Ultrabal és ultrajobb – irányzatok

By | 2021-01-16

Az, hogy mi a szélsőbal és mi a szélsőjobb nyilvánvaló. A liberalizmus 3 alaptételéből – szabadság, egyenlőság, testvériség – a szabadság problémáját a szélsőbal az egyenlőségen keresztül, míg a szélsőjobb a testvériségen keresztül igyekezett megoldani. De ezzel végülis mindketten maradtak a nagy kereten belül.

Hozzájuk később a középbal a szélsőbal enyhített alakja, mely a liberalizmus felszámolása nélkül szeretne elérni egyes olyan célokat, melyeket a szélsőbal is megfogalmaz. A középjobb viszont nem a szélsőjobb enyhített alakja, hanem maga a liberalizmus fősodra.

Mivel mind a két “szélsőség” valamikor megbukott, hiszen voltak hatalmon, s mind a kettőt a fősodrú liberalizmus győzte le, igencsak jellemző – különösen a jobbra, de a balra is -, hogy új utakat keressen. Ezt az is erősítette, hogy a baloldal és a jobboldal is – mármint a nem “szélső” változat mindkettőből – az utóbbi 40 évben gyakorlatilag összenőtt, a liberalizmus balos és jobbos árnyalatai között még az a kevés eltérés is eltűnt, ami korábban még létezett.

Természetesen a szélsőjobb jóval marginálisabb a szélsőbalnál manapság, ennek oka történelmi, hiszen a szélsőjobbot fegyveresen győzték le, míg a szélsőbal önmagától múlt ki. Ennek ellenére ma a szélsőbal is rendkívül gyenge.

De nézzük, most mik az újbal (ultrabal) és az újjobb (ultrajobb) főbb jellemzői. Ezeket mindig érdemes a szélsőbalhoz/szélsőjobbhoz viszonyítani, esetenként a liberalizmushoz is.

Az ultrabal a könnyebb eset. Itt tulajdonképpen két fő csoport van: az antimarxisták és az antileninisták. Ami közös bennük és a szélsőbalban: a liberális demokráciát felszámolandó rendnek tekintik.

Az antimarxisták azok akik egyet értenek Marx problémafelvetésével, de nem a megoldásával. Ezek gyakorlatilag az anarchisták, azok sokféle verziói. Vannak békés, a közéletbe bele nem avatkozó csoportjaik, akik egyszerűen elvonulnak a világtól és jól megvannak magukban. Vannak különböző fokban harcos csoportok is, melyek részt vesznek a politikában, esetenként fegyveres harcokban is. Érdekesség: Európában a legnépszerűbb az anarchista és az ezzel rokon irányzat Franciaországban van. S világviszonylatban a legsikeresebb anarchista projekt a mexikói: a mexikói Chiapas állam területének kb. felén 1994 óta máig anarchista irányítás van.

Az antileninisták azok akik törést látnak a marxi eszme és a lenini megvalósítás között. Így alapjaiban elutasítják a szovjet rendszert, azt kifejezetten antimarxistának tekintik. Ez marginális irányzat, Magyarországon TGM a legismertebb képviselője. Máshol is marginális, tegyük hozzá.

Sokkal jelentősebb a baloldali identitarizmus. Ez egyébként a szó szoros értelmében nem is baloldal persze, hanem liberális irányzat. Az eredeti marxista eszme követőinek többsége felhagyottt a marxizmussal, egyesek elmentek liberális irányba korán, ezek a szociáldemokraták, mások viszont az osztályharcot az identitásharcra váltották át. Ez manapság a legnépszerűbb, de legalábbis leglátványosabb irányzat, emlékezzünk csak az amerikai BLM-mozgalomra tavalyról. De gyakorlatilag szinte biztos, hogy amikor manapság valami marhaságról hallunk – pl. tiltsunk be könyveket, filmeket, tabusítsunk egyes szavakat -, mögötte valamilyen hasonló ideológiájú eszme áll.

Természetesen van egy sor olyan mozgalom is, mely az újbal és a szélsőbal valamilyen keveréke. A történelmi tapasztalat azt mutatja, ezek mindig mérsékeltté válnak idővel, s átmennek szimpla szocdembe. A spanyol Podemos erre kiváló példa.

Az ultrajobb sokkal érdekesebb azonban.

Itt van egyrészt a jobbos identitárius mozgalom, mely az említett balos identitáriusok tükörképe. Az eltérés itt az, hogy míg a balos verzió valós és képzelt, a többségi társadalom által állítólag elnyomott kisebbségekért száll síkra, addig a jobbos verzió a balos verzió szerinti elnyomó többséget tekinti veszélyeztetett kisebbségnek. Az identitáriusok fő eltérése a szélsőjobbhoz képest, hogy nem rasszisták és nem hisznek egyetlen nép felsőbbrendűségében se, csak egyszerűen azt állítják: mindenki maradjon “otthon”, a saját kultúrájában, a keveredés és a migráció káros, a multikulturalizmus romboló hatású.

Az alternatív jobboldal – alt-right – mozgalom eltér az identitáriusoktól, bár sokszor az identitátiusokat is besorolják az alt-right alá. A liberálisok és a baloldaliak szeretik a szélsőjobbot is ide sorolni, ami persze manipuláció.

