2008-2011

By | 2021-07-24

Az utolsó “lyukat” is bepótolom. 2012-től már élt a BircaHang Média, sok cikkel, így a lyuk 2011 végéig tart.

2008

Az év azzal telt el, hogy Gyurcsány éjt nappallá téve dolgozott – persze akaratlanul – a Fideszért. Fő teljesítménye: sikeresen elérte balfácánkodásával, hogy a szociális népszavazás fölényes Fidesz-győzelmet eredményezzen.

Számomra az év eseménye az oszétiai háború. Ez volt az a pont, amikor kezdtem lassan felhagyni 1999 óta viselt liberális-konzervatív nézeteimmel. Ez volt az az esemény, amikor kiderült, Vlagyimir Putyin nem egy a sok posztkommunista orosz vezető közül, hanem valóban független személyiség, a kötelező nyugati narratíva ellenében. Én ekkor lettem Putyin híve, ami azóta is vagyok, napjaink legkiemelkedőbb politikusának tartom őt.

Emlékeztető az olimpiai háborúnak is becézett oszétiai háborúról (mert a pekingi olimpia nyitó napján kezdődött): a nyugat le akarta tesztelni Putyint, vajon komolyan gondolja-e 2007-es müncheni beszédét, melyben kijelentette, hogy immár az orosz külpolitika nem fog a nyugati fősodor szerint működni. A tesztelés módszere: az akkor éppen nyugatpárti Grúzia fel lett bújtva az USA által, támadja meg az orosz védnökség alatt álló Dél-Oszétiát. A grúz vezetés azzal lett meggyőzve, hogy egyrészt a NATO segíteni fog Grúziának, másrészt az oroszok nem fognak úgyse merni reagálni a grúz agresszióra (persze mindkettő hazugságnak bizonyult később: az oroszok reagáltak, s a NATO pedig nyilatkozatok kiadásán kívül nem tett semmit). Az eredmény ismert: az orosz vezetés 24 óráig habozott, majd úgy döntött, nem veszi figyelembe a nyugati fenyegetéseket, s aztán visszatámadott Grúziára, mely 72 óra alatt teljes és feltétel nélküli megadásra kényszerült.

Ami a magyar belpolitikát illeti, én az MSZP-Fidesz viszályban abszolút semleges voltam. Nem is igazán láttam a két főerő között lényegi eltérést. Ami jónak tűnt az MSZP-ban: a keleti nyitás apró próbálkozásai. Ami pedig jónak tűnt a Fideszben: törekvés a teljesen egyoldalú ballib médiahelyzet megtörésére.

De alapjában véve, akkor a felállás az volt, hogy az MSZP és a Fidesz azon versengtek ki tudja jobban másolni a nyugati modelt, s egymást azzal kritizálták, hogy a másik nem eléggé nyugathű. Szóval mindkettő abszolút rendszerpárt volt. Az eltérés csupán a kultúrpolitikában volt meg: az MSZP kozmopolita volt, a Fidesz meg nacionalista. Nyilván nekem is szimpatikusabb volt az utóbbi, de nem lelkesített fel túlságosan azért: a nacionalizmust sose kedveltem, legfeljebb csak kisebb rossznak tartom a kozmpolitzmushoz képest.

A Fidesz továbbá számomra kifejezetten ellenszenves volt az MSZP-t is felülműló nyugatpártiságával. Az egyik jellemző momentum: Szíjjártó akkor még fideszes ifjúsági vezetőként kiállt ordítani a budapesti orosz követség elé, tiltakozva az valójában nem létező “orosz agresszió” ellen, hívei meg “Grúzia 1956” táblákat hordtak magukkal. Nyilvánvalóan egy ilyen pártra én nem akartam semmiképp se szavazni, de az ellenfélre, az MSZP-re se.

Akkoriban sokan éreztek hasonlóan. S legtöbbjük jobbikos lett. Én sose lettem viszont a Jobbik híve, egyrészt mert az egész párt szellemileg óvodásnak tűnt nekem (sablonok ismételgetésén kívül sose hallottam mást tőlük), másrészt pedig a harcos ultranacionalizmus az égvilágon semmit se képes megoldani, csak újabb károkat okoz. Plusz a zsidózás és cigányozás teljesen idegen számomra, akkor is az volt. Aztán ott volt nem-hivatalos orgánumuk, a szörnyű Kuruc Infó, ahol a lehető legprimitívebb szinten ment a haladzsázás.

