A ballib érvelés szerint ha rossz a helyzet egy országban, akkor ott bukik a hatalom a választáson. Ha nem bukik, az érthetetlen helyzet.
Ez egyrészt a liberális gondolkodás csapdája. Mindent materialista alapon néz, azaz valamiféle adásvételnek tekinti a szavazást, tehát ha a hatalom ad, akkor a szavazó rá szavaz, míg ha a hatalom nem tudott sikeresen kormányozni, azaz nem adott, akkor a szavazó az ellenzékre szavaz.
Miközben ez még a legmaterialistább nyugati államokban sincs így. Vannak mindig emberek, akik elkötelezettek valamilyen irányban, s akkor is az adott ideológiát képviselő pártra szavaznak, ha az nem tudott sikeresen kormányozni. Nem fognak ideológiát váltani csak mert a kedvenc ideológiát képviselő párt éppen rosszul teljesít.
Továbbá létezik ezen kívül még identitásszellem is. Mint egy focicsapat rajongói. A csapat lelkes hívei akkor se állnak át az ellenfélhez drukkolni, ha a saját csapat éppen nagyon rosszul áll.
Szóval a szavazás nem csak érdek, hanem eszmei és/vagy identitásbeli elköteleződés is.
Másrészt pedig még a materialista szavazó esetében sincs automatizmus. A kormánypárti szavazó első lépésben passzív lesz, s ahhoz hogy átálljon kell a következő 3 feltétel valamelyikének megléte is:
- a jelenlegi helyzet legyen annyira rossz, hogy alakuljon ki egy „bármi jobb ennél” érzés,
- ha a helyzet annyira azért nem rossz, csak mérsékelten rossz, akkor az ellenzéknek olyannak kell lennie, hogy a szavazó elhiggye róla a kormányzási képességet,
- ha a kormány és az ellenzék között nincs jelentős eltérés ideológiai értelemben, s mindkettő kormányképesnek tűnik, akkor a legegyszerűbb a helyzet: ilyenkor a szavazó hajlamos a legkönnyebben tábort váltani amolyan „adjunk esélyt az ellenzéknek” alapon.
Szerintem Magyarországon ilyen „bármi jobb ennél” érzés kétszer alakult ki: 1994-ben és 2010-ben.
1994-ben az emberek a nem teljesült csodavárás miatt azt érezték, ez az egész nem jó. Az ellenzék meg ügyesen épített erre, elhitette, hogy minden baj oka a szakértelem nélküli kormány, ezért végre szakértői kormány kell, amit az ellenzék képes biztosítani.
2010 meg ismert eset: Gyurcsány és Bajnai szerencsétlenkedése megágyazott a Fidesznek. Maga a hatalom érte el, szinte nulla ellenzéki kampány mellett, hogy az emberek váltsanak tábort. Sose láttam olyat, ami akkor volt: hatalmas számban álltak át akkor MSZP- és SZDSZ-szavazók a Fideszhez – különösen feltünő volt, mert én akkor nem szavaztam a Fideszre.