De maga a szűken vett alt-right is rendkívül heterogén. Ami közös az a egyéni szabadság, ezen belül elsősorban a szólásszabadság védelme. Amerikában ehhez hozzájárul a fegyvermánia is, az amerikai gondolkodásban a fegyverviselés joga az egyéni szabadság egyik legfontosabb eleme. Az antiimperializmus és antimilitarizmus szintén közös jegy: az alt-right ellenzi a fejlett államok terjeszkedését a fejlődő világ rovására, ugyanúgy ahogy az onnan való migrációt is ellenzi. Az alt-right zöme szekuláris, még Amerikában is, ahol a vallásnak nagy szerepe van, tulajdonképpen ez az egyik fontos eltérés az amerikai alternatív és hagyományos jobb között, az utóbbi erősen vallásos.

Ezen túl viszont jelentős különbségek vannak. Gazdaságpolitikailag az amerikai alt-right jellemzően ultraliberális, libertáriánus, egyenlőségellenes, míg az európai ellenkezőleg: e tekintetben gyakorlatilag szocdem elveket vall, támogatja a jóléti államot.

Megosztó kérdés a szélsőjobhoz képest még a rasszizmus, a homofóbia és az antiszemitizmus. Az alt-right zöme nem rasszista, de nem is olyan megengedő az idegenek iránt, mint az identitáriusok, viszont a nem az idegenség alapja sose a rasssz, hanem a kulturális identitás (magyarul: egy amerikai identitárius fehér számára egy amerikai néger sokkal inkább barát, mint egy most bevándorolt fehér idegen). A vallástalanság okán a legtöbb alt-right hívőt nem érdekli a homoszexualitás, sőt azt lehet mondani, a homofóbia ritkább náluk, mint a hagyományos jobboldalon. Továbbá, az alt-right jellemzően ellenzi az antiszemitizmust, sőt mivel az iszlámot tekinti a fő veszélynek, Izraelben kifejezetten pozitív, az iszlám ellen küzdő erőt lát.

Míg az az alt-right és az identitárius mozgalom XXI. századi jelenség, hasonló korábban is volt: hasonló abban az értelemben, hogy magát elhatárolta mind a középjobbtól, mind a szélsőjobbtól. Ez az 1968-ra adott jobboldali válasz.

Jellemzői sajátosak. A tradicionalizmus hatása itt a legerősebb. Ennek eredménye az európai narratíva elutasítása pl. a gyarmatosítást illetően. Gazdaságpolitikailag ez a legbaloldalibb az ultrajobbon belül, erős antikapitalizmus jellemző rá, a kapitalizmus itt nem a szabadság megjelenése, hanem annak megrontója. Ennek következményeként ez az irányzat magától távolabbinak érzi a hagyományos jobboldalt, mint a baloldal egyes antiliberális irányzatait. A valláshoz való viszony viszont nem egységes: a szakralitás előtérbe helyezése közös jellemző, de ennek van keresztény és keresztényellenes verziója is – egyesek a kereszténységben látják a szakralitás egyik megjelenését, mások a kereszténység előtti “tiszta ősvallásban”. Ami talán mai szemmel a leglátványosabb eltérés az említett két ultrajobb irányzathoz képest: az iszlamofóbia teljes hiánya, az iszlámot a tradicionalizmus kereszténységgel egyenrangú képviselőjének látják, sőt egyesek egyenesen tisztább képviselőjének.

Ahogy az ultrabalnál, az ultrajobbnál is megesik a szélsőjobb és ultrajobb eszmék keveredése. Bár ennek aránya jóval kisebb, mint az ellenoldalon, aminek fő oka, hogy a szélsőjobb elutasítottsága jóval nagyobb, mint a szélsőbalé. Az ultrajobb jelentős része teljesen elutasítja a szélsőjobbot, ennek egyik látványos jele, amikor pl. a nácizmust baloldali eszmének minősítik.

Végül hozzáteszem, az “újbal” és az “újjobb” szavak más értelemben való használata is megesik. Újjobb néven futott egy időben a 70-es években megindult jobboldali irányzat, mely a klasszikus liberalizmushoz való visszatérést akarta, jellemzően konzervatív társadalmi értékekkel kombinálva (lásd Reagan, Thatcher, Pinochet). S újbal néven futott az a középbal irányzat, mely távolodni akart a hagyományos szocdem értékektől, közelebb kerülve – ahogy ez a fenti “újjobb” esetében – a klasszikus liberalizmushoz (lásd Blair, Clinton, Schröder), de progresszívista társadalmi értékekkel kombinálva. Ez az újjobb mára kimúlt, míg ez az újbal ma is a középbal fő alakja. Ez a két irányzat leegyszerűsítve:

  • újjobb = mindent a tőkésnek, de a tőkés járjon imádkozni,
  • újbal = mindent a tőkének, de a tőkés legyen egy homokos néger nő.

Láthatóan ezek liberális áramlatok, semmi közük az általam tárgyalt újjobbhoz és újbalhoz. Csak a teljesség kedvéért lettek megemlítve.