Üdülés

By | 2018-05-29

1973-1978 között minden évben Csopakon üdültem a szüleimmel, a külkeres üdülőben (mindkét szülő külkeres lévén), ami kifejezetten amolyan elitüdülőnek számított akkoriban! 

Szóval itt, az elitmenzán voltak ám vicces dolgok. Egyik emlékem, hogy még 50 kilós, rossz étvágyú anyám is mindig éhes maradt vacsora után, s mindig mentünk fokhagymás lángosért vacsora után. Aztán volt, hogy ebédre pl. tökfőzelék volt hússal és KALÁCCSAL – miért kaláccsal, hát mert a reggeli kalács nem fogyott el, maradt belőle, így nem lett volna értelme kenyeret venni a menzára aznap. Érvelés: aki éhes, az megeszi a kalácsot is, aki meg nem éhes, az minek jön ebédelni, miért nem maradt a strandon napozni?

A csúcs a “hidegcsomag” volt. Amikor valaki nem akart menni a menzára, mert pl. elment kirándulni, az igényelhetett hidegcsomagot. Ez azt jelentette, hogy egy darab kis májkrém, 1 darab mackósajt, 1 kis dzsem, s két szelet félig elszáradt kenyér.

Szóval ez elitség csak a szó igencsak tág értelmében volt csak igaz,

A legnagyobb vicc egyébként annak idején a falra kifüggesztett “házirend” volt, kb. 60 ponttal, mely tételesen tiltott szinte mindent, ami az embernek eszébe juthatott volna. Pl. tilos hangosan labdázni az üdülő kertjében, tilos a szobába beengedni bárkit, tilos saját elektromos eszközt a konnektorba dugni, tilos a szobában kártyázni, tilos 22 óra után a vécét használni, stb. (Annak idején egy humorista írt is egy kabarétréfát az üdülői házirendekről.)