Választani a 2 liberalizmus között

By | 2018-02-19

Ez a cikk nem a magyar választásokról szól, ne keresd a mögöttes politikai propagandát.

Az igazán nehéz mindig az a választás, ha az ember utálja mindegyik választási lehetőséget. Könnyű ugyanis választani jó és rossz között, ahogy könnyű kisebb és nagyobb rossz között is.

De ha mindkét lehetőség rossz, s választani kell, az a legnehezebb választás.

A nagyjából 400 éves liberális eszme (oké, nincs annyi, 350-400 közötti a helyes szám) az erendendő rossz a mai világban. A rossz nem jelent 100 %-os rosszat, nyilván vannak a liberális eszmének is érvényes, pozitív gondolatai, melyek zöme egyébként csak összegezve lett a liberalizmus által, nem megalkotva általa. Ami nekem rokonszenves a liberális eszméből az az elidegeníthetetlen jogok eszméje és a népszuverenitás eszméje, lám, egyik se új, de tény, a liberalizmus összegezte őket mai alakjukban.

Mára a liberalizmus, miután 1945-ben legyőzte a nacionalizmust, majd 1991-ben a kommunizmust, ellenség nélkül maradt. A mai liberális magállamok ellenfelei is a liberalizmus keretein belül támadnak. A liberalizmus már megdőlt, de nincs aki a gyakorlatban is elsöpörje, az antiliberalizmus jelenleg a szellem terén létezik győztesként, nem az anyagi világban. Furcsa kettős hatalmi helyzet ez: az anyag még régi. a szellem már új.

A két szélsőséges mai liberális paradigma a 80-as években indult gazdasági rész, amit neoliberalizmusnak szokás nevezni, s az utóbbi években indult kulturális rész, amit – tévesen – kulturális marxizmusnak szoktak nevezni, én a kulturális liberalizmust használnám, mert abszurdumnak tartom egy a marxizmushoz semmiben sem kapcsolódó eszmét marxistának hívni.

Nagyon röviden:

  • a neoliberális az abszolút gazdasági szabadság híve,
  • a kulturális liberális pedig megkérdőjelezi a hagyományos társadalmi értékeket.

Mivel a baloldal/jobboldal szó eredetileg mindenképpen gazdaságpolitikai megosztás, így nyilván helyes a neoliberalizmust jobboldalnak nevezni, de a kulturális liberalizmust nem lehet önmagában se balnak, se jobbnak tekinteni.

A két rész keveredhet vagy nem.

Ha valaki neoliberális és nem kulturális liberális, azt jellemzően neokonzervatívizmusnak szokták nevezni. Ez egy egyre egyre inkább szűkülő kategória. A mai konzervatívok a legtöbb esetben már csak a nevükben azok (lásd Satana Mertkell német fűrerasszony pártját) vagy egyre kevésbé azok (pl. a brit toryk).

Ha valaki neoliberális és kulturális liberális, az a mai fősodor a világban, ez az átlagos “középjobb” és “középbal” pártok rendszerű eszmeisége. A magyar ballib eszmeiség is itt van.

Ha valaki kulturális liberális és nem neoliberális, az nem egy nagy csoport. Vannak egyes ilyen újbalos csoportok, de sok magát újbalosnak nevező nem az a valóságban, hanem esetleg csak mérsékelten neoliberális.

Ha az ember materialista, akkor azt mondhatja, fontosabb az anyag, mint a szellem. Szóval mindegy a kulturális liberalizmus, válasszuk mindig a nem neoliberálist. Ebből az következne, hogy ha nem vagyunk materialisták, akkor mindegy a neoliberalizmus, mndig válasszuk a kulturálisan nem liberálist. Mármint kisebb rosszként.

Szerencsénkre egyre kevésbé kell választani, mert az összefondás a neoliberalizmus és a kulturális liberalizmus egyre nagyobb. A mai alaphelyzet az, hogy van x cég, mely homokosokat, pedofileket, egyéb romboló elemeket simogat a magállamokban, s közben gyerekeket dolgoztat éhbéren a negyedik világban, vagy simán összefér a posztmodern haladó álművészet szponzorálása embertömegek kizsákmányolásával.

Ahol pedig még választani lehet, azt hiszem nincs biztos recept, ad hoc alapon kell dönteni.