A 21 Kutatóközpont nevű fideszpártisággal nehezen vádolható elemző csoport rendkívül érdekes anyagot jelentetett meg. Érdemes az egészet elolvasni itt, de én felhívnám a figyelmet az eredményekre, kiemelve azt, ami szerintem a legfontosabb.
Előre megemlítve: a kutatás eredménye kb. az – udvariasn megfogalmazva -,hogy az ellenzék esélytelen, mert a lakosság zöme az ellenzék ellen van, továbbá a ballib elméletek a Fidesz népszerűségének magyarázására egytől egyik hamisak.
Az elemzés sorra veszi a magyar lakosság jövedelmi, vagoni, valamint társadalmi megbecsülésbeli helyét, s ennek összefüggését a politikai preferenciákkal. Mindegyik adat nagyon érdekes, én csak a 2 legfontosabbat emelném ki, ezeket is inkább összegezve (az eredetiben ezek sokkal részletesebben vannak vázolva.
A jövedelmi és vagyoni szempontból számított felsőbb osztályok politikai megoszlása:
- fideszes: 35 %,
- ellenzéki: 43 %,
- pártot nem választó: 22 %.
(S ezen belül a legfelsőbb osztály esetében az arány egyenesen 33-47-20!)
A jövedelmi és vagyoni szempontból számított középső osztályok politikai megoszlása:
- fideszes: 39 %,
- ellenzéki: 33 %,
- pártot nem választó: 28 %.
A jövedelmi és vagyoni szempontból számított alsóközép osztályok politikai megoszlása:
- fideszes: 44 %,
- ellenzéki: 24 %,
- pártot nem választó: 32 %.
A jövedelmi és vagyoni szempontból számított alsó osztályok politikai megoszlása:
- fideszes: 46 %,
- ellenzéki: 16 %,
- pártot nem választó: 38 %.
Ami még kiemelten érdekes az a társadalmi ranbglétrán betöltött hely és a pártválasztás kapcsolata.
Az elit – vezető beosztásúak – között a megoszlás:
- fideszes: 33 %,
- ellenzéki: 45 %,
- pártot nem választó: 22 %.
A középtétegek között a megoszlás:
- fideszes: 38 %,
- ellenzéki: 34 %,
- pártot nem választó: 28 %.
Az alacsony presztízsű helyezetűek között a megoszlás:
- fideszes: 42 %,
- ellenzéki: 23 %,
- pártot nem választó: 35 %.
Az egyetlen, ahol a kutatás igazolja az egyik népszerű ballib állítást az a „feudális” viszony. Szignifikánsan magasabb a kormánypártiak aránya a közmunkások között. Persze ennek értelmezése se feltétlenül az, amit a ballib narratíva feltételez, de erre már nem tér ki az elemzés.
Ami a „nyomorgó” néptömegeket illeti, az elemzés bemutatja – a már említetteken túl -, hogy az alsó osztálybeliek kétharmada javulónak vagy stagnálónak érzi saját életszínvonalát, s alig egymarmad érzi azt romlónak, de ezek többsége se mutat kiemelt elégedetlenséget. Egyszerűen az elégedetlenek se a kormányt hibáztatják, így nem az ellenzék hatalomba emelésében látják helyzetük javulásának zálogát.
Ami a társadalmi helyzetet illeti, az elemzés igazolja: nincs relevanciája a társadalmi helyzetnek az ideológiát illetően. Az elemzés arra persze nem tér ki, hogy ennek a fő oka az, hogy az ellenzék jobboldali (a szó hagyományos értelmében), s ezt a szegények is tudják.
Az ellenzéki narratíva koronaleme, hogy nincsenek ellenzéki médiák elérhető módon a lakosság legnagyobb, s különösen a legszegényebbek számára teljes cáfolatot nyer. Még legkevésbé iskolázottaknak is alig a 11 %-a olyan, aki kizárólag fideszes médiákból informálódik, s gyakorlatilag az egész magyar lakosság fogyaszt mind ellenzéki, mind fideszes médiákat.