A fényképezés megváltozott megint

By | 2022-07-22

Csak személyes szemszögből.

Amikor kisgyerek voltam, egyrészt hatalmas volt az eltérés a profi és az amatőr fényképészek között, másrészt baromi kevés amatőr fényképész volt.

Nekem a 6. születésnapomra, 1973-ban, megvették az akkori szabványos “gyerek” fényképezőgépet, valamelyik szovjet Szmena volt, azt hiszem, a Szmena-8M. Akkor ez 280 Ft-ba került, ami olcsó volt, még az akkori bérekhez képest, akkoriban a magyar átlagbér 2800 körül volt, szóval egy havi bér tizede.

A gond a film volt, meg az előhívás, ezek súlyos költségek voltak. Amikor később a 80-as évek végén megjelent Magyarországon a Fotex, fantasztikusnak tűnt, hogy ha náluk hívatta elő az ember a filmjét, ingyen adtak egy újat.

az egyik első képem 1973-ból: az anyai nagyszüleim háza – Budapest, XVI. ker. – mögötti szőlőpóznán pózol a mackóm

Az igazi profiknak persze volt saját előhívő laboratóriumuk, de ez tényleg csak az elit elitje volt.

De a lényeg: drága mulatság volt sokat fényképezni. S minden komoly célra profi fényképész kellett. A kevés amatőr meg jól meggondolta mire pazarolja a filmet.

Szóba se jöhetett az amatőrök és a profik közeledése, egyszerű olyan nagy tudás kellett a profizmushoz, hogy azt kevesen vállalták fel. Kevés ember tudta megfizetni a próbálkozás költségét, ma ez kb. nulla Ft-ba kerül, akkor meg súlyos pénzekbe.

A digitális forradalom kezdetben csak a drágaságot tüntette el, de a kezdeti digitális gépek egyszerűen túl primitívek voltak a profi szinthez. Ill. voltak profi digitális gépek, csak éppen csillagászati áron.

Nagyjából 20 éve mentek le annyira az árak, hogy kezdett csökkeni az eltérés a profi és az amatőr között. Egyre jobb lett a minőség az olcsó végen is.

Most viszont visszakerültünk az eredeti állapothoz, kicsit másképp: ismét van profi és amatőr. Az eltérés, hogy egyrészt már szinte az egész lakosság amatőr fényképész, s az egyszerű telefonokkal is lehet viszonylag jól fényképezni, másrészt van egy rendkívül vékony elit réteg, mely profi drága technikát használ.

Magamon veszem észre: ha tudom, hogy nem lesz semmilyen speciális kép, olyan méhecske a virágban vagy telihold kategória, akkor nem veszem magamhoz a nagy fotótáskámat a félprofi gépemmel, mert minek cipelni. Simán elég a telefon is a legtöbb esetre, videózáshoz meg egyre népszerűbb lesz az utóbbi évtizedben a tenyérnél is picibb akciókamera. A kis akciókamera felállítható álványra, így is kb. negyed kiló az egész, ráadásul minden kicsi és gyors. Az esetek 95 %-ában teljesen jó.

Mivel megromlottak a szemeim, keveset fényképezek már. De a téma most is érdekel. Bár a szakma szabályait nem fogadom el.

50 év múlva az emberek meg lesznek döbbenve, miért van ilyen kevés fénykép a XXI. sz. előtti időkből.

Az én kedvenc saját képeim itt láthatók. Ezekben egyetlen családi kép sincs egyébként.