A JELENVALÓLÉT LEHETSÉGES EGÉSZLÉTE ÉS A HALÁLHOZ VISZONYULÓ LÉT
Ez a fejezet (46-53. §.) a mindennapi inautentikus létezésből az autentikus (tulajdonképpeni) létezés felé mutató utat alapozza meg a halál fogalmának egzisztenciális értelmezésével.
A Dasein „egésze” és a „még-nem” (46-48. §.)
- Probléma: Ahhoz, hogy a Daseint „egészében” megragadjuk, a létezésének végére kellene érnünk. Azonban, ha a Dasein „egész”, akkor már nem Dasein (mivel a Dasein folyamatosan alakuló, lehetőségeket megvalósító létező), hanem csak egy halott, „kéznél levő” dolog (pl. egy hulla).
- A „még-nem”: A Dasein létéhez hozzátartozik egyfajta befejezetlenség, a „még-nem”. Amíg a Dasein van, mindig van még valami, ami „hátravan” a lehetőségeiből.
- A megoldás: A halál nemcsak a vég, hanem egy olyan létmód, amely a Dasein egészéhez hozzátartozik. A Dasein nem a halál pillanatában válik egésszé, hanem a halálhoz való lét által nyeri el a teljességét már élete során.
A halál egzisztenciális értelmezése (49-50. §.)
- Nem biológiai halál: Heidegger nem a biológiai elmúlással, hanem az egzisztenciális halállal foglalkozik. Ez nem egy esemény a jövőben, hanem a lét egy módja.
- Sajátszerűség: A halál alapvetően a „sajátom”. Senki sem halhat meg helyettem.
- Reláció-nélküliség: A halálban a Dasein elszakad a világtól, a társas kapcsolatoktól és a „das Man” (az „akárki”, a közösség) hatásától. Ez a legszélsőségesebb, legszemélyesebb lehetőség.
- Biztosság és határozatlanság: A halál biztos, de az időpontja határozatlan.
- Abszolút lehetőség: A halál a lehetetlenség lehetősége – az a lehetőség, amelyben a Dasein nem tud többé „világban-benne-létként” létezni.
A hétköznapi halálhoz-való-lét (51-52. §.)
- Menekülés a halál elől: A mindennapi, inautentikus (nem tulajdonképpeni) létmódban a Dasein elmenekül a halál bizonyossága elől. A „das Man” (a közvélemény) bagatellizálja a halált („majd meghalunk egyszer, de ma még nem”).
- A „man” halálfelfogása: A hétköznapi ember úgy kezeli a halált, mint egy „másokkal” megtörténő, semleges eseményt, nem pedig mint a saját létezésének határát.
Az autentikus (tulajdonképpeni) halálhoz-való-lét (53. §.)
- Előrefutás a halálba: Az autentikus létezés azt jelenti, hogy a Dasein bátran szembenéz a halállal, és „előrefut” felé. Ez nem öngyilkosságot jelent, hanem a halál mint a legszélsőségesebb lehetőség elfogadását a jelenben.
- Szorongás: A halállal való szembenézés szorongást (nem félelmet!) vált ki. A szorongás elszakít az inautentikus „das Man”-tól, és egyéniesít.
- Szabadság: A halálra való előrefutásban a Dasein megszabadul a „das Man” illúzióitól, és képessé válik arra, hogy autentikusan, saját lehetőségei szerint éljen (megérti véges voltát).
Összegzés: Heidegger szerint a Dasein csak akkor élhet „egész” és „autentikus” életet, ha nem menekül a halál elől, hanem tudatosan vállalja a halálhoz való létet, amely megmutatja létezésének végső sajátosságát és korlátosságát.
