcenter például hazavihető, szóval én mint kólcenteres otthon vagyok, de pl. a sógorom munkája nem vihető haza, ő ugyanis egy tejtermékeket gyártó cégnél kiszállító, magyarul kamionsofőr. Na most, melyik a fontosabb? – de ez csak költői kérdés persze. S most jön… Read More »
Amikor az egész kommunista tábor még létezett Európában, a központi moszkvai irányítás nem csak a politikában számított, hanem kihatott a hétköznapi politikamentes ügyekre is. Amikor 1986 őszén először kimentem Bulgáriába tartósan, semmi különbség nem volt a magyar és a bolgár nyitvatartási szokások között: a hivatalos intézmények 8-kor nyitottak, a munkahelyek is, a boltok és étkezőhelyek meg egészen korán,… Read More »
Említettem ezt a témát egy héttel ezelőtt. Az ókori görögök azt mondták: csak az lehet igazi szabad ember, akinek nem kell munkát végeznie megélhetése céljából. Ezért nézték le nem csak a rabszolgákat, a nőket, hanem a szegény, dolgozni kénytelen, jogilag szabad férfiakat is. A problémával mindenki szembesül előbb-utóbb. Az alacsony jövedelmű többség azonnal, hiszen ideje legnagyobb része munka,… Read More »
Immár több mint 12 év a tapasztalatom a kólcenteres iparágban. Első ilyen munkahelyem 40 éves koromban volt, idén meg már 53 leszek. Személyes tapasztalaom csak Bulgáriából van, de másodkézből ismerem a kólcentereket más kelet-európai, sőt pár nyugat-euróai országból is. Kólcenter alatt sok mindent szokás érteni. A két fő típus az eladós kólcenter és az ügyfélszolgálati típusú kólcenter. Na… Read More »
Alapvetően nem az a gond a polgári, liberális társadalommal, hogy a kisember egész nap kénytelen dolgozni. A premodern korban is egész nap dolgozott a ksiember. Gyakorlatilag csak az állam előtti korban volt az idő nagyobb része szabad az ember számára (az ősközösségi szinten élő erdei törzsek ma is átlag 20 órát dolgoznak csak hetente). Sőt, mára a polgári… Read More »
A főnököt sose szabad komolyan venni. Se rettegni nem kell tőle, se tapsolni neki. S alapvetően 2 típusú főnök van: aki a magasabb vezetőség oldalán állva harcol a beosztottjai ellen, aki a beosztottjai oldalán állva harcol a magasabb vezetőség ellen. Ha a kettes típus, akkor érdemes őt támogatni. Ha meg az egyes típus, akkor ignorálni kell, szükség esetén… Read More »
A sikeres Audi-sztrájk hatalmas bukás a ballibeknek, de ezt úgy tűnik, csak Bauer Tamás volt képes eddig átlátni a ballib megmondóemberek közül. Mi ugyanis a következmény? Egyrészt, az Audi példáját más cégek is követni fogják. Senki se akar sztrájkot, se tömeges felmondást. Mivel a haszon úgyis hatalmas minden kelet-európai leányvállalatnál az anyacégek központjához képest, simán belefér a béremelés.… Read More »
Kezdjük azzal: nem jó szürke prolatárnak lenni. Azaz csak kisebb rosszként jó ez. Hiszen miért lenne jó, hogy az emberek zöme értelmetlenül termeli a profitot gazdáinak, sokszor ráadásul kifejezetten káros tevékenységekben közreműködve? De ha nem is káros a cég tevékenysége, akkor is értelmetlen olyan módon, ahogy azt végzik. A munka kiszívja az emberek életerejét, s korlátozza produktivitásukat. Sokat… Read More »
A múlt héttől új munkahelyem van. Ez a hatodik helyem 2007 óta, amióta kólcenterekben dolgozom. A gyakori munkahelyváltás nem ritkaság egyébként ezen a területen. Az emberek megunják a munkát jellemzően. Bár én nem emiatt váltottam eddig munkahelyet, hanem vagy a több pénz vagy a munkakörülmények változása miatt. Ezzel kapcsolatban osztom meg egy tapasztalatomat. Alapvetően kólcenterből van kétféle: ahol… Read More »
A munkaviszony képlete egyszerű A munkaadó egyetlen célja a profit.A munkavállaló egyetlen célja a bér. Ebből kell kiindulni a munkaerő “piacán” (a valóságban ez nem piac persze). A két fél között ellenségesség feszül, hiszen érdekeik ellentétesek. Így a munkaszerződés sose több egy ideiglenes tűzszünetnél egy háború alatt. Hiszen a bérmunkás és a tőkés közt feloldhatatlan ellentét van. A… Read More »