A múlt hónapban a multi munkahelyemen látogatást tett a cég legfelsőbb tanácsa elnökségének elnöke (mai nyelven: CEO). Ez ritka dolog, hiszen a tengerentúli nagyembernek nincs ideje állandóan látogatni a cége egyes részegységeit. Kedvenc magyar könyvem nyomán, a CEO olyan ritkán jár nálunk, mint ahogy a fülbetik bilevezik. Szóval nagyon ritkán, így ez hatalmas ünnep. Már napokkal előtte érezhető… Read More »
Régi tervem Magyarország és Bulgária életszínvonalának összehasonlítása az utóbbi 30 évre visszamenőleg. Nincs jobb adat, mint a havi nettó átlagbér. Bár ez önmagában is fontos adat, érdemes korrigálni ezt a pénz vásárlóértékével. Mit jelent ez? Azt, hogy egy adott összeg nem feltétlenül azonos értéket képvisel mindenhol. Ezt mindenki tudja, aki járt Magyarországon, valamint nála szegényebb és gazdagabb országban.… Read More »
Majdnem egy évet dolgoztam egy amerikai-bolgár cégnél, mely táplálákkiegészítők importjával és forgalmazásával foglalkozott. Ez a cég az iparág messze legnagyobbja Bulgáriában, de a román és a görög piacon is az egyik piacvezető. A cégnek nemcsak onlájn üzletei vannak, de léteznek offlájn is, azaz üzlethelyiségeik is vannak. Mondanom sem kell, az ilyen helyen a legtöbb alkalmazott maga is az… Read More »
A 90-es évek közepén dolgoztam nagyjából egy évet Szófiában, egy arab cégnél. A cég fagylaltkereskedelemmel foglalkozott: azaz fagylaltkészítő berendezéseket adtunk el, minden hozzávalóval, ide értve a fagylaltporokat is. A termékek valóban kiváló minőségűek voltak, a fagylalt íze gyakorlatilag olyan volt, mint egy házilag készített fagylalté. Egy egyszerű proletárnak persze teljesen mindegy, hogy mit árusít a munkaadó tőkése, de… Read More »
A ballibaizmus mint az antihumanizmus Magyarországon egyik legelterjedtebb alakja mára eljutott oda, hogy szerinte butaság az utóbbi 200 év munkásmozgalma, minden munkásvédelmi szabály felesleges, mert hát döntsön a piac. Persze vicces ezt miért hívják baloldalnak, de most nem ez a téma. Mindez mostanában hangzik el a vasárnapinyitvatartási hisztéria körében. Azt mondják a fanatikus ultrajobbos liberók: aki nem akar vasárnap… Read More »
Az elmúlt 10 év alatt összes munkahelyem – egyet leszámítva – nagy nemzetközi cég volt. Teljesen politikamentesen most az ilyen helyeken dolgozó nők osztályozása következik. Ugyanis megfigyeltem: az ilyen munkahelyeken vannak erős közös tendenciák. Négy típust tudtam eddig megfigyelni, íme ezek: A titkárnő típus. Üzletasszonynak öltözik, ami azt jelenti jellemzően: magassarkú cipő, kiskosztüm, sőt esetenként estélyi ruha, de… Read More »
Már írtam többször is a kapitalista munkakultúra és a kommunizmus kapcsolatáról. Íme még egy párhuzam. A kommunista szombat. A fiatalabbaknak: a kommunista szombat azt jelentette, hogy ingyen kellett dolgozni szombaton, természetesen “önkéntesen”. Az eredeti szovjet verzióban ez még tényleges kemény munkát jelentett, a kádárista puha verzióban már leginkább kamumunkát és munkahelyi ökörködést. Lássuk hogyan van ez a modern… Read More »
A munkahelyi kiegés egy civilizációs, rendkívül sznob álbetegség. Még sosem láttam pl. építkezésen lapátoló munkást vagy gyári esztergályost kiégni. Egyszerűen nincs rá idejük: mert vagy dolgoznak vagy pihennek, s nem pazarolják idejüketidiótaságokra. A munkahelyi kiégés jellemzően irodai proletárók hobbija, olyanoké, akik elhitték magukról, hogy munkájuk „érdekes” lesz, hogy „megvalósítják magukat”, meg hamarosan ők lesznek dollármilliós jövedelemmel a cég… Read More »
Fiatal, liberális értelmiségiek. Beszélgetnek az irodában. Én azt hiszem, nem várható el a főnöktől, hogy fizetést adjon az olyan alkalmazottnak, aki nem hozott a cégnek hasznot. Milyen alapon kapna az ilyen ember fizetést? Igen, ez így van, dehát sajnos még itt vannak egyes maradványok az átkos kommunizmusból, mint pl. ez a munkaszerződés nevű dolog, szóval sajnos a főnök… Read More »
Milyen az ideális cégvezető? Először is fiatal. Tele van energiával. Hisz a jövőben, terveiben, a sikerben. Ezentúl még: minden a munkája, a munkája valójában a hobbija. Képes napi 16 órát dolgozni. Az alkalmazottait szintén a fenti értékekre ösztönzi. A lazsálást, a heti alig 40 óra munkát a cégvezető nem tűri. A betegállományba, vagy – ne adj Isten –… Read More »