TGM álomvilága

By | 2020-01-06

Megjelent a múlt év végén TGM-nek két hosszú cikke – itt és itt – a Mércében. Jellemző: a ballib média törzsolvasóinak 99 %-a képtelen volt megérteni az írást, s aki meg is értette, nem kedvelte.

A két írásban persze számtalan a marhaság, de én inkább arra összpontosítanék, ami teljesen igaz bennük.

Azt mondja a szerző, elfogyott a nyugati középbal szavazóbázisa. TGM udvariasan le is írja a tényeket: a szociáldemokrácia miután először szakított a marxizmussal, aztán a munkásosztállyal is szakított, ez a 90-es évek közepére bekövetkezett mindenhol. Ezért is tudtak kíválóan alklamazkódni ehhez a volt kommunista állampártok, melyek kemény magja sose volt marxista, sőt klasszikus szocdem se, de ezzel az új nyugati álszocdemséggel – mely a valóságban semmi más nem, mint kulturálisan progresszív klasszikus liberalizmus – már gond nélkül képesek voltak azonosulni.

A szocdem jóléti modell egyébként fenntarthatatlan volt, ebben teljesen igaza volt a kritikusoknak. A modell ugyanis arra épült, hogy:

  • a tőke nemzeti, s sorsközösséget vállal az országával,
  • az állam számára elsőrangú szempont a dolgozó kisemberek jóléte, ezt biztosítják a bivaltyerős szocdem pártok, akár kormányon vannak, akár ellenzékben.
    Viszont mindez megváltozott mindkét oldalon:
  • a tőke globális lett, s a nemzetinek maradni akaró tőke is kénytelen volt azzá válni, ezáltal a nép számára elosztható profit lecsökkent,
  • a szocdemeknek nem maradt mit eklosztani egyre nagyobb mértékben, így átntergeltek az olcsóbb megoldásokra: a túl drága munkásosztály támgatáásról a különféle kitalált kisebbségek védelmére, hiszen nyilván sokkal olcsóbb homokzászlót lenegteni pár tízezer perverznek, és támgani elkényeztett hülyegyerekek “nemváltását”, mint magasabb bért kiharcolni a dolgozók millióinak.

Hozzátenném miért lett globális a tőke, mert ez a kérdés lóg a levegőben. Íme a 2 fő ok:

  • nőtt a verseny, márpedig manapság egyetlen dolog van, aminek az ára nem egységes globálisan, ez a munka ára, azaz aki nem lép ki a magállamokon kívüli munkaerőpiacra, az menthetetlenül veszít, manapság gyakorlatilag csak az innovatív, agas technológiára épülő szektor életképes a magállamokban, mert már csak ez ad olyan mértékű profitot, melyből megéri a helyi foglalkoztatás is,
  • a magállamokon kívüli világ erősödött, s egyre nagyobb mértékben lett képes saját érdekérvényesítésre, így képes lett a magállami tőkét egyre nagyobb mértékben rákényszeríteni új játékszabályok elfogadására, s amit itt pluszban elkölt a magállami tőke, azt otthon igyekszik megspórolni, hiszen nem azért megy bárhová is, hogy csökkenjen a profitja.

Szóval semmi furcsa abban, hogy a mai szocdemek szavazótábora nem a munkásság, hnem a kultúrprogresszívizmusban érdekelt rétegek, lásd fiatal drogosok, különféle “független” értelmiségiek, kamucivilek, azaz mindenki aki abból él, hogy “progresszív”. Nyilván ezek az emberek nincsenek sokan, plusz eleve meg kell küzdeniük másokkal is, hiszen ugyanerre a rétegre számítanak a zöldek is és az őszinte, magukat nyíltan liberálisnak nevezők is. A magyar politikusoknak ebben szerencséjük van: Magyarországon nincsenek se zöldek, se szocdemek, a ballib mozgalmak csak személyi viták miatt vannak külön, de eszmeileg nem mondanak mást.

Tehát míg a baloldal liberálissá züllött, addig a másik oldalon, az eredetileg ultraliberális jobboldalon a növekvő nacionalista tendenciák oda vezettek, hogy egyre inkább a kisemberek felá fordultak ezek a pártok, melyek korábban a nagytőke feltétlen oszlopai voltak. Hozzáteszem: ez nem igaz az egész jobboldalra, a nyugati jobboldal zöme ma is messzemenően liberális, de még így is a kisebbik rossz lett nagyon sok nyugati kisember számára. Ez még az USA-ban is látható, ahol pedig mindkét fő párt ultraliberális, de míg a “baloldal” egyértelműen a multinacionális tőke érdekeit képviseli, addig a “jobboldal” sokkal inkább a nemzeti tőke érdekeit. Mindkettő tehát tőkepárti, de az utóbbi mégis a kisebbik rossz az átlagember számára.

TGM helyesen leírja: ezért esélytelen a baloldal Magyarországon, ezen akár a marginális marxistákat értve (ők ellen nem csak a Fidesz, de még erősebben a ballib megmondóemberek is harcolnak), akár a szocdemeket, akik sose tudtak megjelenni.

Ezt már nem TGM írja, de figyelemre méltó magyar fejlemény, hogy bármilyen magyar szocdem jelenséget annak születésekor már bedarál a ballib médiagépezet. Amikor Botka szegedi polgármester megpróbált az MSZP-ban valamiféle bátortalan szocdem fordulatot 2017-ben, nem a Fidesz lett a fő ellensége, hanem a ballib értelmiség, mely olyan erővel támadta Botkát, hogy még Orbánról is hirtelen elfeledkeztek. De ugyanez elmondható az eredeti LMP-ről is, melyet a ballib véleményvezérek jobban támadtak, mint a Fideszt, amikor az LMP igyekezett egyes liberális dogmákat kritizálni.

Szóval míg a jobboldalon maradt erő, addig a baloldal végleg elliberálisodott. Ami persze igencsak furcsa azt tekintve, hogy eredetileg éppen a jobboldal volt a messzenőpen liberális.

Ami mindenképpen nagyon vicces TGM-ben, hogy cikke felében részletezi miért nem megoldás semmire a liberálissá züllött baloldal – ill. Magyarországon nem is volt ilyen lezüllés, mert a magyar “baloldal” sose volt baloldali -, majd leírja miért kell mégis összefogni ezzel a rossz, értéktelen, demagóg, rasszista álbaloldallal.

Pedig leírja: a fő probléma maga a kapitalizmus, mely a liberalizmus gazdasági rendje, a felvilágosodás produktuma. TGM valami olyat akar, leegyszerűsítve, hogy tegyük bele a forrásban lévő vízbe a tojást, tartsuk ott pár percig, de aztán nehogy főtt tojás legyen belőle, mert az szörnyűség. Neki olyan forrásban lévő vízben tartott tojás kell, ami nem eredményez főtt tojást. Ez persze már az abszurd álmok birodalma.

Namérmost, értelmesre fordítva a szót, ha a fő probléma a liberalizmus, akkor nem azokat kellene támogatni, akik a liberalizmus ellenfelei, de legalábbis kevésbé hívei?

Ami baromire tetszik viszont TGM-ben: a ballib fiatalok jelenleg legnagyobb médiájában űz gúnyt a ballib fiatalokból, s azok akkora barmok, hogy ezt észre se veszik. Lásd “a baloldali-fiatal-nagyvárosi-középosztály-és-értelmiség-chai-latte-teljes-kiőrlésű-rozskenyéren-guacamole-jóga-derékon-megcsomózott-pulóver-filctollal-gesztikulálás jellegű csoportozat” – ilyeneket a Pesti Srácokban szokott írni Aristo, fideszes közíró.