A kutya értelmes lény, de az emberhez képest jóval alacsonyabb fokú az értelmi szintje.
Mégis sokszor kemény munka kell hozzá.
Dobok neki egy játékot, ő utána szakad, közben meg csinálok valamit, amit nem akarom, hogy lásson. Egyszer, kétszer, háromszor működik. Negyedszer a kutya már tudja, itt valami trükk van: nem ugrik a játék után, hanem vár, mit fogok csinálni.
A balliba egyszerűbb lény, századszor is a játék után rohan.
A „vármegye/ispán” hisztéria kapcsán jutott eszembe…