Valójában egyébként ebben az időszakban volt Magyarország a legközelebb a nyugati politikai modelhez, azaz van két liberális nagypárt, az egyik középbalnak, a másik középjobbnak mondja magát, de szinte mindenben egyetértenek, csak az egyik valamivel szívesebben mutatkozik templomban, míg a másik inkább a homokmeneten.

2009

Az év eseménye: a háttérhatalom leváltatta az immár harmadik éve balfácánoskodó Gyurcsányt. Helyére a nemzetközi bankvilág ügyintézője, Bajnai került. Akkor úgy tűnt, Gyurcsánynak vége, ma már tudjuk: azoknak lett vége, akik akkor ellene léptek fel.

Másrészt, ez a Jobbik csúcséve, majdnem 15 %-ot szereznek az EP-választáson. Ekkor derül ki mindenki számára, ez nem egy parlamenti küszöb környéki kispárt.

Minden a Fideszt segíti: egyrészt a Jobbik biztos szövetséges, másrészt az MSZP saját maga alatt vágja az ágat. Az általános narratíva: a ballibek tönkretették az országot 7 év alatt, most pedig most megszorításokat vezetnek be saját hibáik miatt. Ráadásul a Jobbik megjelenése lehetőséget adott a Fidesznek, hogy magát centrumnak pozícionálja, a szélsőségek között.

Annyira katasztrofálisnak bizonyult Gyurcsány kormányzása, hogy MSZP-s törsszavazók is tömegesen immár az MSZP ellen fordultak.

A ballib megmondóemberek ekkor már csak azt számolgatták, a Fidesznek jövőre kétharmadja lesz vagy csak egyszerű többsége. A legnagyobb rettegést az okozta, nehogy kicsit a többség alatt maradjon a Fidesz, mert akkor a “szörnyűséges” Jobbikkal fog koalícióra lépni. (Mai szemmel ez persze nagyon vicces, de az nagyon más helyzet volt akkor.) Komikus elem volt, hogy megjött Kovács László, aki esélyt jósolt az MSZP-nek a választási győzelemre – a sajátjai röhögték körbe.

2010

Bajnai kevés pozitívumai között mindenképpen meg kell említeni: tudatosan nem segítette az MSZP kampányát. Ennek okát nem tudom, valószínűleg saját politikai tervei lehettek. A lényeg azonban: ez tovább rontotta az MSZP esélyeit.

Szóval jött a Fidesz hatalmas győzelme: a 176 körzetből 173-ban nyertek. Listán pedig 53 %-ot értek el. Összehasonlításképpen: a nagy 1994-es MSZP-győzelemkor az MSZP 176 körzetből 149-ben nyert, de még a teljes későbbi kormánykoalíció (MSZP-SZDSZ) együtt is csak 165 körzetben nyert akkor. Az MSZP és az SZDSZ együtt kapott listán 53 %-ot 1994-ban, ugyannyit, amit a Fidesz egyedül 2010-ben.

Azzal kezdeném, hogy én egyáltalán nem örültem a Fidesz győzelmének a választásokon. Akkor még nem látszott jele annak, hogy a 2010 utáni Fidesz más lesz, mint az 1998-2002 közötti. Én arra számítottam: megy szépen minden tovább a liberális kurzus által kijelölt úton, csak talán kicsit kevesebb hibával és balekséggel, s nacionalistább lesz a hivatalos politika a jelképek szintjén. De drasztikus változás nem lesz semmiképpen. Őszintén bevallom: én nem számítottam másra.

Szóval számomra a Fidesz későbbi politikája hatalmas kellemes meglepetésnek bizonyult. Folyamatosan távolodtak a polgári, kereszténydemokrata értékektől, s közeledtek ahhoz, amit a legtöbben jobboldali populizmusnak neveznek. Tulajdonképpen a Fidesz ugyanazon az úton ment, amin én, csak késve hozzám képest: mint mondtam, én már 2008-ban elkezdtem a szakítás a liberális-konzervatívizmussal, s pár év alatt oda jutottam, ahol a Fidesz még ma sincs.

2010 pozitív eseménye még az LMP megjelenése a politikai színtéren. Nyíltan és valóban baloldali párt, ilyen eddig nem volt az országban. Ez akkor is hatalmas dolog, ha később az LMP csúnyán elzüllött, belezüllött lassan az évek során a ballib fősodorba.

