Új kezdet

Az ember elfeledte Istent, a valódi létezést. Ez egy hosszú folyamat, melynek napjainkban van vége. A modernitás legújabb torz szakasza a győztes liberalizmus perverzkedése, elnyomása, embergyalázása.

A mai nyugati válság fő oka is ebből ered: már nincs hová kiexportálni a felgyülemlett ellentmondásokat. Az alapgond a kapitalizmus alapvető logikája, hogy végtelenül növekedő profit kell. Mivel ez képtelenség egy véges világban, a rendszer önellentmondásba került.

Csodálkozom, hogy a fideszes szavazótábor nagy része továbbra is hisz abban, hogy van valamilyen “jó” kapitalizmus, mely szemben áll a ballibek “elfajzott” kapitalizmusával. Ilyen természetesen nincs. Mint ahogy olyan sincs, amiről sok magát jobboldalinak mondó összeesküvéselmélet-hívő meg van győződve: hogy volt egy eredetileg jó liberalizmus, melyet később a baloldal “elrontott”. Ez alapvetően az amerikai újjobb egyik teljesen, hamis, alaptalan mítosza, mely szerint van egy tiszta, jó kapitalizmus, s ezt elrontotta a szocialista ihletésű amerikai liberalizmus. Figyelem, az amerikai politikában “liberálisnak” csak a liberálisok balszárnyát szokás nevezni, azaz ez nem ültethető át európai színre szó szerint. Az amerikai újjobb fő hőse hőse Ayn Rand oroszországi zsidó, majd amerikai filozófus, aki utópiát dolgozott ki a baloldalmentes, igazi és tiszta kapitalizmusról. Ayn Rand egyébként kiváló gondolkodó, érdemes műveit olvasni, egyetlen gond van velük: nem emberekre lett kitalálva az általa leírt ideális társadalom. Bevallom, én is hittem benne 10 éve… amikor amolyan jobboldali liberális voltam.

A magállami lakosok illúziója az jelenleg, hogy a rendszer fenntartható, mivel ott, náluk az emberek jól élnek. Pedig nem, nem azért élnek jól, mert ilyen a rendszer, hanem mert ők megkapják azokat a morzsákat, melyeket a periférián csak a VIP-réteg kap meg. Ez pedig csakis politikai kérdés.

A periférián viszont közben a magállamok ügynökei azt fújják, hogy azért alacsony náluk az életszinvonal, mert nem elég hatékonyak, korrupció van, sok a szélsőséges alak, nem elég nyitott a társadalom, a gazdaság nem elég liberális, stb. Ebből azonban semmi se igaz.

Természetesen senki nem állítja, hogy nincs semmi haszna a nyugati tőkekivitelnek a perifériára. A jelenlegi keretek között ROSSZABB lenne, ha kivonulna a nyugati tőke. De nem erről van szó. A kérdés más: az, hogy ezek a keretek olyanok, hogy sosem lesz meg a perifériában megközelítve se a nyugati szint.

A megoldás csakis politikai lehet. Nekünk várnunk kell, mert nincs meg a kellő erőnk a változások kikényszerítéséhez. Nem vagyunk se Kína, se Oroszország. Kína atomhatalom, mások a lehetőségei: Kína erős állam, mely csírjában elfojt minden idegen ügynökhálózatot az országban, mely a nyugatot szolgálná ki, lásd Tienmen téri “diákok” tüntetése, hongkongi “forradalom”, stb. Kelet-Európában pedig csak Oroszországbnak van meg az ehhez szükséges ereje.

A kisebb országokban a nyugati hatalom dolga könnyű volt: a nyugat megvette az elit kulcsrészét, s azok magukkal ragadták a többieket. A fő felelősök: az ex-kommunista nomenklatúra és a médiáik. Ezek elterjesztetták alapdogmákként a nyugatot szolgáló értékrendet. S ez az eddigi konszenzus az volt, hogy a piac láthatatlan keze és a nyílt társadalom szelleme előbb-utóbb az országot a világ leggazdagabb helyévé varázsolják, csak várni kell, s közben mindenben szót fogadni a tőkének, a nyugatnak, a liberális agytrösztnek, s nem szabad se sztrájkolni, se adóztatni, sőt megszólalni se nagyon. Ezen változtatott Orbán. Nem nagyon, hanem kicsit, mégis égigérő felháborodást keltett. A bankok meg lettek picit szorítva, a közműcégek szarva meg lett picit nyomva, a magánnyugdíjcápák pedig ki lette fogva és fel lettek dolgozva. Nem tett sokat Orbán, de valamit mégis meglépett: felmondott pár isteni igazságnak számító alapdogmát. S ez szellemileg fontos eredmény.

Mi bizonyítja, hogy az 1989-es konszenzus hibás? Az, hogy ez az egész fejlődési modell sehová se vezet, amit mutat az, hogy az egész kelet-európai régió lemaradása a nyugattól az eltelt 28 év alatt minimális mértékben csökkent.

Természetesen mindenhol kialakult egy szűk helyi elit, mely valóban felzárkózott: a nyugati elit szintjén él. Plusz lett egy szűk középosztály, mely előbbinek a segédcsapata, s ez szintén eléri a nyugati középosztály szintjét. De ezek együtt minimális arányt képeznek minden kelet-európai országban. A nagy többség mindenhol szegény, s az ő szintjük nem éri el a nyugati szegények szintjét.

Az ember azonban mindig magára talál. Lehet, ehhez egy, a világot a piszoktól megtisztító atomcsapás kell, de az is lehet, hogy sikerül kiverni a globálkulákok kezéből a fegyvereket, s simán likvidáljuk őket, így a nagy visszatérés, az új hajnal békésen indul meg.