A benne-lét mint olyan B. (35-38 §.)

35. §.: 

• Az üres beszéd mint elrejtés: nem a dolgok megértésére irányul, hanem a felszínen marad, és éppen a beszéd által takarja el a dolgok valódi jelentését.
• A „Das Man” világa: az üres beszéd a köztudat, a pletyka és a közvélemény uralma, ahol nem önmagunkként, hanem a tömeg részeként létezünk.
• A megértés hiánya: nem a dolgok „a dolog maga” iránti igényből születik, hanem a puszta kíváncsiságból és az újdonságok hajszolásából.
• Elidegenedés: az üres beszéd a Daseint a saját, autentikus létezésétől a felszínes, „azok” általi létezés felé.

Röviden: az üres beszéd a meg nem értés, a felületesség és a konformizmus nyelvi struktúrája, amely elszigetel minket a lét valódi megértésétől.

36. §.: 

• A látásmód sajátossága: a kíváncsiság a látásra (a „nézésre”) összpontosít, de nem a megértés céljából, hanem csupán azért, hogy lásson. Ez a „szemlélődés” elszakad a dolgokkal való gyakorlati foglalkozástól.
• Gyökértelenség: a kíváncsiság sosem időzik el egy dolognál, hanem folyamatosan újabb és újabb ingerekre vágyik. Ez a állandó nyugtalanság és a tartós elköteleződés hiánya jellemzi.
• „A mindennapiságba való beleveszés”: A kíváncsiság a világban való szétszórtságunkat növeli, eltávolítva minket a saját, autentikus létünk lehetőségeitől.
• A „mindenütt és sehol” paradoxona: A kíváncsi Dasein mindent meg akar ismerni, de éppen ezáltal válik képtelenné arra, hogy bármiben is igazán elmélyüljön. A kíváncsiság a „nem-időzés” élménye.

Heidegger szerint a kíváncsiság a kíváncsi ember figyelmét a felszínen tartja, akadályozva a lét alapkérdéseivel való szembenézést.

37. §.: 

• A „mindenki” világa: a nyilvánosságban minden (a szóbeszéd és a kíváncsiság révén) a „félreértés” állapotában van.
• Látszólagos érthetőség: Heidegger szerint a kétértelműség nem véletlen, hanem a mindennapi lét strukturális sajátossága: úgy tűnik, mindent tudunk, de nem hatolunk a dolgok mélyére.
• Felszínesség és elrejtés: a kétértelműség elzárja az utat az autentikus (sajátképi) megragadás elől, így a Dasein (itt-lét) a felszínen marad, és nem hoz valódi döntéseket.
• Menekülés a döntés elől: a kétértelműség biztonságot nyújt a Dasein számára, mivel nem kell szembenéznie a saját létének eredeti, bizonytalan kérdéseivel. 

Összességében ez azt mutatja be, hogyan sodródik a Dasein a felszínes nyüzsgésben, ahol a dolgok lényege kétértelművé, a valódi megértés pedig lehetetlenné válik. 

38. §.: 

• Vetettség: a Dasein nem önmagát hozta létre, hanem „belevetetett” a világba. Ez a létezés ténybeli jellege: adottság, hogy itt vagyunk, egy adott időben és helyen, választás nélkül.
• Zuhanás: a Dasein hajlamos elfordulni az autentikus önmagától, és elmerülni a világban, a tárgyakban és mások tevékenységében. Ez nem bűnbeesés, hanem a hétköznapi létezés alapvető struktúrája.
• „Akárki” (Das Man): a zuhanásban a Dasein elveszíti egyéniségét, és a tömeg (das Man) nézőpontját teszi magáévá. Azt teszi, amit „szokás”, amit „azok” tesznek.
• A zuhanás három formája:
  1. Pletyka: a felszínes beszéd, ahol a lényegtelen információk uralkodnak, és megszűnik a megértés.
  2. Kíváncsiság: a folyamatos újdonságkeresés, amely nem a megértésre, hanem a látványra irányul, ami tovább növeli a szétszórtságot.
  3. Kétértelműség: a látszat, hogy mindent tudunk és értünk, miközben valójában semmit sem értünk meg igazán.
• Menekülés önmagunk elől: a zuhanás végső soron menekülés a szorongás és a saját halandóságunkkal való szembenézés elől.

Összességében mindez azt mutatja be, hogy a Dasein miként feledkezik meg önmagáról a mindennapi élet zajában, miközben a vetettség ténye továbbra is meghatározza létezését.