Találkozásom a Szent Jobbbal

By | 2020-05-23

Sokáig gondolkodtam, megírjam-e ezt a gyerekkori történetet. Ugyanis szentségtörésnek tűnhet, gyalázkodónak. Pedig minden szava igaz.

A budapesti V. kerületi Szent István Általános Iskolába jártam 1973-1980 között, akkoriban persz a hivatalos neve nem “Szent István”, hanem “I. István” volt, ez a Kádár kor virágzó szakasza volt, amikor a hatalom nem igazán “szenteskedett”. Az iskola most nem az eredeti helyén van, onnan pár éve elköltözött, de akkor ténylegesen a Szt. István téren volt, a Bazilika mellett.

Szóval gyakran voltunk a templom környékén, annak közvetlen közelében. Pl. a templom udvarában jól lehetett télen hógolyózni. Templomba persze nem jártunk, akkoriban ez teljesen szokatlan dolognak számított. Néha persze bementünk a templomba is puszta kiváncsiságból, de maga a vallás annyira távol állt tőlünk, hogy azt elmondani se lehet.

Aztán egy nap amikor bementünk páran, azt hiszem négyen, a Bazilika előterébe, ahol amolyan kisebb kiállítás volt, pár fénykép és pár műanyag doboz. Ez 1976 késő őszén lehetett, negyedikesek voltunk akkor. Az egyik plexiüveges dobozban ott volt egy ember keze. Nyilván semmit se tudtunk róla, akkoriban senki se beszélt a Szent Jobbról, valószínűleg csak a katolikus hittanra járó gyerekek tudtak erről valamit (érzékeltetem az arányokat, osztályunkban 32 gyerek volt, 2-ről tudtam, hogy járnak katolikus hittanra, ez akkor természetesen iskolán kívüli hittan volt), de akkoriban augusztus 20-án se volt szó a Szent Jobbról.

Csoportunkból a legvagányabb gyerek megfogta a doboz fedelét, s döbbenetünkre, az kinyílt: még csak le se volt zárva. Az osztálytárs persze benyúlt és megrázta a kezet, viccesen kezet fogott vele. Számunkira ez olyan volt, mint a biológiai szertárban a csontváz, melyet el is neveztünk Samunak. Azt hiszem, megbocsátható tett 9-10 éves gyerekeknek.

Egy másik gyerek megjegyezte, ebből baj lehet, ez egy múzeum. Mire én megjegyeztem: nincs semmilyen őrizet. S valóban se kamera, se zár, se őrség – csak egy 70 éves körüli bácsika szunyókált egy széken, de ő is jóval beljebb a templomban, a perselyek környékén.

Hozzászólásom hatott a vagány osztálytársra, aki indítványozta: vigyük el a kezet. S simán megtehettük volna. Végül az egyik osztálytárs elolvasta a címkét a dobozon, majd kijelentette: ez István király keze, nem lenne helyes viccelődni vele. Hihetetlen, de ez a legvagányabb osztálytársat is meggyőzte, így rövidesen távoztunk a helyszínről.

Sajnálom, de mind a mai napig amikor hallok a Szent Jobbról, ez a majdnem 45 éves sztori jut eszembe. S bár akinek eddig elmondtam, kétkedett, arra hivatkozva, a Szent Jobb valóban a Bazilikában volt, de alaposan elzárva. Én nem tudom, mi történhetett, de akkor, abban az időszakban nagyon nem volt elzárva sehogy.

osztályom a 7. évfolyam végén