Szóval a Fidesz megtette azt, ami várható volt. Az évek óta abszurd módon megoldatlan könnyített állampolgárság kérdése meg lett oldva pár nap alatt. Aztán, tanulva az 1998-2002 közti idő hibáiból, gyorsan átvette a teljhatalmat az állami médiákban, majd megkezdődött az alkotmányozás folyamata, olyan ügyekkel, melyeket korábban a ballibek is terveztek (kevesebb képviselő, egyfordulós választás, stb.). Én egyébként magát az alkotmányozást új alkotmány formájában máig hibának tartom, az új alkotmány bevezető ünnepélyes részét pedig zavaros szócséplésnek, de a tényleges és értelmes változások mindenképpen pozitívak.

Csak az év végén kezdett világossá válni, hogy ez a Fidesz már nem a régi Fidesz. Számomra ez 2 látványos dolog miatt lett világos: Matolcsy György lett a főember a pénzügyek terén, s ő látványosan szembement alapvető dogmákkal és szokásokkal, majd a manyup-rendszer likvidálása. Ekkor értettem meg, itt egy egészen más model lesz, s nem a korábbi “csináljuk ugyanazt, csak jobban” logika. Ettől kezdve tudtam, itt szakítás történik a rendszerváltozás alapvető logikájával, s valami új készül. Ez önmagában hatalmas pozitívum, amit mindenképpen támogatnom kell.

2011

Befejeződik az alkotmányozás, erről az előbb már megírtam véleményemet. Érdekes momentum: a Jobbik az új alkotmány ellen szavazott, azt brüsszeli diktátumnak nevezve. Szóval amikor manapság a Jobbik emlékeztet, hogy ők se szavazták meg az alkotmányt, az valahogy mindig kimarad mi volt ennek az oka.

Ekkor indul az Egymillióan a magyar sajtószabadságért nevű ballib szervezet munkássága, tényleg jelentős tüntetéseket képesek összehozni a kezdeti időszakban. A szervezet célja annak megakadályozása, hogy médiaegyensúly alakuljon ki az országban, ők ugyanis ragaszkodnak a korábbi szokásjoghoz, hogy totális a ballib médiafölény. Később a szervezet Bajnai projektje lesz a politikai visszatérésére, majd gyorsan meg is bukik, elsősorban az MSZP fúrja meg őket.

Az új médiatörvény miatt megkezdődik a Magyarország elleni azóta rendszeressé vált brüsszeli támadássorozat első eleme. Akkortól válik világossá: Orbán nem a brüsszeli modelt akarja tökéletesíteni az országban, hanem alternatívát kínál.

Kitör az év botránya, a szenilis Kertész Ákos cikkben értekezik a magyarok genetikusan alattvaló jellegéről. Később Kertész elintézi saját kamumegveretését, majd erre hivatkozva menedékjogot kap Kanadában, máig luxussegélyből él ott ennek köszönhetően. A ballib médiák se állnak ki mellette, egyedül a nem beszámítható Amerikai Népszava blog támogatja őt.

Hivatalossá válik Gyurcsány és az MSZP szakítása, megalakul a Demokratikusan Koalíció. Akkor mindenki azt hitte, vége Gyurcsánynak, ma már tudjuk: éppen ellenkezőleg, ez volt emelkedésének kezdőpontja. Hozzáteszem: én egyébként azt hittem – bármennyire is viccesen hangzik ez ma -, hogy a Demokratikus Koalíció egy jobb MSZP lesz. Egyébként, ha hinnék a nyugati modelben, a DK híve lennék, ugyanis minden számítás szerint ők a leginkább nyugatpárti és legliberálisabb magyar párt.

Az év nemzetközi eseménye: az átfogó liberális agresszió Líbia ellen, aminek eredményeképpen Líbia máig egy káoszban tengdődő, valójában nem is létező ország. Aztán ugyanezt megpróbálják Szíriában, ahol azonban Oroszország bevatkozik a megtámadott fél oldalán, meghiúsítva a liberális fordulatot. Aki még hitt abban, hogy a 2008-as olimpiai háború valami véletlen volt, az is itt már látta a valóságot. A gyengülő nyugat ráveti magát a világra, mindenhonnan rabolva. Orbán ezt vette észre: itt az alkalom a nyugat gyengeségének kihasználására.

Én magam egész idő alatt mint kólcenteres dolgoztam, egymás után két különböző cégnél. Szar munka, de végülis jól fizet, plusz nem követel meg teljes erőbedobást. Nekem ugyanis a legfontosabb a szabad idő és a friss agy. Küldetésem van ugyanis.