A bicskei ügy pozitívuma

By | 2024-02-26
Megosztás:

A bicskei ügynek van egy hatalmas pozitív hozadéka.

Eddig a liberális médiák éjt nappallá téves harsogtak papi pedofíliáról. Hiába mondta mindenki: minden felmérés szerint a legtöbb ténylegesen pedofil cselekedetet rokonok és pedagógusok követik el, s ez utóbbiak közül különösen azok, akik bentlakás iskolákban vagy árvaházakban dolgoznak.

Most a libbantak lábon lőtték magukat: ők is megerősítették ezt, hiszen a napvilágra került esetben egyetlen pap sincs.

Szerintem Perinta dühében tépi a függönyt: a sajátjai vették el évek alatt szisztematikusan kiépített témáját.

Nála maradva, véletlenül ráleltem egy 10-éves előadására, akkor még nem volt közéleti személy, még csak szűk egyházi körben eretnekeskedett:

Az anyag érdekes, tulajdonképpen meg is látszik az egász marháskodás szellemi alapja. Kicsit leegyszerűsítve azt mondja: a Bibliának nincs rögzített üzenete, mert minden csak az adott rész adott társadalmi-történelmi kontextusához mérve igaz.

A ravaszság ebben az, hogy ez részben tényleg igaz, de csak részben, itt pedig abszolutizálva van. S ő büszkén el is ismeri: posztmodern értelmezésről beszél. Ami azt jelenti: minden mindent jelenthet, hiszen nem „dogmatizmus” kell, hanem „kontextusfüggő értelmezés”.

Ezek a posztmodern értelmezők azonban egy dolgot sose vesznek észre: ha minden mindent jelenthet, akkor az ő értelmezésük is csak egy a sok közül. Érdekes: amint ezzel szembesülnek ezek a posztmodern „értelmezők”, azonnal dogmatikusak lesznek, csak immár a saját értelmezésüket emelik dogmává.

Ez ugyanaz, mint a protestantizmus alapproblémája: a sola scriptura elv. Ugyanis nem lehetséges kereszténység ilyen alapon, mert egyrészt a Bibliában vannak ellentmondások, másrészt a szöveg jellemzően nem szószerint világos tartalmú, azaz mindenképpen kell egy külső értelmezés, ami azonban ellentmond a sola scriptura elvnek.