A magyar politika sajátossága, hogy mindig mindent eltúloz. S bár ez szinte minden oldalra igaz, legerősebben a ballib oldalra érvényes.
Történelmileg ez úgy kezdődött ez, hogy annak idején, a 90-es évek elején, az SZDSZ képtelen volt feldolgozni az 1990-es vereségét, így elkezdett hazug propagandával rombolni, mint egy hisztis kisgyerek, akinek nem vettek süteményt a szülei.
Aztán ebből lett egyfajta szokás ballibeknél. A ballib jelenségről itt már írtam részletesebben, de most nem akarok erre külön kitérni. A lényeg: a ballib ostobának hisz mindenkit, így azt hiszi, a ellenfél elleni racionális, megfontolt kritika nem fog hatást elérni, így azt eltúlozza, mert az biztosan hatásos lesz, gondolja.
Ez persze sosem jött be, de nem baj, a ballib semmit sem tanul és semmit sem felejt, így a mai napi nyomja ezt. Közben nem veszi észre, mindezzel az ellenfelét erősíti!
Így lett az egyes alkotmányos jogokat TÉNYLEG korlátozó Orbánból a világ legsötétebb diktátora, aki Észak-Koreával és Kubával vetekszik.
Így lett az EU ellen kriikát megfogalmazó Orbánból – e kritikák egy része ráadásul JOGOS – az EU-ból kilépni akaró gonosz cigány kishitler.
Így lett a 15 éve lassan süllyedő magyar gazdaságból a világ legszegényebb országa.
Így lett a 15 éve csökkenő életszínvonalból x millió koldus országa, ahol több gyerek éhezik, mint a Szahel-övezetben.
Így lett a ténylegesen meglévő idegenellenességből, antiszemitizmusból – amit persze éppen a ballibek segítettek minden erővel növelni – valamiféle náci terrorállam, élén a nyilas Orbánnal.
S mondhatnám még tovább.
Az eredmény ismert.
