1997

By | 2021-06-01
Megosztás:

Életemben eddig 4 országban éltem életvitelszerűen. Ebből Magyarországon 1967-1970, 1973-1980, 1992-1993, s 1997-2007 között. Elterveztem, megírom röviden mi volt ezekben az években a rendszerváltozást követő időszakban Magyarországon, kezdem az 1997-2007 közti időszakkal. Célom nem az események pontos leírása (erre vannak enciklopédiák), hanem akkori és mostani – ha ezek eltérnek – viszonyom az akkori eseményekhez.

*

Először 1997. Ekkor tértünk vissza Magyarországra 4 év Bulgária után.

Politikai nézeteim szélsőjobbosak voltak akkoriban. S ebben az évben lettem hivatalosan is keresztény, ekkor keresztelkedtem meg 29 évesen, nem sokkal 30. születésnapom előtt, bár már 2 éve hittem a kereszténységben.

Aki ma a sajtószabadságról halandzsázik, annak érdekesek lesznek 1997-es magyar élményeim. Ekkor összesen 1 azaz egy darab nem liberális napilap volt, az Új Magyarország, egyébként elég unalmas lap volt, én csak a szombati hosszabb számot vettem meg rendszeresen. A hetilapok közül pedig csak a Demokrata és a Magyar Fórum volt nem liberális.

A Demokrata elég gagyi volt egyébként, túltengett benne a magyarkodó fantáziálás (kb. dákoromán receptre), s nagy hatással volt a lapra a rendszerváltozás utáni legrosszabb magyar nemzeti érzelmű újságíró, Lovas István, aki zsidóként képtelen volt feldolgozni saját zsidóságát, így aztán minden cikkében vagy a zsidókról vagy Izraelről írt, jellemzően marhaságokat. Máig értetlenül állok kultusza előtt (lásd Lovas István emlékdíj).

A Magyar Fórum volt az, ahol komoly cikkek is megjelentek. De Csurka esetében ég és föld volt az írása és a beszéde. Sajnos egyszer találkoztam vele személyesen is, akkor vettem észre, hogy pont ugyanaz a viszonya a kisemberekhez, mint a liberálisoknak: azaz elitistaként mindenkit mélyen lenéz. Ettől függetlenül, cikkei tartós értéket képviselnek ma is.

A havilapok terén kicsit jobb volt a médiahelyzet, ot volt pár, minimális példányszámú nem liberális lap. Egy havilapot mindig sokkal könnyebb megfinanszírozni, ott jellemzően nincsenek munkaviszonyban állandó munkatársak.

S a korra jellemző: egy csomó helyen, ahol liberális lapokat árultak, a nem liberális lapok nem voltak kaphatóak. Ekkor ez úgy volt magyarázva, hogy nincs rájuk „kereslet”, meg persze az eladóhelyek magáncégek, azaz nem kötelesek mindent árulni. Emlékszem, a benzinkutak közül csak a MOL-nál volt kapható az Új Magyarország.

Egyébként az év végére immár minden napilap liberális lett, az Új Magyarország ennek az évnek a végén szűnt meg.

Az ember amikor nem liberális lappal volt a kezében közterületén, komolyan úgy érezte magát, mintha szamizdat lenne a kezében.

A kor másik érdekessége a „nemzeti érzelmű könyvesbolt”, mivel a normál könyvesboltokban egyszerűen nem voltak bizonyos könyvek! Ezek a könyvesboltok a szélsőjobbos szubkultúra részei voltak, így bizony sok marhaságot is árultak (lásd kamunyelvészek baromságait a magyar „ősnyelvről”), de emelett értékes, máshol nem kapható könyveik is voltak. Legnagyobb választék két helyen volt: a ma is létező Püski Könyvesbolt az I. kerületben és a ma már nem létező Fehérlófia Könyvesbolt a VIII. kerületben, szemben a Központi Antikváriummal. Ez utóbbiban vettem meg 1997-ben Adolf Hitler német szerző Harcom c. könyvét is, akkoriban ezt a könyvet annyira üldözték és tiltották a liberálisok, hogy csak emiatt kénytelen voltam beszerezni. (Egyébként csalódás volt a mű, azt hittem van annyi eszük a libbantaknak, hogy legalább valami remekművet tiltanak ekkora erőbedobással.)

Szóval 1997-es médiatapasztalatom alapján tudom: a mai ballib panaszkodás 100 %-os hazugság. Ma médiapluralizmus van Magyarországon, akkor 95 %-os ballib túlsúly volt – s tessék megkapaszkodni, akkor az összes „független” „nemzetközi” szervezet szerint minden rendben volt a sajtószabadsággal, ma viszont nincs. Következtetésem: amit ezek a „függtelenek” gágognak azt egy másodpercre se szabad komolyan venni, nekik a sajtószabadság azt jelenti, hogy minden az övék, s mindenki másnak meg kuss van.

Az év első nagy médiaeseménye a gazdák tiltakozása volt. Erről a hivatalos ballib vélmény az volt kb., hogy kapzsi kulákok többmilliós traktorokkal hisztiznek, mert már megvették tavaly az első Mercedes S 600-asukat, de másodikra nem tellik.

A Fidesz 1998-as sikerét azonban leginkább az 1997-es Postabank-botrány segítette. Itt volt minden, milliárdos lopások, de a kisemberekre legjobban az úgynevezett VIP-betétek és VIP-hitelek ügye hatott: egyes kiválasztott ballib megmondóemberek, személyiségek speciális, kedvező kamatfeltételekkel kapták ezeket a banki termékeket. Ez sokkal jobban hatott, mert az emberek közvetlenül értették: hiszen az, hogy XY milliárdos ellopott még pár milliárdot, az a kisember számára kb. lényegtelen, távoli, zavaros adat, de az már valóban felháborodást okoz, hogy XY ballib újságíró úgy kap hitelt, hogy az átlagemberre érvényes kamat harmadát fizeti.

Az év fontos eseménye volt a NATO-népszavazás, amin természetesen nemmel szavaztam.

Ebben az évben indult meg a kereskedelmi televíziózás az országban. Gyyorsan kiderült: szart se ér se a TV2, se az RTL Klub. A jó hír az volt, hogy az erősen Soros-kötődésű TV3 nyerését megakadályozta közös megállapodással az MSZP és a Fidesz, az MSZP ügyesen átverte saját koalíciós partnerét, az SZDSZ-t, így a TV3 maradt kábéltévé státuszban, aztán lassan el is tűnt.

Eleinte még úgy gondoltam, lehetnék politikus. Közel kerültem a MIÉP-hez és a KDNP-hez, de végül nem lettem aktivista, csupán elmentem pár rendezvényre. Valahogy taszított mind a demagógia, mind a pártfegyelem.

itt a múzsám a kerti padonkon ül – végülis 2006-ig éltünk ott

Ebben az évben családi házba költöztünk, aminek én nagyon örültem, de végül ez zsákutcának bizonyult a napi utazások miatt. Pátyra (Pest megye nyugati fele) költöztünk, ahonnan Budapestre bemenni csúcsidőben másfél óra – mind a két lehetséges útvonal (Budakeszin keresztül Budapest II. ker. felé és Biatorbágyon/Budaörsön keresztül Budapest XI. ker. felé) folyamatosan be volt dugulva. Hozzáteszem: máig sajnálom a házat, s különösen a kertet.